Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. 61 melyek nélkül egészségesen exisztálni nem tudunk, akkor azt hiszem, belátható időn belül elérkezik az az idő, — talán rövidebb idő alatt is, mint 45 esztendő — amikor megvalósul a Széchenyitől átvett valamennyiünk álma, hogy Magyarország, legalább ez a csonkaország és remélhetőleg ez alatt az idő alatt NagyMagyarország, vezetni fog a vízügyi kultúra terén is Európában, mint ahogy a múltban vezetett, nagy áldására ennek a nemzetnek és pedig nem csupán a mezőgazdaságnak, hanem az egész ország közönségének. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harnch Tihamér: T. Képviselőház! Abban a meggyőződésben kérek szót a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál, hogy amennyiben ez törvényerőre emelkedik, azok között a törvényalkotások között, melyek alkotmányos életünk bekövetkezése után a törvényhozás bölcsesége következtében törvényeink sorába beiktatva lettek, fényes jelző oszlopként fog az utókor előtt is mutatkozni. Nem célom az, hogy a víziv-W intézkedések egész múltjával részletesen foglalkozzam; hiszen aki a magyar kultúrát és a magyar kulturális fejlődést ismeri, tudja azt, hogy gróf Széchenyi István az ő nagy zsenialitásával és az ő minden iránt komoly érzékkel bíró államférfiúi bölcseségével felismerte ennek a kérdésnek fontosságát és ő volt az, aki nagy erejével, gondolatait az embertársaira átvivő nagy erejével belevitte a közvéleménvbe annak szükségességét, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell. Neki is megvolt az a szerencséje, hogy akadtak kitűnő szakemberek, műszaki emberek, akik gondolatának munkatársai lettek s az ő gondolatát tovább vitték és megvalósították. Vásárhelyi Pál emléke áll legfőként előttünk akkor, amikor ez a téma a Ház figyelmét leköti és foglalkoztatja. Nem akarok egyenként és név szerint megemlékezni azokról a kiváló mérnökökről és műszaki emberekről, akik Széchenyi óta a Tisza- és Dunaszabályozással és egyéb folyók rendezésével foglalkoztak. De akaratlanul is megjelenik előttem Darányi Tornácnak, a nagy földmívelésügvi miniszternek emléke és szelleme. Ő volt az, aki a Széchenyigondolatot tovább fejlesztette, tovább építette és főként ő volt az, aki a figyelmet ráterelte a folyóknak a haiózás szempontjából való rendezésére, a közhajózás gondolatára. Ha elővesszük és az emlékek között kutatva, megnézzük az 1908 : XLTX. te. törvénvhozási tárgyalását, akkor azt látíuk, hogy akkor ugyanazok a gondolatok foglalkoztatták a közvéleményt ós a parlamentet, mint amely gondolatok most e kérdés körül fennforognak. Ha nézzük a két törvénvjavaslat indokolását és törvényhozási tárgyalását, nagy szomorúsággal látjuk, hogy míg az 1908. évi törvény előadója azt mondja, hogy 3368 kilométeres vízi út helyezhető forgalomba és adható át az ipar és kereskedelem céljaira, addig ez a törvénv. javaslat már csak 1599 kilométerről beszél. Ez is egy fájó dokumentuma Trianon igazsátrf:ilanságának. (Jánossy Gábor: A sok ezer között ez is egy!) Húsz esztendővel ezelőtt — éppen e liánokban volt húsz esztendje, amikor ezt az 1908-as törvényt itt a Ház tárgyalta — az előadó megemlítette, hoe-y ez a nagy Darányi-féle koncepció, amelynek továbbvezetését látjuk a mostani törvényjavaslatban, egy egyéves szaktanácskozmány eredményeképpen nyújtatott be a törvényhozásnak. Ez a szaktanácskozmány a törvényjavaslatot rendkívül fontosnak, sürgősneík, az ország közgazdasági, közlekedési, ipari és kereskedelmi fejlődése előmozdítását célzónak nyilvánította. Ugyanez az igazság még fokozottabb mértékben áll ma az ország megcsonkított méretei között és én a kormány bölcseségét dicsérem és ismerem el akkor, amikor felhozom azt, hogy most is ugyanezek a szempontok voltak irányadók, amikor a törvényjavaslatot a földmívelésügyi miniszter úr beterjesztette. Az 1908 : XLIX. te. a programmot 25 évre osztotta be. A jelen törvényjavaslat tizenöt évre osztotta ezt feil, amint azt az előadó úr is ismertette, az ország pénzügyi viszonyainak megfelelő mértékben felére lecsökkent ve a beruházások, összegét. A 25 évi Programm, sajnos, akkor is hosszúnak látszott és a törvényjavaslat tárgyalása során elhangzottak felszólalások a tekintetben, hogy ezt az időt csökkenteni kellene. Maga az akkori előadó is látnók i szemmel — mintha a világháborúnak képét szemlélte volna — hangsúlyozta, hogy ezt a 25 évi programmot idő szempontjából csökkenteni, rövidíteni kellene. Magam is abban a nézetben vagyok, hogy ez a tizenöt évi Programm is bosszú, teljesen osztom azonban a javaslat indokolásában felhozott azt a körülményt, hogy az ország mai nehéz pénzügyi helyzetében nem engedheti meg magának azt, hogy ezt a programmidőt csökkentse. Teljesen megnyugtatónak tartom. — ami a törvényjavaslatban is bennfoglaltatik — hogy megengedtetik a kormánynak a rendelkezésre bocsátott összegeknek egyik évről a másik évre való felhasználása, vagyis, a virement, valamint az is, hogy a tempót a műszaki szempontok figyelembevételével változtassa és módosítsa. Hiszen tényleg tudjuk azt, hogy egy-egy műszaki munkálat bizonyos határozott időperiódusra meg nem oszható, a műszaki munkálatok teszik szükségessé azt, hogy esetleg erősebb, nagyobb és gyorsabb tempóban bajtassék az a vízi munkálat végre, mert azáltal, ha ez nem történnék meg, veszélyeztetve lenne esetleg a/, egész munkálat eredménye. T. Képviselőház! Én teljesen osztom azt a felfogást, amelyet az előttem szólott t. képviselőtársam, Szabóky Jenő érvényesített a műszaki személyzet tekintetében. Éppen ezt a nagy, koncepciózus munkálatot figyelembe véve, magam is félek és attól tartok, hogy a rendelkezésére álló műszaki személyzet nem lesz elegendő és magam is csatlakozom ahhoz a kérelemhez, hogy ezeket a szempontokat méltóztassék megfontolás tárgyává tenni. Azokból az elgondolásokból kifolyóan, amelyeket voltam bátor rövid felszólalásomban kiemelni, örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot és azt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: ötvös Lajos! ötvös Lajos: T. Ház! A vízi beruházásról szóló törvényjavaslatot helyes elgondolása miatt, részemről örömmel üdvözlöm. A törvény javaslat 7. §-ánáI óhajtanék a miniszter úrtól, illetőleg a t. Háztól némely módosítást kérni s azért ezzel a szakasszal fogok kissé részletesebben foglalkozni. T. Ház! A Kis Rába kérdése ezt a törvényhozást, ennek a törvényhozásnak elődeit és a közvéleményt is már igen hosszú ideig foglalkoztatta. Hiszen már a XVII. század törvényhozásaiban tailálunk nyomokat, amelyek tör9'