Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-218
60 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november lé-én, szerdán. de pénz nincs. (Jánossy Gábor: Csak szó van rótta, de pénz nincs rá! — Sándor Pál: Van más felesleges dolgokra pénz!) Griger t. képviselőtársam is említette beszédében, hogy menynyire általános óhaj a Balaton télies rendbehozatala. Itt van azután sok minden egyéb dolog, kisebb folyóknak, patakoknak szabályozása, amely igen, igen sok pénzt emésztene fel. Belátom azonban, hogy egyszerre mindent megesinálni nem ; lehet és hogy a másfél évtizedes stagnálás után már ez is óriási eredmény, amelyért méltán illeti elismerés úgy a fölclmívelésügyi miniszter urat, mint a pénzügyminiszter urat. Legyen szabad azonban, bármennyire helyeslem az egész törvényjavaslatot, egynéhány momentumra felhívnom az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Az egyik az, amit mái- bátor voltam előhozni az egyik bizottsági ülésen, a földmunkás vállalkozó szövetkezetek Kérdése. Tudom nagyon jól, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nagy szeretettel viseltetik ez iránt az intézmény iránt, és ő maga eddig is meglehetősen segítségére sietett ezeknek a szegény földmunkásoknak. Kétségtelen azonban az is, íiogy egyes közületek, egyes vállalkozók nem fogjá/k fel ennek az intézménynek nagy szociális jelentőségét. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy itt, a vízi beruházások kapcsán igen, igen sok részletmunka folyik, amelyet kis gyakorlattal bíró egyének, a szó nemes értelmében vett úgynevezett kubikus banda-gazdák el tudnak látni, különösebb műszaki segítség nélkül, legyen az akár a kőhordás, akár a töltések emelése, akár pedig a szükséges csatornák elkészítése. Ha a földmívelésügyi miniszter úr annak idején, majd ha vállalatba ad egynéhány munkát, figyelmeztetni fogja a vállalkozót arra, hogy elsősorban hívja fel ajánlattételre a földmunkás vállalkozó szövetkezeteket, akkor hálás lesz neki nem csupán a kalocsai, de a szentesi, a csongrádi, a jászárokszállási, csepeli és egyéb íkisebb szövetkezetekbe foglalt ezer és ezer családnak a fenntartója, akik erős karokkal, hazaíisággal rendelkeznek, akik készek dolgozni, készek megkeresni a télire valót, csak legyen faktor, aki nekik munkát ad. Ezzel kapcsolatosan még egy körülményre mutatok rá, mely szorosan összefügg ezzel a törvényjavaslattal. Legyen szabad rámutatnom a vízügyi műszaki személyzet helyzetére. Ha abban a felfogásban vagyunk, hogy ezeket a munkálatokat végre kell hajtani, akkor arra is gondolnunk kell, hogy legyen személyzet, amely azt el végzi. A helyzet ma az, hogy a vízügyi műszaki személyzet jelen státusában ezeket a munkálatokat fizikai idő hiányában végrehajtani képtelen. Ezt nyíltan ki kell mondanom, mert különben veszélyeztetjük ennek a törvényjavaslatnak komolyságát. Ha megnézzük, hogy milyen létszámmal rendelkezett a vízügyi műszaki személyzet a háború előtt, a régi boldog Magyarországban, akkor úgy találjuk, hogy ez a létszám 230 főt tett ki és ha IV!ütjük a szanálási törvény alapján készült 7000-es miniszterelnöki rendeletnek 41. lapját, úgy azt találjuk, hogy a műszaki személyzet aránylagosan, nem is arány lagoean, hanem ezen is alul, túlontúl lecsökkent. A helyzet tudniillik az. hogy bál-mennyire is le vagyunk sújtva, a kegyetlen Trianon elvett tőlünk igen sok mindent, de a magyar Alföldet meghagyta, bár esonkaságban. És ha pillantást vetünk Magyarország vízrajzi térképére, akkor azt találjuk, hogy a nagyobb vízmedrek, a hajózási utak legnagyobb része itt maradt a csonkaországban, csupán a Hernád-völgyének egy része, a Csallóköz, a bácskai vizes vidék egy része, az Arad-Temes- és Torontál vármegyékben lévő vizes területek, az alsó Tisza és az alsó Duna az, amely nem maradt meg. Megmaradt körülbelül számarányban a munkálatoknak 75%-a és meghagyták ezzel szemben a műszaki karnak csak 42%-át. (Jánossy Gábor: Hát az nincs arányban, az igaz!) Nincs arányban, úgyhogy, ha egy divatos szóval akarnék élni, felhasználnám egyik illusztris kormányférfiúnknak divatos szavát, amelyet sok tekintetben én is helyeslek és rámutatnék a neonacionalizmusra. Ez a nehezen kiejthető szó (Jánossy Gábor: Mondjuk magyarul: új hazafiság!) szerzője szerint annyit jelent, hogy a mai Csonka-Magyarországban többet kell dolgozni, szorgosabban kell munkálkodni, ugyanazok a személyek talán szűkebb anyagi viszonyok között többet kell, hogy termeljenek, többet kell, hogy munkálkodjanak a haza javára, mint azelőtt a boldog békeidőben. Mélyen t, Ház! Ha igaz ez a tétel, akkor nyugodtan állíthatom, hogy a vízügyi műszaki Kzemélyzetnek valamennyi tagja oszlopa ennek az eszmének és valamennyi egytől-egyig neonacionalista. Mégpedig azért, mert a vízügyi műszaki személyzet erősen le van csökkentve és nem csupán azt a munkát végzi, amelyet kollégáik, vagy ők békében végeztek, hanem fokozott munkát, amit a különleges helyzet, a békeszerződések alkottak, hoztak maguk után. Ez a műszaki személyzet elvégzi nem csupán ezeket a munkálatokat, hanem igenis foglalkozik oly kérdésekkel, amelyek még megoldatlanok, ilyenek az említett Balaton-kérdés, a Hanság kérdése, a kisebb folyók szabályozása, néldául a Tíába, a Kapós, a Sió, a Zagyva, a Hernád, a Tarpa szabályozásának kérdése foglalkozik a szikes területek termékennyé való tételével, de foglalkozik azután több más olyan dologgal is, amelyeket békeidőben nem is ismertek. Így a vízügyi műszaki személyzetnek tagjai vannak képviselve a nemzetközi Duna-bizottságban, ők vannak képviselve az állandó vízügyi műszaki bizottságban, ők vannak képviselve az úgynevezett helyi vegyes bizottságokban, melyeket mind Trianon alkotott. És ha tekintetbe veszszük azt, hogy még az a létszám sincs meg. amely megvolt a békeidőben, önként merül fel a kérdés: hogyan lehet ezt a szép javaslatot végrehajtani, a nélkül, hogy személyzetszaporítás állana elő. Itt van tehát az alkalom úgy a pénzügyminiszter úr, mint a földmívelésügyi miniszter úr részére, hogy pótolja azt a hiánvt, melyet a szanálási rendelet — érthetetlenül, téliesen indokolatlanul — az ország kárára alkotott s akkor megnyugvással vesszük a földmívelésügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr intézkedéseit, mert ha ez meg nem történik, ez a javaslat nem lesz komoly, nem lesz végrehajtható. Azt hiszem, oly munkák is akadnak, mégpedig igen nagy számban, amelyeket felesleges a vállalkozásnak kiadni: ezeket házilanr is el lehet végezni, mert h& vállalkozásnak adják ki. ezeket a munkákat elő kell készíteni, ellenőrizni kell és felülvizsgálni is szükséges. Ezekben voltam bátor röviden elmondani azokat a kívánságokat, melyek szerintem ehhez a javaslathoz önkéntelenül is fűződnek. Azt hiszem, hogyha az igen t. földmíveiésügyi miniszter úr ezen az úton halad tovább, ha a pénzügyminiszter úr ugyancsak át fogja látni ezeknek a beruházásoknak rendkívüli fontosságát, amelyek nélkül szerintem hiába hirdetjük kulturfölényünket. melyet nélkül hiába beszélünk agrárpolitikáról, melyek nélkül hiába beszélünk kereskedelmi fejlet tsé/rrő), s
