Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november lé-én, szerdán. 67 Ami mármost egy későbbi dolgot illet, amennyiben a 187 millió pengő, amely az öszszes vizi beruházásokra szükséges volna, rendelkezésre állana, bennfoglaltatik még f egy tétel, amely szerint a Siónak hajózhatóvá tételére 13 millió pengő volna fordítható. Erről ugyan nem akarok beszélni, de meg akarom állapítani a Képviselőház előtt, hogy ez utópisztikus idea, amelyet egyáltalában nem tartok méltónak arra, hogy ilyen törvényjavaslatban benne legyen. Mert méltóztassanak elképzelni, hogy ma, amikor az Államvasutak nem tudnak keresni, amikor keresetüknek egy nagyrészét talán a kavicsszállítás teszi ki, akkor építsünk 13 millió pengővel hajóutat, amelyen tíz zsilipet kell elhelyezni, mert körülbelül 18 méter különbség van a Duna és a Sió vízszintje között. Nekünk előbbrevaló dolgaink volnának, hiszen tudjuk, hogy vasútépítőére lenne szükség és a meglévő vasutaknak nincs keresetük. (Szilágyi Lajos: Közbejön a teherautók konkurrenciája! — Zaj.) Egyáltalán ki kell ebből kapcsolni azt, hogy valamikor hajózhatóvá lesz téve a Sió, nehogy valaki újabb ideával jöjjön és azt is belevesse és ezt megint újra bevesse a törvényjavaslatba akár a jövőben is. Ez alkalommal legyen sizabad a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét felhívnom még egy dologra, amely abból áll, hogy a Zala-víz lecsapolása következtébe'n most megszűnik a Kis-Balaton ártérterülete, amelybe a ZaLa-víz hordalékát le szokta rakni, ami tudvalevően a legutóbbi évtizedben is több, mint 20 centimétert tett ki. Minthogy ezt keresztülvágva, a Zalának olyan széles medre lesz, hogy az összes vizet le tudja vezetni a Balatonba, el fog kezdődni a Balaton eliszaposodása és pedig a déli sarkán, amit a vidék már erősen érez. Ha a mérnöki tudomány nem tud kitalálni valamit az eliszaposodás ellen, akkor nemcsak Keszthely vidéke, hanem a keresztúri oldal is hamarosan teljesen el fog posványosodni. Itt valami iszapfogóról, valami olyan műről volna szó, amely az eliszaposodást meg fogja akadályozni. Méltóztassék megengedni, hogy még Szabóky Jenő igen t. barátom beszédének arra a részére reflektáljak, amelyben a vízügyi személyzetről beszélt, annak nagy fontosságáról, azoknak a munkálatoknak óriási jelentőségéről, amelyet ők végeznek és arról, hogy milyen aránytalanul kevés a személyzet a mai vízügyi munkálatokhoz képest. Régóta összeköttetésben vagyok a vízügyi mérnöki karral, ismerem azt az óriási munkát, amelyet végeznek, és nemcsak az elismerés zászlaját hajtom meg előttük, hanem tisztelettel hajlok meg előttük magam is. Sziszifuszi munka, amelyet ők teljesítenek és most, amikor odaértünk, hogy szükség volna erre, a pénzügyminiszter úr keble elzárkózik és a személyzetet néhány emberrel sem akarja szaporítani, pedig erre égető szükség van. Ha a gazdák ma valami ügyben tanácsot kérnek tőlük, nagyon nehezen kapják meg őket, pedig van-e ma annál fontosabb, mint az, hogy azokat a mezőgazdasági területeket, amely víz alatt vannak, vízmentesítsük. Annak idején, amikor az erdészeti törvényt tárgyaltuk, Gaal Gaston igen t. képviselőtársam erősen támadta azt a törvényjavaslatot, amelyben akkora személyzetszaporítás volt, amely nem állott arányban Magyarország volt erdeivel és mostani erdőterületeivel. Éppen ezért kérem a földmívelésügyi miniszter urat, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. gondoljon arra, talán lehetne abból az erdészeti személyzetből áthozni a vízügyi mérnökök csoportjába egy részét ezeknek a mérnököknek, akiknek itt valószínűleg több munkakörük lenne és jobban megérdemelnék azt a fizetést, amelyet az államtól kapnak. Ezek után, minthogy a törvényjavaslat úgy a mezőgazdaság, mint az általános közgazdaság és a szociális szempontok érdekében nagyjelentőségű és mindezeknek hasznára van, azt a legnagyobb örömmel általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra következik"? Gubicza Ferenc jegyző: östör József! östör József: T. Képviselőházi Felesleges mondanom azt, hogy amit e törvényjavaslat tárgyalása folyamán előttem szóló t. képviselőtársaim, különösen pedig Griger Miklós, ötvös Lajos, Jánossy Gábor, Malasits Géza és Reischl Richárd t. képviselőtársaim elmondottak, abban a keretben, amelyben ők ismertették a Kis Rábának és a Rána-torkolati gátnak nehézségeit, magamévá teszem és teljesen elfogadom. Részemről nem azért szólalok fel. hogy ezeket az érveket itt ismertessem. Azért szólalok fel, hogy a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét ezzel kapcsolatban ráirányítsam egy olyan kérdésre, amely azzal szorosan összefügg; öszszefügg éppen ennek a törvényjavaslatnak 2. §-ával és a 2. § XIII. pontjával, amely a kisrábatoroki duzzasztógát újjáépítéséhez állami hozzájárulásra, illetőleg előlegre egymillió pengőt irányoz elő. Tudvalevő dolog, hogy a kisrábatoroki gát tulajdonképpen a Rábaszabályozó Társulat keretébe tartozik s a kisrábatoroki gát az, amely a Rábaszabályozó Társulatnak jelenleg gondokat okoz, mégpedig azért, mert — amint kifejteni méltóztatott — az a 25%-os segítség, amelyet most államsegély címén a Rábaszabályozó Társulatnak adnak. önmagában véve nem elégséges. (Jánossy Gábor: Morzsa!) Ha talán morzsának nem is lehet mondani, de nem elégséges, mert az érdekeltség azt a 75%-os terhet, amelyet viselnie kellene, a mi legjobb meggyőződésünk szerint — amint ezt kifejtettem én is és azok a képviselők is. akik ismerik a Rábaszabályozó Társulat terheit és jelenlegi viszonyait — elviselni képtelen. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez a segítség tehát, bármennyire elismerésre méltó, — és ezt készséggel nyugtázzuk a földmívelésügyi miniszter úrnak — hisszük és reméljük, hogy csak az első lépés ahhoz, hogy a földmívelésügyi kormány lesz szíves a legközelebbi időkben és a legközelebbi esztendők folyamán belátni, hogy ezt a segélyt valóban fel kell emelnie. (Ügy van! jobbfelől.) Ez a kérdés azonban — mint voltam bátor említeni — tulajdonképpen a Rábaszabályo/ó Társulatra tartozik, s én csak azért szólalok fel, hogy ezzel kapcsolatban ráirányítsam a földmívelésügyi kormány figyelmét a Rábaszalní lyozó Társulat, mint egy magántársulat, valamint az egyéb országos vízimagán társulat ok helyzetére és arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nem látja-e elérkezettnek az időt, hogy a magán yízitársulatokra vonatkozó törvényjavaslatot is mielőbb a törvényhozás elé terjessze, amely törvényjavaslatnak tárgyalása folyamán azután elég időnk lesz arra, 'hogy a helyi ismeretek alapján véleményünket és indítványainkat előterjeszthessük. A Rábaszabályozó Társulat kérdésébe t;irtózik bele az is, amit az előttem felszólalt érdekelt képviselő urak egyike sem érintett, nevelő