Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-218
Az országgyűlés képviselöházánaJc 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. 69 olyan körülmény, amely azt hiszem, magyar szempontból és a mi szempontunkból is, ha ezt a kérdést nézzük, nem fog teljesen közömbös maradni. így tehát azzal szemben, hogy megnehezedett a Fertő szabályozása, miután a Fertő államjogilag kettészakítva, annak nagy része idegen uralom alá került, viszont előnyben is vagyunk a tekintetben, hogy a Fertő szabályozása és rendezése a túlsó oldalon kétségtelenül bizonyos szimpátiával találkozik, s hogy az a hatalmas érv, amely ezelőtt 20 esztendővel a magyar kormányt arra bírta, hogy a Fertő szabályozását egészen rendszeresen keresztül ne vigye, nevezetesen a szőlőkultúra védelme, ma többé-kevésbbé eloszlottnak, elimináltnak tekinthető. Én tehát, amidőn e törvényjavaslat tárgyalásánál felszólalok, és amikor kijelentem, bogy a törvényjavaslatot, noha nem is elégíti ki teljesen azokat az érdekeket és kívánságokat, amelyeket szem előtt tartunk és táplálunk, és amelyeket itt az azon vármegyékből és azon vidékekről való t. képviselőtársaim megelőzően elmondottak és jól indokollak, mégis magamévá teszem és elfogadom, azt hiszem, hogy nem lett volna teljes ez az a nyag, ha ezzel kapcsolatban rá nem mutat* tam volna azokra a kérdésekre is, amelyek e vidékeknek vízügyi viszonyait illetik, és ha ezzel kapcsolatban nem törekedtem volna arra, hogy -a -földmívelésügyi kormánynak figyelmét ráirányítsam a Rábaszabályozó Társulatnak különleges helyzetére, az akkori Rábaszabályozási törvényhozásnak egy megsebezhető pontjára és azonkívül a Fertő kérdésére. Ezeket voltam bátor a t. földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalion és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Klein Antal! n Klein Antal: T. Ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem megengedni, bogy beszédemet a holnapi napra halaszthassa ni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Klein Antal képviselő úr beszédét holnap mondhassa el, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Urbanics Kálmán képviselő úr, mint a gazdasági bizottság előadója kíván jelentést tenni. Urbanics Kálmán előadó: T. Kénviselőház! Tisztelettel beterjesztem a gazdasági bizottság jelentését a törvényhozás 1929/30. évi költségvetésére vonatkozólag. Kérem a t. Házat, hogy a jelentés kinyomatasát és szétosztását elrendelni, annak sürgős tárgyalását kimondani és napirendretűzése iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A beterjesztett jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja, s annak napirendre tűzése iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Minthogy a bizottság a sürgősség kimondását is kéri, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a jelentés sürgősen tárgyalt a ssék, igen vagy nem? (Igen!) A Ház ;i sürgősséghez hozzájárul. Most pedig napirendi javaslatot kivánok tenni. .Javaslom, hogy legközelebbi ülésünkéi holnap, csütörtökön, folyó évi november hó 15-én délelőtt 10 órakor tartsuk, és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslatnak harmadszori olvasása; 2. a vízi beruházásokról és egyéb vizügyi intézkedésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; 3. a Képviselőház 1929/30. évi költségvetéséről a gazdasági bizottság jelentésének, 4. a kérvények második sorjegyzékónek, 5. az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről, 6. az Olaszországgal kötött állategészségügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatnak, végül 7. a mai napirendünkön szereplő mentelmi bizottsági jelentésének tárgyalása. (Kabók Lajos szólásra jelentkezik.) Kabók Lajos képviselő úr a napirendhez kért szót. A szó képviselő urat megilleti. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Miután a felszólalásra más módot, lehetőséget nem találok, ezt az alkalmat ragadom meg arra vonatkozólag, hogy a kormány ügyeimét egy olyan ténykedésre hívjam fel, amely valósággal kiütközik még a megszokott kapitalista brutális eljárásokból is. Nevezetesen arról van szó, hogy tegnapelőtt, hétfőn a Rimamurány—Salgótarjáni Vasművek Részvénytársaság borsodnádasdi telepén a gyár igazgatósága olyan nagyarányú elbocsátást hajtott végre, amely minden eddigi eljárás közül egészen kiütközik, jóllehet annak semmi indokoltsága nem áll fenn. Az egész elbocsátás — amint azt sikerült megtudnom — tulajdonképpen azért történt, mert a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságnál a munkások tudtára ébredtek annak, hogy így szétszórtan saját sorsukon segíteni nem tudnak, s belátták, hogy lm szervezkednek, akkor sokkal jobban tudnak elnyomott sorsukon javítani. Meg is indult a szervezkedés a legerőteljesebben és a gyár igazgatósága ezzel szemben azt a módszert választotta, hogy a gyár régi munkásait elbocsátotta. Elbocsátott 20—30 év óta szolgáló mua kasokat, sőt elbocsátott olyan régi alkalmazottat is, akinek 34 esztendős szolgálata van. Az elbocsátottak száma körül'belül 260—270 fő és minthogy az egész gyárban mintegy 800 munkás van alkalmazva, ennélfogva a gyár munkásainak körülbelül egynegyedét teszi ki az el bocsátották száma. Elbocsátották ezeket a munkásokat azért, hogy megfélemlítsék a munka sokat és elijesszék attól, hogy saját helyzetük megjavítása céljából szervezetbe tömörüljenek. (Györki Imre: Biró Pál nagyhatalma!) Hogy itt szóvá teszem ezt a kérdést, annak indoka még az is, ;i mi a kormány részéről történik. A kormány tudniillik ehhez a brutális eljáráshoz a lelhető legnagyobb segítségei nyújtja. Megtörtént ugyanis az, hogy Borsodnádasdra 120 csendőrt koncentráltak és csendőri asszisztenciával hajtották végre a munkások elbocsátását és pedig oly módon, hogy be sem engedték a munkásokat a gyárba, ruhájuk elvitele céljából, hanem egyszerűen felkínálták 14 napi felmondási időre járó pénzüket is, csakhogy a gyár területére be se lépjenek. Mintán Órákon át hiába próbálkoztak azzal, bogy bemenjenek a gyárba, ez nem sikerült, elmentek a szervezetükbe s ott társalogtak egymással, sakkozni, dominózni kezdtek. A csendőrség megtudta, hogy ezek a munkások a szervezetükben bent vannak; körülbelül 20—30 csendőr berontott a szervezetbe s a munkásokat a legbrutálisabb módon kiűzték saját otthonukból. 10'
