Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

74 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. Még a reánk kényszer!tett úgynevezett trianoni békeszerződés — melyre különben mint jogforrásra hivatkozni, mint magyar ember érthető okokból sohasem kívánok — sem vonta kétségbe a magyarságnak azt a jogát, hogy az elszakított területeken élő tagjait a nemzet ezeréves kultúrmunkájába belekapcsolhatja. Ennek következtében a legfájdalmasabb érzéssel kell tényként megállapítanunk, hogy úgy Cseh-Szlovákia, mint Románia és Jugoszlávia még a békekötés után nyolc esztendővel is mereven elzárkózik ez elől és a legraffináltabb eszközök és módszerek igénybevételével tartja távol a nemzeti kisebbségeketattól, hogy a mi szellemi termékeinket kézhez vegyék. Ezek a rendszerek különbözők, t. Ház. Az egyik rendszer, amely a legsimábbnak nevezhető, abban áll» hogy úgy Románia, mint Cseh-Szlovákia elméletileg megengedi minden könyvnek a bebocsátását és csak akkor támasztják a legkülönfélébb nehézségeket, amikor az elméletben olyan szívesen megadott beviteli engedély a gyakorlatban kiszolgáltatásra kerül. Jugoszlávia egészen más rendszert követ, amely egyébként helyesnek nevezhető. Minden könyvet beenged az országba és csak utólag tiltja be a terjesztést, vonja meg a szállítás jogát és kobozza el a munkát, ha «véletlenül» az állameszmére vagy a közerkölcsre sérelmesnek, veszélyesnek találja. Ennél sokkal drasztikusabb módszer az, amikor egyszerűen visszaküldik a magyar kiadványokat, viszont kétségkívül kesztyűsebb kézre vall, ha egyes magyar szellemi termékek véletlenül tűnnek el a cenzúra és a vámkezelés titokzatos süllyesztőjében. Kétségtelen, hogy szellemi bojkottal állunk szemben. A békekötés után ezzel a szellemi bojkottal tulajdonképen újabb háborút indítottak a győztesek a legyőzöttek ellen, amikor a tudományos viszonylatra, a szerzői jogra s a találmányi szabadalmakra nézve mindenkor és minden művelt nemzettel szemben fennálló kulturális viszonosságot és természetes közösséget márólholnapra felborították, ezzel a tudomány, az irodalom és a sajtó előnyeit a győztesek számára sajátították ki és ezáltal alárendelt helyzetbe hozták azokat, akik nem tartoznak a győztesek érdekcsoportjához. Anglia volt az első, amely e szellemi bojkottot, a tudomány szolgálatában való kizárólagosságra nézve kötött entente-megegyezést megtörte s ennek köszönhető, hogy az 1925. év végén Párizsban megalakult «Fédération internationale des Unions intellectuelles», a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Szövetsége is felvette a maga körébe a legyőzött nemzetek képviselőit. Ennek volt azután köszönhető az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az 1927. június 8-án tartott ülésből kifolyólag megkeresést intézhetett a Szellemi Együttműködés Intézetének igazgatójához, Julien Luchaire úrhoz és ebben felhívta a figyelmét arra, hogy az 1918. évi október óta kiadott tudományos kiadványok nem juthatnak el a mi elszakított területen élő véreinkhez és ezért tőle, a Nemzetek Szövetsége útján, orvoslást is kért. Ismételt sürgetések is történtek ebben a tárgyban, de eredmény nélkül. Később, tudomásom szerint, az akadémia elnökea külügyminiszter urat is megkereste, közbenjárását kérte és rámutatott ismételten, nyomatékosan arra, hogy ha ajánlottlevelekben talán az egyes akadémiai kiadványok át is mehetnek a trianoni határon, nyomtatványainkat egyszerűen visszaküldik. Megállapítást nyert az is, hogy kizáróan természettudományi vagy orvostudományi és minden politikától ment kiadványok is egyszerűen visszaküldetnek a trianoni határról. Itt leteszem a t. Ház asztalára a Természettudományi Közlönynek egy füzetét. Nemcsak egy, de több útvonalon is előfordult az, hogy ráragasztották a «Nepíipustno»-t és a «Non admis»-t ezekre a Természettudományi Közlönyfüzetekre. Ennek a közlönynek az 1928. május 15-én megjelent számát gondosan átnéztem és kerestem benne az «irredenta propagandát», de őszintén szólva ilyet nem tud'am találni, — talán képviselőtársaim szerencsésebbek lesznek. A cikkek címei a következők : «Emberevők között a fekete szigeten.» (Jánossy Gábor : Ez rájuk illik ! Ezzel men van magyarázva minden ! — Barabás Samu: Ne mondd tovább !) A második cím : Tér és idő a modern fizikában. A harmadik cím : Dinnyevész. A negyedik cím : A fecskék fészeképítése. Én azo> ban azt hiszem, hogy a következő cikk lehetett gyanús, dr. Gaál István professzornak a cikke : Földi gáz, mocsárgáz. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez már igen ') Talán a gázháborútól féltek, vagy az utolsó cikktől : A csillagos égtől. (Jánossy Gábor: Az emberevőket magukra vonatkoztatták !) E panaszt Genfben 1927. júliusában tárgyalás alá vették és a bizottság elnöke, Lorenz leydeni fizikusprofesszor a bizottság előadójának javaslatával szemben ezt a kérdést a szakértő bizottsághoz, nevezetesen ahhoz a bizottsághoz tette át, amely hivatva van kinyomozni a nyomdatermékek szállítása körül felmerülő mindennemű akadályokat. Nem tudom, hogy mi történt, de kielégítő értesítés nem érkezett még a mai napig sem arról, hogy ez a bizottság ezeket a «mindennemű» akadályokat miként vizsgálta meg, talált-e akadályokat, és ha igen, milyen ellenintézkedést javasolt. Mindenesetre kielégítő értesítés erről hozzánk nem érkezett. Van ugyan egy értesítés, amely a legutóbbi időben 1928. szeptember 24-én érkezett Oprescu, a szellemi együttműködés bizottsága titkárának aláírásával Berzeviczy Alberthez, a Szellemi Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága elnökéhez. Nem foglalkozott még vele az Akadémia, de nem hiszem, hogy kielégítőnek találná a választ. Ezt a választ a következőkben vagyok bátor felolvasni (olvassa) : «Nemzetek szövetsége 5B/5613/421 Genf, 1928. szeptember 24. Elnök úr! Van szerencsém értesíteni, hogy a Szellemi Együttműködés Bizottságának elnöke az 1928. évi júliusi utolsó ülés alkalmával közölte a bizottsággal ama levél tartalmát, melyet egyes nemzetek tudományos és irodalmi kiadványainak terjesztésével szemben más államok területein emelt nehézségek tárgyában Luchaire úrhoz, a Szellemi Együttműködési Intézet igazgatójához intézni méltóztatott. Egyben van szerencsém a kérdés megvitatására szánt ülés jegyzőkönyvének erre vonatkozó sorait közölni: «Elnök bejelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bizottság levelet intézett hozzá, mely panaszt emel ama korlátozásokra vonatkozóan, amelyek a Magyarországgal szomszédos országokban a magyar tudományos műveket sújtják. Ez elsősorban politikai kérdés és így a közbelépés nem tartozhatik a bizottság hatáskörébe. Megjegyzi azonban, hogy a bizottság tagjainak bizonyára egyhangú véleménye szerint úgy a politikai, mint a más természetű akadályoknak, melyek a kifogás alá nem eső szellemi termékek forgalmát korlátozzák, el kellene tűnniök.» Egyébként bizonyára méltóztatik tudni, hogy Vészi úr mint a Nemzetek Szövetsége IX. gyűlésének magyarországi helyettes megbízottja, a VI. bizottságnál javaslatot tett a tudományos és technikai könyvek szabad forgalma tárgyában. A javaslatra vonatkozóan a következő határozatot hozták. «A közgyűlés megállapítja a könyv nemzetközi terjesztésére vonatkozó probléma fontosságát ós