Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. azt az óhaját fejezi ki, hogy azok az akadályok, amelyek a tudományos és technikai művek forgalmát korlátozzák, a lehetőség határáig megszüntettessenek.» Fogadja Elnök úr... » stb. Méltóztassék ezek után megengedni, hogy a magyar kisebbségek helyzetét egyes utódállamokban röviden ismertessem és első sorban rámutassak arra a rendkívül szomorú állapotra, amelyben magyar véreink Romániában vannak. A Nagyrománia uralma alá került csaknem két milliónyi magyar kisebbség a Magyarországon megjelent könyvek és folyóiratok megszerzésétől általábau véve el van zárva. Még a Romániában megjeleut magyar könyvek és lapok is szigorú cenzúra alá vannak véve. A sajtótermékek behozatalára a magyarlakta területnek Magyarországhoz eső nyugati határa meni én állandóan szigorított egyebütt pedig enyhébb formában fenntartott zárlat van, mely a katonai és politikai ostromállapotidőnkénti megújításától független. A román állambiztonsági rendőrség,aSiguranciafőigazgatója 35.983/1921. szám alatt még 1921. december 11-én utasította az oláh postát, hogy Magyarországtól semmiféle nyomtatványt el ne fogadjon és ne kézbesítsen. Ezt a rendeletet 31,194/1922. szám alatt a Sigurancia főnöke megújította. Itt említem meg csak úgy zárójei közt, hogy bár az 1924. évi stockholmi nemzetközi postaszerződés, amelyhez Magyarország, Cseh-Szlovákia. Jugoszlávia és Románia egyértelműen csatlakoztak, a postai küldemények természetes szabad forgalmát az egyetemes postai egyesülés területén újból és kifejezetten biztosítja. Ennek ellenére a helyzet e tekintetben ma is változatlan. Mikor azután nagy utánjárásra ártatlan nyelvtanok, még ártatlanabb szótárak és legártatlanabb bibliák behozatalát, kénytelen-kelletlen megengedték, a román rendőrség agent provocateurjei a vámkezelésnél a Magyar Hiszekegy szövegét csempészték be a könyvekbe, úgyhogy később ezen az alapon kobozták el az egészet és ily módon tartották fenn továbbra is a behozatali tilalmat- A kilátásba helyezett enyhítés ellenére sem mutatkozott e téren semminemű változás, sőt mikor az erdélyi könyvkereskedők az 1924. év pünkösdjére a brit és külföldi biblia-társaság kiadásában megjelenő háromszáz darab magyar bibliát rendelték meg, semmiféle közbenjárással sem lehetett a bukaresti kormánynál kieszközölni, hogy az oláh határra érkező angol kiadású magyarnyelvű bibliákat a címzettek átvehessék. (Felkiáltások : Gyalázat !) De nemcsak az új kiadású magyar munkákat sújtották tilalommal, hanem, miként a Nagyvárad című lap 1925. május 11-én kelt száma közölte,, az oláh közoktatásügyi miniszter az összes iskolákba oly rendeletet küldött, hogy a könyvtárakban található magyar könyveket haladéktalanul csomagolják össze és küldjék Bukarestbe. (Bogya János: Mit szól ehhez íiernard Shaw?) Egyébként a könyvrendelés tekintetében a helyzet a legutóbbi időkig — amint ezt a Kolozsvárott megjelenő «Üjság» 1926. február 9-iki száma részletesen leírta — az volt, ha valaki egy magyar könyvet óhajtott megrendelni, úgy a behozatali engedélyért előzően egy többszörösen felülbélyegzett kérvényt kellett beadni, amely legalább két-három hónapi futkosás után jutott csak el Voinescu P. Romulushoz, akit a Bratianu-kormány utolsó kormányzati cselekményeként a listás mandátumok sorsára éppenséggel nem közömbös «Közigazgatási bíróság» elnökévé nevezett ki, és helyére Stan Emánuelt ültette, akiről pedig azt mondják, hogy még sokkal rigorózusabb, mint elődje volt. (Borbély-Maczky Emil: Az egyik olyan tolvaj, mint a másik ! — Zaj. — Mozgás jobbfelől.) Tehát KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. ülése 1928 november 14-én, szerdán. 75 t. Képviselőház, a bukaresti állambiztonsági hivatal vezérfelügyelőjének államtitkári engedélye volt szükséges ahhoz, hogy a határsorompón valamely magyar könyv, vagy valamely magyarországi sajtótermék bebocsáttassék. Ha netalán sikerült egy ilyen engedélyt elnyernie valakinek, úgy azt előbb leküldték a megyei prefektushoz, aki ezt közzétette a vármegyei hivatalos lapban és csak azután volt megrendelhető a permist kapott könyv. (Jánossy Gábor: Hallgatni is szörnyűség!) Legújabban 1928- szeptember 25-i kelettel a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületéhez a román kir. követségtől Baltiu kir. követségi sajtóattasé aláírásával a következő levél érkezett (olv.ssa) : «Légation Royale de Roumanie en Hongrie No. 4490. Budapest, 25. szeptember 1928. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének Budapest, IV, Magyarutca 50. Van szerencsém tudomására hozni a tek. Elnökségnek, hogy a Bukaresti Román Királyi Külügyminisztérium 38.328/21. szeptember iy28. szám alatt elhatározta, hogy a jövőben az illető Minisztérium Sajtó Osztályához küldendők direkt cenzúrázás végett azon könyvek, amelyeknek Románia területén való terjesztését kérik. Az ehhez szükséges kérvényt román, magyar, vagy francia nyelven kell megszövegezni, amelyhez két példánya csatolandó a cenzúrázandó könyvnek. Ezzel egyidőben a Budapesti Királyi Román Követséghez szintén beküldendő egy-egy példányszám. Egyben kérem a tek. Elnökséget, hogy ezen rendelkezést az összes könyvkiadó vállalatok és könyvkereskedők tudomására hozni szíveskedjék. Románia meghatalmazott Minisztere helyett : Baltiu s. k. királyi követségi sajtóattasé.» Hogy a gyakorlatban jelent-e ez a legújabb rendelkezés lényeges változást, vagy sem, azt majd csak a legközelebbi jövő lesz hivatva megmutatni. És itt kell visszatérnem újból arra a szomorú, barbár felfogásra valló és a m-mzeti kisebbségek legelemibb szellemi szükségletét sújtó merényletre, mely a régi magyar iskolai könyvtárak ellen irányult. Amikor Anghelescu közoktatásügyi miniszter 1923-ban kelt, és az összes volt magyar állami elemi és középfokú iskolák új román igazgatóságához intézett leiratával elrendelte az iskolai könyvtárak magyarnyelvű könyveinek román könyvekre való átcserélését és az értékes magyar könyvebnek a bukaresti román akadémiára való beküldését, csupán csak a kevésbbé értékesnek nyilvánított munkák maradhattak meg a közforgalomban s ezek is csomagolópapirosnak árulgatva a ponyván, a heti piacokon ! (Felkiáltások : Hallatlan!) Ezt a szerencsétlen határozatot a román tankerületi főigazgató 1923. április 8-án, a Marosvásárhely által épített mintaszerű magyar iskolák elnacionalizálása alkalmával hirdette ki abban a városban, ahol az összes lakosságnak csak 67%-a oláh. És elkótyavetyélték a 91%-os magyar lakosságú Nagyváradon is a magyar iskolák könyvtárait és ugyancsak erre a szomorú sorsra jutottak a városok ipari szakiskolai könyvtárai és a magyar kultúrintézmények főbb gyűjteményei. Végre mikor 1924. évben a bukaresti román akadémia tiltakozását jelentette be a bő magyar könyváldás ellen, mert nem tudta mára munkákat elhelyezni, a kolozsvári erőszakkal államosított, magyar társadalmi alapítású kereskedelmi akadémiához oly értelmű miniszteri rendelet érkezett, hoyy az igazgató a könyvtár egész anyagát, mely 1926-ban 10.126 kötetre rúgott, csomagoltassa be és gondosan őrködjék afelett, hogy a könyvek valahogy az ifjúság kezébe ne kerülhessenek. (Jánossy Gábor : Aljasság !) Így tűnt el Erdélyben 1923-ban 10.126 kötet, amelyet be kellett gondosan csomagol11