Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Âz országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. 65 kedvezett. Ha másnak kedvezett volna, akkor ma nem volnék a Képviselőházba... (Malasits Gé^za: Egy kicsit segített a közigazgatás is!) Kérem, engem nem segített, sőt ellenem volt. Már 77-szer mondottam, (Élénk derültség.) igen t. képviselőtársam, hogy én tisztán választókerületem bizalmából, az összes hivatalos körök akarata ellenére kerültem be ebbe a 1 lázba. (Malasits Géza: Ezt akartam csak tudni! — Zaj. -— Elnök csenget. — Reischl Richárd: Ab ban a rossz télikabátban?) Kérem, most nem arról van szó, nem akarok eltérni a tárgytól. Azt a rossz téli kabátot azóta már nyugalomba helyeztem. Ki akartam állítani a szombathelyi országos mezőgazdasági kiállításon, mint múzeumi tárgyat, de azt mondották, hogy az nem gazdasági, hanem ipari cikk, majd talán egy ipari kiállításon mutassam be. (Élénk derültség.) Miután így sikerült, nem ezzel, hanem azzal, amit elmondottam, komoly és megcáfolhatatlan érveimmel ennek az ügynek meg-nyerni a mélyen t. Háznak és remélem elsősorban a mélyen t. földmívelésügyi kormánynak rokonszenvét, helyeslését, — és remélem, hogy egyesült erővel meg fogjuk nyerni a mélyen t. pénzügyminiszter úr hozzájárulását is — (Helyeslés a jobboldalon.) abbeli kívánságomnak adok ismét hangsúlyozottan kifejezést, hogyha már valamit fizetnie kell még a mostani elviselhetetlen szabályozási illetékeken és terheken felül is annak a szerencsétlen, sorssújtotta vidéknek, az ott lakó derék népnek, méltóztassanak talán megfordítani a dolgot és talán egy chassé croissé-val, (Felkiáltások a jobboldalon: Magyarul tessék beszélni? — Derültség.) — nem tudom magyarul mit jelent (Zaj.) — tehát egy merész fordulattal (Helyeslés) odahatni, hogy 25 százalékot fizessen az egészből az érdekeltség, 75 százalékot pedig fizessen a kincstár, vagy a magyar állam. Azt hiszem, hogy ebben igen t. üriger Miklós és ötvös Lajos meg a többi érdekelttársaim is belenyugosznak (Ügy van! a baloldalon.) ós így Griger Miklós igen t. és szeretett barátom mandátuma e tekintetben sem forog egy percig sem veszedelemben. Abban a reményben, hogy ezt a kérő szavamat a mélyen t. földmívelésügyiés pénzügyi kormány meghallgatja és teljesíti, a törvényjavaslatot, mint közszükségletet kielégítő, áldást és eredményeket hozó törvényalkotást örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik. Gubicza Ferenc jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! (Felkiáltások a baloldalon: Győr!) Mivel Griger Miklós, ötvös Lajos és előttem szólott Jánossy t. képviselőtársaim már részletesen kifejtették a dolgot, csak egynéhány szót kívánok ehhez a felvetett kérdéshez hozzáfűzni. (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! Ez érdekel!) Érdekelt vagyok annyiban, hogy egy rábamenti várost van szerencsém itt képviselni, amely rábamenti várost ennek a duzzasztó gátnak rossz építése és még rosszabb karbantartása következtében egynéhányszor már vízáradás ért ós amely — különösen Győrsziget — egynéhányszor már e miatt víz alá is került. Az a körülmény, hogy ez a duzzasztógát ilyen állapotban van, Győr Ivarosának már meglehetősen sok pénzébe került, amennyiben egy olyan városrészben, amely nem surfin lakott és amelyben egyelőre még nem lett volna indokolt, két nagy és igen drága szivattyútelepet volt kénytelen felállítani ós azokat ott állandóan karbantartani, mert nem lehet tudni, hogy mikor jön a víz. Teljesen igazat kell adnom előttem szólett három képviselőtársamnak abban is, hogy ennek a kisrábatoroki duzzasztógátnak korszerű újjáépítése rendkívül sürgős feladat, mert hiszen az egész környék — sőt mint voltam bátor említeni — maga Győr városa is erősen megszenvedi a jelenlegi állapotokat. A költségeket illetően azonban kifogásolnom kell azt, hogy a földmívelésügyi kormány egy kissé szűkmarkúan bánt el ezzel a vidékkel. Ismerem ennek a vidéknek gazdasági viszonyait, ismerem a vidék szociális összetételét és teljesen kizárt dolognak tartom, hogy ezt a 75 százalékos építési költséget azon a környéken valaha is össze lehessen hozni a nélkül, hogy a lakosság gazdaságilag teljesen tönkre ne menjen. {Úgy van! a baloldalon.) Az, hogy a házak tiszták, hogy a nyilt utcák nincsenek elhanyagolva, hogy a lakosság rendesen jár, — legalább törekszik rendesen járni — nem bizonyítéka egy község jómódjának, hanem annak bizonyítéka, hogy az a község kultúrált község, hogy lakosai a műveltség bizonyos fokán állanak. Abból tehát, hogy ott a házak valamivel rendesebbek, mint — a nélkül, hogy bántani akarnék bármely környéket is az országban — az ország más részeiben, még nem következik az, hogy a lakosság jómódú. Rendkívül józan, szorgalmas, szegény nép lakja azt a vidéket és — mondom — szerintem teljesen kizárt dolog, hogy ők ott építési költségre 750.000 pengőt össze tudnának hozni. Ha pedig a földmívelésügyi kormány ragaszkodik ahhoz, hogy igenis a kisrábatoroki gátat föl kell építeni és az építési költségek 75 százalékát a lakosságon hajtja be, akkor a lakosság nagyrésze kivándorolni lesz kénytelen, mert a terhek súlya alatt ott megélni nem tud. Már pedig azt hiszem, hogy a földmívelésügyi kormány intenciója nem lehet az, bogy a lakosság kivándoroljon onnan. 126 község van érdekelve e duzzasztó gál építésében. Bárhogy nézem is a statisztikát, — nem akarom a t. Házat az általam összeállított statisztikákkal untatni — a magam részéről éppen úgy, ahogy előttem szólott három t. képviselőtársam mondotta, teljesen kizárt dolognak tartom, hogy ezt az összeget a lakosság össze tudja hozni. De ha már a földmívelésügyi kormány elmegy odáig, hogy az építkezési költségösszeg 25 százaiékát vállalja, akkor miért nem megy el odáig is, hogy az egészet vállalja. Annyi feladatot vállal magára a földmívelésügyi kormány, amelyeket nem kellene vállalnia, Vállalt a múltban is és a jelenben is olyan feladatokat, amelyek egy nagy országi-észnek nem égetően szükséges kérdései. Vannak dolgok, amelyek esetleg később nagyszerűek lesznek. Legyen szabad például egy analóg dolgot említenem. Annak idején nagyon sokat támadták Darányi Ignácot, az igen 1. miniszter úr néhai elődjét, azért, mert megvette a Csorba-tót. ö akkor arra hivatkozott, hogy erre az országnak szüksége van. Ma a Csorbató talán nemzeti kincs volna; amikor megvették, ennek nem volt sok értelme. Itt van Lillafüred és itt van néhány más építkezés is, amelyekről ma nem akarok kritikát mondani; majd eljön annak is az ideje. De azt mondom: az elsőbbség mégis csak a vízszabályozáson van, azon. hogy egy egész környéket megmentsünk; egy egész környéket termővé tegyünk ós egy egész környéket valahogy leterheljünk. Azokat a kiadásokat, amelyek majd később fognak lukrativoknak bizonyulni, amelyek később lesznek eredményesek, inkább háttérbe szorítanám és