Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

64 Az országgyűlés képviselőházának ron vármegye 67 községgel. Vas vármegye 22 községgel, Veszprém vármegye egy községgel v.ui a 126 községben képviselve. Énnek a 126 községnek állami adója jelenleg 669.680 pengő, Ezeket az adatokat Ostffy Lajos igen t. barátom, Vas vármegye egykori jeles főispánja és a képviselőségben igen kiváló, tiszteletreméltó elődöm állította össze, aki a Rábaszabályozó Társulatnak igazgatósági tagja és érdekelt birtokos is. Tökéletesen apodiktikus, igaz adatok ezek. Az állami adó jelenleg, mondjuk kereken 670.000 pengő, az ártéri járulék is kerek számmal — 1—2000 pengő itt nem számít, nálam számít, de itt nem, (Derültség.) — 470.000 pengő. Most méltóztassék elképzelni, különösen a mélyen t. pénzügyminiszter és földmívelésügyi miniszter urak méltóztassanak elképzelni, hogy ennek a Rába-toroki gátnak helyreállítási költségeihez 75%-kal lesz kénytelen hozzájárulni akár az a 126 község, akár csak a Kis Rába vize mentén lévő 22 község és az a 8 szegény kis malom, amelyeknek működése mármár kritikussá vált. Ott született az a nóta is: «Bereg alatt van egy malom, bánatot őrölnek azon.» Nem búzát őrölnek ott, hanem bánatot, annyira elszegényedtek, annyira tönkrementek azok a szegény kis molnárok, akiknek hetvenhetedik öregapja is molnár volt és virágzó waládot hagyott maga után. Mondom, ha jelenleg 70%-át fizetik ezek a községek állami adójuknak. 70%-ot fizetnek rábaszabályozási illeték, vagy adó gyanánt, ártéri járulék gyanánt és most 75%-ot lesznek kénytelenek az elemek által tönkretett azon Kis Rába-toroki duzzasztó gátnak helyreállításához hozzájárulni, akkor rábaszabályozási adó duplája lesz állami adójuknak. Itt vannak a pontos adatok az én kerületemet illetőleg: Csönge jelenlegi egyenes k\lami adója után 90% rábaszabályozási, ártéri illetéket fizet, Egyházaskesző 95%-ot, Kemenesszentpéteri 55%-ot, — az a Rábától kissé messze esik — Kenyéri 93%-ot, Naeysimonyi 45%-ot, Ostffyasszonyfa 67-5%-ot, Pápócs 60%-ot, Rábakecskéd 63-5%-ot, Váikesző 62%-ot. Hi; szén mindnyájan tudjuk, micsoda rettentő gazdasági viszonyok között tengődik-lengődik ebben az országban a falu népe. Alig-alig bír már lélekzetet venni, a közterhek annyira nyomják vállaikat, hogy azok, akik mint csekélységem is, — feltételezem valamennyi képviselőtársamról — úgyszólván állandó kontaktusban vannak a választóközönséggel, a falu népével, a kenyeret termelő magyar milliókkal, különösen ;i mezőgazdasági munkás és l'öldmívelő népünkkel, (Helyeslés.) látják, tudják, hogy nem bír el már egy deka teherrel sem többet, mint amennyi vállain van. Griger Miklós igen t. barátom zavarba hozott engem, amikor azt mondotta, hogy ő sem el nem fogadja a javaslatot, tehát ellene van, sem pedig mellette nem szavaz, tehát nem tudtam most, hogy mi lesz itt. Igen t. barátaim itt emlegetik most is, — de igen t. barátom nem is luteránus, tökéletesen rendezett felekezeti viszonyok közt méltóztatik lenni, én nem egészen vagyok ilyen szerenesés helyzetben (Élénk dcrültséi.) — és azt mondják, hogy luteránus álláspontra helyezkedik, hogy sem alatta, sem felette, sem mellette, küldjük vissza a javaslatot a vízügyi és közgazdasági bizottsághoz. Megnyugtathalom igen t. barátomat, nem fogja elveszteni mandataniál akkor sem, hogyha a csornai keni let községei kénytelenek valamivel, — nem ennyivel, mert azt én sem merem megszavazni. 8. ülése 1928 november 14-én, szerdán. ekkora mértékben — hanem valamivel kevesebbel (Derültség.) hozzájárulni a kisrábatorki gát felépítési költségeihez. Megnyugtatom t. barátomat, ha nem tudná, hogy az ő mandátuma kősziklán nyugszik, a nép szeretetén, bizalmán, azt nem ingathatja meg a kisrábatorki gátnak állami költséggel, vagy pedig az érdekelt községek zsebéből való felépítése, tehát e tekintetben nyugodtan megszavazhatja ezt a törvény javaslatot, abban a biztos tudatban, hogy igen jó protektorunk lesz, pardon, igen jó támogatónk lesz a pénzügyminiszter úrnál, — mert ez tisztára pénzügyi kérdés — a földmívesügyi miniszter úr illusztris személyében, mert őt fogjuk megkérni, hogy kegyeskedjék ő vezetni azt a küldöttséget, — ha szükség lesz rá — amely küldöttség hivatva lesz kérni a pénzügyi kormányt, a pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassék levenni ezt a lehetetlen, elviselhetetlen terhet annak a derék, kiváló nagy magyar vidék népeinek a válláról, illetőleg rá se méltóztassék ezt a terhet annak a népnek vállaira rakni, mert az ez alatt leroskad és ezt a leroskadást megérzi az ország is. Én megfordítanám az arányt. A törvényjavaslat azt intendálja, hogy ennek a kis rábatoroki gátnak építési költségeihez 25 százalék költséggel járul hozzá az állam, 75 percentet pedig az érdekeltségek fizetnek. Mármost én bátor vagyok az igen t. miniszter úrnak és igen t. barátomnak, az ő szakértő miniszteri tanácsosának vagy helyettes-államtitkárának nagybecsű figyelmét a következőkre felhívni. A 75%-os hozzájárulás azt a 8 kis bánatot őrlő malmot és azt a 32 községet terheli-e, mert akkor azok inkább ma, mint holnap ott hagynak mindent és elmennek jobb hazát keresni, mert ezt nem bírják el, — háromszorosan meg kell vásárolniuk százéves malomjogaikat és földjeiket, vagy pedig talán mind a 126 községei. vagyis az egész rábaártéri érdekeltséget? Az meg igazságtalanságra és lehetetlenségre vezet. Mert azt mondja a Rábatoroktól száz kilométerre lévő készei lakos: Kérem, mi közöm nekem ahhoz, hogy a Kisrábaártéren lévő falvakban az emberek boldogulnak-e, vagy pedig, hogy mennyi rábaártéri járulékot fizetnek? Tehát ez is igazságtalanság. Minthogy két igazságtalanság érintené egyrészt a közvetlen érdekeltségeket, amelyek ezt a sok költséget nem tudják kifizetni, másrészt pedig a 120 községből álló nagyobb érdekeltséget, ezt a két igazságtalanságot csak úgy lehet kiegyenlíteni és az ügyet közmegnyugvásra, az abszolút igazságnak megfelelően megoldani, ha az egész öszszeget, az egész egymillió pengőt kitevő terhet az államnak méltóztatik viselni. Én nagyan jól tudom, hogy 750.000 pengő is sok pénz, amit az állani annak a vidéknek megmentése érdekében így összesen áldoz, azonban meg sem kottyan a milliárdos költségvetéssel dolgozó magyar államnak, e szegény nyomorult csonka országnak költségvetésében az a 750.000 pengő, kottyan, de ha nem teszi, belepusztul annak a ha ezt az állam adja. Nemcsak, hogy nem 126 községnek népe, amely ezt a terhet kénytelen kiizzadni. Én már másodszor szólok " ehhez a kérdéshez. Már a tavalyi költségvetésnél is szovátot' tem ezeket a dolgokat. Nem helyi érdekből, nem azért, hogy azt említettem és az én kerületemhez tartozó 8 vagy 10 községnek a rokonszenvét továbbra is fenntartsam, mert ezidőszerint úgy érzem, hogy azok velem éreznek és velem gondolkodnak, minthogy a szerencse, meg a nép bizalma a választások idején nekem