Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

68 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. zetesen a Fertő kérdése, olyan értelemben, hogy — amint méltóztatik tudni — a törvényhozás a. Fertő szabályozását is a .RábaszabályozóTársulat keretébe utalta. Nem akarok most kitérni azokra a kontroverziákra, azokra a rettenetes harcokra (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk!) — nem térhetek ki ezekre, mert ez tulajdonképpen nem tartozik ide — amelyek már abban az időben e két kérdés összekapcsolása körül támadtak. óriási harc volt az, amelyben az ország Legkiválóbb közgazdasági, politikai és műszaki egyénei vettek részt, akik előre megjövendöltek azt, hogy ennek a. két kérdésnek összekapcsolása, mintegy a Rábaszabályozásnak a Fertő-érdekeltséggel való feltáplálása tulajdonképpen nem Igazságos dolog- és olyan dolog, aminek az lesz a következménye, bogy a törvényhozás vagy a törvényhozás által stauált vízi társulat ráhárít egy érdekeltségre olyan terheket, melyek a másikra tartoznak. Ebből következik az, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak ebben az előterjesztendő s a vízi magántársn la tokra vonatkozó törvényjavaslatában, — tekintette] arra, hogy a Rábaszabályozó Társulatnak működése négy vármegyére, tehát Csonka-Magyarország egy tekintélyes részére terjed ki, (Ügy von! a jobboldalon.) s így nem lehet azt mondani, hogy apró lokális érdek vezet minket — felfogásom szerint gondoskodni kell arról, hogy ez a kérdés megfelelő újabb meggondolás és megfontolás tárgyává tétessék. Ezzel függ össze egy másik kérdés, amely újabban az országhatár következtében szintén aktuálissá vált, nevezetesen az, hogy a Rábaszabályozó Társulat miként teljesíti azt a feladatát, hogy a Fertő-érdekeltség területét többó-kevésbbé vízmentesítse, és azt az úgynevezett egyes kanálist, amely összeköti a Hanságon keresztül a.Fertő legmélyebb pontját a Rábával, milyen állapotban tartja,, vagy tudja tartani, — mert ez most a fennálló Rábaszabályozó Társulatnak kötelessége, annak hatáskörébe tartozik — továbbá, hogy milyen hihetetlen veszteségek sújtják a Fertő-érdekeltségei annak folytán, mert ott a kotrási munkálatokat a társulat részéről nem megfelelően végezték el, vagy nem végezhették el, (Malasits Géza: Sohasem végezték el megfelelően!) és hogy milyen iszonyatosak azok a terhek, amelyeket ottan viselnünk kell. Ezzel összefügg azonban még egy kérdés, amelyre legyen szabad a földmívelésügyi miniszter úr és az egész kormány figyelmét irányítanom, és amely aktuálissá lett legújabban az ország súlyos közjogi helyzete folytán s ez a Fertő szabályozásának vagy lecsapolásának kérdései amely kérdés, — amint méltóztatnak tudni — húsz és néhány esztendővel ezelőtt szintén ezzel kapcsolatban, az ország gazdasági köreit a legnagyobb mértékben érdekelte. A Fertő-kérdéssel ágy állunk most. hogy ennek megoldása bizonyos megkönnyebbedett, bizonyos szempontból pedig- megnehezedett. Megnehezedett azért, mert, — amint méltóztatnak tudni — a trianoni határ folytán a Fertő most államjogilag ketté van szakítva, amenynyiben annak csupán egyik része — a kisebb délkeleti része — az, amely hozzánk tartozik, viszont pedig a másik része Ausztriához csaIoltatott. (Jánossy Gábor: Tizenkétféle határ is van! Az ember eltéved rajta!) Az a körülmény tehát, hogy tulajdonképpen nem egy állam területéhez tartozik a Fertő, kétségtelenül megnehezíti ezt a kérdést. Van azonban két körülmény, amely viszont bizonyos szempontból azt megkönnyíti. Az egyik, amellyel legyen szabad mindjárt végeznem, az a körülmény, hogy, — amint ezt nagyon jól tudjuk, akik figyelemmel kísérjük ott a határon a szomszédos osztrák közgazdasági és politikai viszonyokat — Ausztriában nagy mozgalom van arra vonatkozólag, hogy a Fertőt szabályozzák, kihozzák abból azt a hasznot, amely kihozható és a Fertőt többi közt kiépítsék a jelenlegi osztrák állam fővárosának mintegy Balatonjává. Ennekfolytán a legkülönbözőbb tervekkel találkozunk az illetékes állami tényezők részéről is, és úgy vagyunk informálva, hogy idevonatkozólag Ausztriában az osztrák hivatalos, de a magángazdasági körökben is bizonyos hajlandóság van arra vonatkozólag, hogy a Fertő szabályozása elővétessók és * ez a kérdés napirendre tűzessék. Természetesen szó sem férhet ahhoz, hogy ez nem csupán állami feladat, sőt azt lehetne mondani, hogy bizonyos szempontból nem is elsősorban állami feladat. A Fertő^ szabályozása elsősorban tartozik a magánérdekeltségre, és a magánérdekeltség az, amelytől ezt az iniciatívát várhatjuk. (Jánossy Gábor: Ugyan várhatjuk!) Azok az aggodalmak, amelyeknek igen t. képviselőtársam kifejezést ad, azt mondva, hogy: «ugyan várhatjuk», nem egészen helytállóak, mert én remélem, hogy ennek a kérdésnek megoldása a legrövidebb időn belül meg fog történni, úgyhogy a kilátások e tekintetben nem olyan pesszimisztikusak, amint azt méltóztatik gondolni. (Jánossy Gábor: Milyen terhet jelent ez az érdekeltségre nézve?) Bocsánatot kérek, nem erről, egészen más dologról van szó, amint majd megméltóztatik látni. De van egy másik körülmény is, ami hihetetlenül megkönnyíti ennek a kérdésnek megoldását s ez az, hogy a század elején, amikor a Fertőszabályozás szobakerült, s Darányi Ignác, az akkori földmívelésügyi miniszter, a Fertő szélén járt, ő döntött abban az irányban, hogy a Fertő miként szabályoztassék, illetve mikép oldassék meg a Fertőkórdés: radikálisan-e, teljes Fertő-lecsapolással, vagy pedig lépésről-lépésre, időlegesen olyanformán, hogy a Fertő legmélyebb pontjában az a bizonyos kanális a Rábába kiépíttessék s állandóan kotorva, tisztán tartassák? Az akkori földmívelésügyi miniszter úr az utóbbi irányban és értelemben döntött és akkor történt azután a Fertő ideiglenes regulázása ebben az irányban. Hogy az akkori kormány erre határozza el magát e tekintetben egy rendkívüli jelentőségű szempont esett a mérlegbe, és ez a szőlőkultúra kérdése volt. Tudvalevő dolog ugyanis^ hogy a Fertő nyugati partjai legnagyobb részben szőlőkultúra alatt vannak, s a szőlőkultúra felterjed Balftól egészen Rusztig. Ez igen gazdag vidéket ölel fel, úgyhogy az oltani szőlőérdekeltségnek az a kifogása, hogy egy teljes Fertöleesapolás következtében az oltani légköri viszonyok megváltoznak és ezzel ők kárt vallanak, amennyiben ez hátrányos befolyással lett volna természetesen a hőmérsékletek kiegyenlítésére, ami a szőlőknltnránál elsőrangú kérdés, nagy súllyal esett a latba. Azon válság Folytán azonban, amelybe beleesett az egész ország, sőt beleese'tl, azt lebet mondani, az egész európai szőlőművelés, ez a kérdés a Fertő szabályozá sánál most már hátrányosan nem jön figyelembe. Érthető tehát, hogy ezen ellentétek kiesése folytán ma az osztrák gazdasági körökben is találunk a Fertő szabályozására vonat kozólag bizonyos kedvező hangulatot. É8 ez