Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-218
A: országgyűlés képviselőházának 21 de az értelmet illetőleg körülbelül megállapítottam azt, hogy Rákosi Jenőnek (Élénk éljenzés.) egy cikkéről van szó. Az említett számban a magyar publicisztika aranytollú nesztora, (Élénk éljenzés.) Rákosi Jenő írt Szent Istvánról vezető cikket, amelynek az oláh mentalitással úgylátszik ellentétes okfejtése, továbbá Zsolt «Esti levelé»-nek néhány konklúziója válthatta ki Mavrodi Vitorul hazafias aggodalmát és félelmét, aki azonban becsületbeli kötelezettséget vállalt az iránt, hogy a magyar sajtó bebocsátását a román kormánynál azonnal keresztülviszi, mihelyt a magyar lapoknak — nekik félelmetesen kellemetlen — hangja megváltozik. Második eseményként mint valami fájdalmas akkord csendül át a magyar éjszakába elszakított véreink ál hallatszó, vágyakozó sóhajtása, ( Jánossy Gábor : Jogos vágya ! — Úgy van ! Úgy van !) majd egyre erősbödő vészkiáltása : Mentsétek meg magyar kultúránkat ! (Ügy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) Az ezeréves magyar kultúra után még a trianoni mentalitás szerint is jogosan szomjúhozó rab magyar véreink szenvedő lelkiállapotát tükrözteti hűen vissza az a prágai interpelláció, amelyet Szüllő Géza prágai képviselő (Élénk éljenzés a jobb- és baloldalon. — Jánossy Gábor : Jóravaló magyar ember !) jegyzett be f. évi július hó 2-án a magyarországi nyomdatermékek postai szállításáról és terjesztéséről. A Nemzeti Újság f. évi július 3-iki száma a következő megjegyzések kíséretében foglalkozik az interpelláció tárgyával (olvassa) : «A sajtótermékekre vonatkozó kérdések során megtudjuk, hogy a Felvidékre csak a Népszavát, a Magyar Hírlapot és az Esti Kurirt, tehát a szociáldemokrata, a szabadkőmíves és a radikális lapot szabad bevinni és terjeszteni. Nem kívánunk ehhez a megállapításhoz megjegyzéseket fűzni. Beszél az maga helyett elég érthetően és nyomatékosan Budapest felé is és Prága felé is. Ám ennek az ügynek a nevezett lapokra vonatkozó s figyelmeztető részén túl vannak rendkívül fontos kulturális és nemzeti jelentőségű vonatkozásai. A magyar könyv, a magyar szó kizárásáról, a felvidéki nép szellemi elszigeteléséről, egyoldalú informálásáról van szó és szó van arról a botrányos rendszerről, amely az európai közvélemény félrevezetésével demokráciáról mer beszélni, amikor itt a bi/onyíték, hogy a kultúra, szellemi élet terén az alárendelt kisebbségeket elnyomja és másodrangú állampolgárokká teszi.» A Nemzeti Üjság ezután Szüllő Géza írásbeli interpellációját a következőkben ismerteti (Olvassa) : «Sramek miniszter úrnak, mint a miniszterelnök helyettesének a Gregorevits Lipót képviselőtársunk részéről a magyarországi nyomdatermékek tárgyában benyújtott és Spina dr. jelenlegi közmunkaügyi miniszter úr által is aláírt interpellációra az összkormány nevében adott válaszában a következő állítás olvasható : Magyarországon az 1918- október 28-dika után kiadott valamennyi lap és könyv postai szállításának és terjesztésének áltatáuos tilalma alól az utóbbi időben a magyar kormánnyal kötött egyezmény alapján, tekintélyes, általános jellegű kivételek engedélyeztettek, s a postai szállítás engedélyezése iránti kérvények elbírálásánál konkrét esetekben szabadelvű gyakorlat vezettetett be.» Most így folytatja Szüllő interpellációját (olvassa): «Mivel tudomásunk van arról, hogy a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumnak egy két-három hónappal ezelőtt a szlovenszkói könyvkereskedőknek megküldött körrendelete változatlanul fenntartja az 1920. évi miniszteri rendeletben kimondott azt az elvet, hogy az 1918. évi október 28-a után Magyarországon kiadott könyvek Szlovenszkóban csak külön engedéllyel árusíthatók '. ülése 1928 november 14-én, szerdán. 73 és ez alól néhány magyar klasszikus szépíró művein kívül csak mintegy 60, legtöbbnyire orvosi és mezőgazdasági szakkönyv képez kivételt, mivel továbbá köztudomású tény, hogy a magyarországi lapok közül Szlovenszkóban csak a szociáldemokrata Népszava, a radikális Magyar Hirlap és az Esti Kurir terjeszthető, fel kell tennünk, hogy a helyettes miniszterelnök urat helytelenül informálták és ezért újból kérdezzük a kormányt, hajlandó-e: 1. velünk közölni, hogy előbbi válaszát kinek az információjára alapitotta; 2. helyesbíteni azt az állítását, hogy az utóbbi időben «tekintélyes általános jellegű kivételek engedélyeztettek» és «szabadelvű gyakorlat vezettetett be» és a helytelen jelentés szerzőit felelősségre vonni; 3. a szlovenszkói teljhatalmai miniszternek a magyarországi nyomdatermékek tárgyában az 1920, évben kiadott rendeletét teljes mértékben hatályon kívül helyezni; 4. a Magyarországon megjelenő lapoknak a postai szállítási jogát megadni és ilyen módon 5. gondoskodni arról, hogy a cseh-szlovákiai magyar és német kisebbség között e téren is fennforgó megszégyenítő különbség az állam fennállásának 10. esztendejében végre megszűnjék.» (Tobler János: Az első és az utolsó 10 év!) Sajnos, ma sincs tudomásom arról, hogy az úgynevezett szabad köztársaságban, melynek iskolai ós nemzetművelődésügyi minisztériuma «Iskoláink a cseh-szlovák köztársaság első évtizedében» kiadott magyar nyelvű röpiratában azzal kérkedik, hogy (Tobler János : Ilyenkor tudnak magyarul !) (olvassa) : «Minden gyermeknek megvan a joga anyanyelvén művelődni, amely egyedül természetes és azért helyes is. A csehszlovák köztársaság nagy pénzáldozatok árán viszi keresztül ezt a gondolatot. A cseh-szlovák köztársasági állampolitika nem nemzetleníti el a gyermeket és nem fosztja meg őt anyanyelvétől» — az éppen erre vonatkozó kérdésben bejegyzett interpelláció, — a cseh-szlovák kormányzat részéről megértő visszhangra talált volna és a mai napig megfelelő újabb intézkedést vont volna maga után Szüllő Géza prágai magyar képviselőnek a csehszlovák kormányzat által befelé és kifelé egyaránt hangosan hirdetett és előbb ismertetett «alapigazságából» sarjadzó felszólalása. Az időrendi sorrendben harmadik és talán az eredményt tekintve legjelentősebb esemény, ami a kisebbségi kérdésben Trianon óta történt, az, hogy e kulturális létkérdés megoldásával ez év szeptember havában Genfben újból foglalkoztak. A szellemi együttműködés nemzetközi intézetének munkálataival kapcsolatban ugyancsak Vészi József felsőházi tag, magyar delegátus tette szóvá a kérdést a hatodik főbizottság 1928. szeptember 15-én tartott ülésén, mikor is részletesen megvitatták, hogy az egyes kormányok a magyar szellemi termékek bebocsátása elé mily indokolatlan akadályokat gördítenek és mily mesterséges sorompókatemelnek az összes magyar szellemi termékek, a fejlett magyar kultúrát terjesztő könyvek, valamint a tudományos és technikai magyar folyóiratok nemzetközi forgalma elé. Comnén román delegátus és Slavik cseh delegátus felszólalása után, akik főként csak azt hangoztatták, hogy csupán oly tudományos könyvek és folyóiratok bebocsátásáról lehet szó, amelyek nem tartalmaznak magyar nacionalista propagandát, teljes egyértelműséggel a főbizottság figyelemre is méltatta a magyar részről elmondottakat és a későbbi közgyűlés elé terjesztett határozati javaslatot akként szövegezte meg, hogy a közgyűlés fontosnak mondja ki a könyvek nemzetközi terjesztésének problémáját és azt óhajtja, hogy hárítsák el a lehetőség legnagyobb mértékéig azokat az akadályokat, amelyek a tudományos és technikai kiadványok forgalmát meggátolják.