Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218, amint említettem, a földmívelésügyi miniszter úr kiváló munkatársain sem, hogy az eredeti elgondolás nagyszerűségét alája kellett rendelni a pénzügyi megfontolásoknak és az ország teherbíró képességének. De így is egy olyan koncepcióval állunk szemben, amely nemcsak a háború okozta hiányokat fogja pótolni, hanem nem egy vonatkozásban a régi nagy vízszabályozási munkálatokat folytatni is fogja. Ebből a szempontból nagy közgazdasági jelentősége van ennek a javaslatnak. A javaslat ezen jelentőségének, továbbá ama közvetett hatásának tudatában, hogy a mai szegényes viszonyok között rendkívül sok munkaalkalmat fog teremteni az országban, amit szintén ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, én jó lélekkel, sőt mondhatnám lelkesedéssel kérem a t. Házat, méltóztassék a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Altalános, élénk helyeslés. — Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Szerény véleményem szerint tévúton jár az a képviselő, aki a Házban csak a kerületét érdeklő és érintő ügyekkel foglalkozik, de viszont súlyos mulasztást és képviselői hivatása ellen bűnt követ el az a törvényhozó is, aki nem emeli fel kérő, illetőleg tiltakozó szavát akkor, amikor veszedelem fenyegeti kerületét és annak népét, amely őt bizalmával megtisztelte és törvényhozói tevékenységét számára lehetővé tette. Én úgy fogom fel törvényhozói hivatásomat, hogy a t. Ház asztalára kerülő törvényjavaslatokat abból a szempontból mérlegelem és bírálom: javára, vagy kárára válnak-e az egész országnak és az egész nemzetnek, s ha olyan törvényjavaslatról van szó, amely kerületemet s választóimat közvetlenül érinti, hajlandó vagyok annak igényeit, érdekeit is feláldozni, ha azok nem méltányosak, nem igazságosak, nem jogosak s főleg nem kongruensek az ország érdekeivel, ellenkező esetben azonban lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom, hogy kerületemnek és megbízóimnak érdekében szót emeljek. (Általános helyeslés.) Ezek előrebocsátása után legyen szabad megjegyeznem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 7-ik, a kisrábatoroki duzzasztógát megépítésére és fenntartására vonatkozó szakasza olyan rendelkezést tartalmaz, amely ha törvényerőre emelkedik, kerületemnek, a csornai kerületnek összlakosságát és ami felszólalásomnak különös erkölcsi súlvt kölcsönöz, négy vármegye: Győr

% Sopron, Vas és Veszprém megyék közönségének jó részét is exisztenciájában veszélyezteti, vállaikra olyan terhet rakván, amely alatt matematikai bizonyossággal, feltétlenül megronrmnnak. Miről intézkedik e paragrafus? Arról, hogy a Rába-árvizek által nagyrészben megrongált, illetőleg^ elsodort kisrábatoroki duzzasztógát megéoítési költségének: egymillió pengőnek 25 százalékát az állam vállalja magára, 75 százalékát azonban, valamint a fenntartási költségeknek baszonaránylagos viselését az érdekeltekre, 120 magyar falu népére hárítja. CTánossy Gábor: 126, az én számításom szerint!) Éppen a kéoviselő úr beszédéből vettem azt az adatot, hogy 120 községről van szó. (Derültség.} A törvényjavaslatnak ez az intézkedése alkalmas arra. hogy az érdekeltséget, az érdekeH lakosságot és birtokosságot, amely, mint övről IV. Béla királynak 1236-han kelt kiváltságlevele is tanúskodik, már évszázadok óta temérülése 1928 november 14-én, szerdán. 57 dék elemi és 1885 óta temérdek hatósági csapás alatt görnyed és roskadozik, amely ellen az állam az igazságtalanságok egész sorozatát követte el, a végsőkig elkeserítsék. Bizonyítsam-e'? A Rába-szabályozás financiális módja és kivitele ellen már 1885-ben az egész érdekeltség — amint erről a Ház naplója és a tények tanúskodnak — uni sono tiltakozott és már akkor kijelentette, hogy a felmerült költségek fedezésére teljességgel képtelen. A csornai képviselő, Tóth Pál, aki alaposan ismerte a helyi viszonyokat, ezt egyenesen nemzeti szerencsétlenségnek nevezte és óvást emelt az ellen, hogy az embereket akaratuk ellenére akarják boldogítani. A törvényhozás meghozta a törvényt a Rába-szabályozó társulatról, annak autonómiáját azonban elsikkasztotta. A törvényhozás ós kormány oktrojjal rendelkezett a társulat vagyona, a társulat ügyei felett, egyszerűen kimondotta, hogy az érdekeltség akarata ellenerő 6,600.000 forintnyi kölcsönt köteles felvenni, ha pedig erre nem hajlandó, felhatalmazza a pénzügyminisztert ez összegnek az érdekeltség terhére és felelősségére való felvételére. Az eredmény azután az volt, hogy az akkori viszonyokhoz képest rendkívül drága, 68 százalékos kölcsönt sóztak az érdekeltség nyakába. Ugyanez történt 1893-ban és 1895-ben. A kormány egyszerűen felhatalmazást adatott magának, az érdekeltek tiltakozása ellenére, lekötötte a birtokokat a kölcsön fedezetére, pedig a kölcsön ellen az érdekeltek tiltakoztak, ahhoz hozzá nem járultak. A kormány kölcsönökkel terhelte meg a tulajdont, olyan tulajdont, amely nem az övé, nem az országé volt, hanem egyeseké, megtámadta a magántulajdont, úgyhogy szerény véleményem szerint ha az érdekeltek pe relték volna a kölcsönt, ebben a perben az állani lett volna a vesztes. Arról nem is beszélek, hogy az osztályozásnál hajmeresztő igazságtalanságok fordultak elő: bogy — mint maga a kormánybiztos: Radó Kálmán elismerte — a Rába-szabályozási munkálatok költségelőirányzati tétele] Irreálisak voltak: hogy horribilis túlkiadások fordultak elő; bogy a lejrd gább és legrosszabb ajánlatot fogadták eh hogy a Hanság csatornájának fenékszélessége a szakértők véleménye alapján 6 méterre voll kontemplálva, a pénzügyi bizottságban azonban — nem tudom hogy, hogy nem — 15 méte res szélesség lett kiforszirozva. De azt igenis hangoztatom, hogy a temérdek pénz a szó szoros értelmében vízbe esett. 1898-ban, tehát 38 évvel a Rába-szabályozás után. Győr várrst és (iyőrszigotet az árvíz teljesen elborította. 1904 tavaszán az árterületnek egyharmadrésze állott víz alatt és most is vannak nagy nádasok, sasos, süppedékes, eke alá. szántásra, földművelésre alkalmatlan területek, amelyek tulajdonosainak, ha a földreform folyamán nem sikerült tőlük megszabadulni és azokat a kisemberek nyakába tolni, szívesen ingyen bocsátanak ezeket a földeket az állam rendelkezésére, ha megtérül az a pénz, amit a Rába szabályozás címén már eddig kidobtak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) És erre a népre, erre a megnyomorított érdekeltségre, ezekre a megroppant vállakra rakunk most újabb súlyos terhet, amelynek elviselésére teljesen képtelenek, mert hiszen még a mostani terheket sem képesek elviselni, még a mostani terhek is igazságtalanok. Igazságtalanok, — hogy egyebet ne említsek — mert kétségtelen, hogy a kataszteri tiszta jövedelemnek megállapítása olyan körülmények között történt, amelyek az ügynek igazságos elbírálását