Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

'Az országgyűlés 'képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. niszter úr nagyobb keretben képzelte el ezeknek a Körösök mentén végzendő munkáknak folytatását s itt is az ország nehéz helyzete akadályozta meg. hogy a koncepció a maga egészében keresztül vihessék. így most ennek a törvényjavaslatnak keretében csakis a legszükségesebb és legsürgősebben végrehajtandó munkák anyagi alátámasztásáról történt gondoskodás. T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslat nak 3. §-a intézkedik arról, hogy a felsorolt munkálatokra az állami költségvetésben a «Beruházások» között évenként mintegy 3,800.000 pengő irányzandó elő. Ennek a szakasznak eredeti szövege az volt, hogy «a lehetőséghez képest évenként» stb A bizottság itt azt a módosítást végezte, hogy évenként legalább 3,800.000 pengő irányozandó elő. ami biztosítja azt, hogy a közel jövőben ezt az összeget a földmívelésügyi kormány minden körülmények közölt meg fogja kapni. Ez a törvény felhatalmazza továbbá a földmívelésügyi minisztert arra, hogy az előirányzandó összegből fedeztesse az állami kezelés alatt álló folyók szakadozó partjainak biztosítási költségeihez megállapítandó állami hozzájárulásokat, továbbá a törvény 1. §-ában felsorolt folyók és vizek mentén felmerülő és állami érdekből is fontos munkálatokhoz nyújtandó segélyekot, továbbá a költségvetésbe felveendő évi összegeken felül azokat az összegeket is felhasználhassa a földmívelésügyi miniszter, amelyeket egresek, községek, törvényhatóságok és más közületek az állam által végrehajtott munkálatok költségeihez hozzájáruláskép fizetnek, valamint azokat a bevételeket is. amelyek a megszerzett olyan területek eladásából származnak, amely területek a munkálatok befejezése után azok érdekében többé nem szükségesek. A javaslat 5. §-a szerint ez a törvényjavaslat a vizi beruházásokról szóló 1908 : XLIX. tcikket hatályon kívül helyezi. Ez a hat § tartalmazza a földmívelésügyi miniszter úrnak a vízi beruházásokra vonatkozó programmját, illetőleg megadja azokat az anyag] eszközöket, amelyek ezeknek a munkálatoknak keresztülviteléhez szükségesek. Az eredeti javaslat, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr benyújtott, második részében nem a vízi beruházási problémákkal foglalkozik, hanem a közérdekű vízi társulatok maximális megterhelésének a kérdésével. Itt az egyesített bizottság komoly és erős megfontolás után úgy találta, hogy ezt a két témát, ezt a két problémát nem kellene összekeverni. Hiszen az 1908. évi XLIX. tcikk is a maga egészében csak a vízi beruházási problémát tárgyalta, (Ügy van! Űay van! jobb felől.) és nem zavarta össze a dolgot a vízitársulatok ügyével, úgyhogy részint törvényszerkezeti, de más, célszerűségi szempontúk is vezették az együttes bizottságot abban a javaslatában, amikor azt indítványozta, hocry ennek a törvényjavaslatnak második részéből a 7., 8., 9. § vétessék ki (Helyeslés jobbfelöl,) és ezt annak idején a földmívelésügyi miniszter űr egy külön előterjesztendő^ törvényjavaslatban hozza a törvényhozás elé. Azt hiszem, hogy ez megnyugvásul szolgálhat mindazoknak az érdekeltségeknek, amelyek ezt a három szakaszt talán erősebb kritika alá js vették, hisz ebben a tekintetben még lesz módja a földmívelésügyi miniszter úrnak és a pénzügyi kormányzatnak, hogy ezt a problémát alaposabb megvitatás és meggondolás alá vegye. Meg vagyok győződve arról, hogy annak idején a földmívelésügyi miniszter úr egy olyan javaslattal fog a Ház elé jönni, amely az állam pénzügyi érdekeinek figyelembevétele mellett a mezőgazdasági érdekeltségek gazdasági érdekeit is megfelelően méltányolni fogja. A javaslatnak az új 8. §-a a Kis Rába mentén végzendő munkálatokról szól, illetőleg a Kis^ Rába-toroki duzzasztó gát újjáépítéséről intézkedj k Méltóztatnak tudni, hogy az 1904 : XXXIX. törvénycikk kötelezte a Rábaszabályozási társulatot, a Kis Rába-toroknál levő ősrégi duzzasztó gát helyett egy új gát felépítésére. A régi műnek jelenleg csak a roncsai vannak meg. Ez régi problémája a Felső-Dunántúli érdekeltségeknek és gazdaközönségnek, úgy, hogy kívánatos, hogy ez a kérdés is bizonyos alakban meg;oldassék. Tekintettel arra, hogy a duzzasztó gát megsmmisítése esetén a Kis Rába folyó, amelyhez fontos közgazdasági érdek fűződik a skt újjáépítéséhez, mert hiszen 32—36 község van a legközvetlenül érdekelve abban, hogy a Kis Rába folyó megfelelő vízmennyiséggel rendelkezzék és hogy az új gát felépítése minél előbb megtörténhessék. Sajnos sem a társulat, sem pedig az érdekeltség, nem tudja egymagában vállalni az építés költségeit. Figyelembevéve azonban azokat a közgazdasági, közegészségügyi, továbbá tűzrendészet i érdekeket, amelyek e gát megépítésével kapcsolatosak, az állam a maga részéről ennek az építési költségnek 25%-át vállalja, amennyiben 250.000 pengőig terjedő segélyt engedélyez, továbbá 750.000 nengőig terjedő előleget, ami összesen egymillió pengő. A gátnak a felépítését és fenntartását a Társulat kötelességévé teszi ez a javaslat, hisz ez a társulat is természetesen érdekelve van, mert. ha ezek a munkálatok nem vitetnek keresztül, a védművek veszélyeztetve vannak. Nem volna azonban méltányos, ha például a társulatot kötelezné a »javaslat és a földmívelésügyi miniszter úr ezeknek a költségeknek a viselésére, mert hiszen ott nagy érdekeltségek vannak. A méltányosság követeli meg, hogy ezek az érdekeltségek ennek a gátnak az építési költségeiben megfelelően participiáljanak. T. Ház! Ebből a hézagos ismertetésből is látni méltóztatnak, hogy a napirenden levő törvényjavaslat széles mederben folytatni kív'-nja a^zt a munkálatot, amelyet Magyarországon Széchenyi István kezdett meg és amelyet Széchenyi István óta a magyar vízrajzi mérnököknek sok jelese próbált továbbépíteni. (Űay van! Űay van! a jobboldalon.) Itt alkalom lenne arra is, hogy megemlékezzünk ezekről a kiváló emberekről, akik f a Széchenyigondolatot egy félszázadon át képviselték Magyarországon; de elismeréssel kell megemlékeznem a földmívelésügyi miniszter úr mai munkatársairól is, (Űpy van! Űay van! jobbfelől) akikben ugyanaz a lelkesedés és ugyanaz a munkakészség lobog, mint a háború előtti Magyarország kiváló vízrajzi mérnökeiben, (Űay van! Űay van! jobbfelől.) az ő lelkesedésüket és fantáziáinkat azonban, sajnos, a pénzügyi eszközök szűkössége korlátozza. így, t. Képviselőház nem a földmívelésügyi miniszter úron miílott, hogy a vízgazdasági programúinak ezúttal csak egv töredékét tudta ide a Ház elé hozni. Ha a földmívelésügyi miniszter úron múlott volna, ő az egész 188 millió pengős beruházási programmot a törvényhozás elé terjesztette volna. De az ország nehéz pénzügyi helyzete ő reá is komoly kötelezettséget rótt, amelynek tudatában meg kellett elégednie a mostani szűkebb keretekkel. S nem múlik.