Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-235
o40 Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése 1928 december 18-án, kedden. két javaslat egyformán idegen. Voltak viszont mások, akik azt mondották, hogy mindkét javaslat egyformán magyar. (Fábián Béla: Hát angolnak m m angoil) Szerintem mindkét álláspont alapjában téves. Előadmányomban hivatkoztam arra, hogy 1848-ban az alkotmányos kormányformának Magyarországon való bevezetése alkalmával az első házszabály megalkotása idejében az úgynevezett kontinentális házszabályok mellett foglalt állást a magyar parlament, a franciabelga házszabályok mellett, szemben az angollal. Kétségtelen, hogy akkor, amikor ezek a házszabályok magyar házszabályok gyanánt elfogadtattak, idegenből vétettek át, bár — amiként előadmánycmban hivatkoztam erre — és aki összehasonlítja az első magyar házszabályokat az akkori francia vagy akár belga házszabályokkal, az feltéllenül igazat fog nekem adni abban, hogy az átvételkor, nem a maguk teljes egészében en blo« vetettek at tztk a haz szabályok, hanem idomíttattak, hozzásimíttattak a magyar helyzethez, a magyar viszonyokhoz, a magyar sajátosságokhoz, és ha idegenből vétettek is át, az idők folyamán, az alatt a nyolc évtized alatt, amely idő alatt ezek a házszabályok Magyarországon érvényben voltak, állandó módosításoknak voltak kitéve az idők szükségleteinek, a magyar sajátosságoknak és a magyar hagyományoknak megfelelőleg; úgyhogy ma, amikor nyolc évtizedes fennállásuk után vizsgáljuk a magyar házszabályokat, nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a magyar házszabályok magyar talajból nőttek ki,fejlődtek,és ezek ma sajátosan magyar házszabályoknak nevezhetők (Peidl Gyula: Sajátosan magyar!) és teljesen különböznek a mai francia, a mai belga házszabályoktól, amelyekből pedig annak idején, 1848-ban kinőttek. Amikor tehát a két rendszer között ilyen elnevezésbeli különbséget teszünk, akkor lehetetlen azt mendí ni, hogy a kisebbségi vélemény, amely a régi magyar házszabályok továbbépítését szándékolja, idegen házszabály, mert ezek a házszabályok tősgyökeres színtiszta magyar rendszerré nőtték ki magukat, fejlődtek az alatt a nyolc évtized alatt, amely idő alatt azok Magyarországon érvényben voltak. Éppen így teljesen indokolatlan a többségi véleménynek, az úgynevezett angol-magyar rendszernek, magyar elnevezése, mert hiszen akkor, amikor mi egy teljesen idegen rendszerből veszünk át lényegbevágó rendelkezéseket, amelyek alapjában változtatják meg mai rendszerünket, amely módosítások, változtatások teljesen ellenkeznek a magyarok nyolc évtizedes gyakorlatával, most már mondhatjuk, hagyományaival, akkor az én megítélésem szerint indokolatlan magyarnak elnevezni ezt a vegyes rendszert. Én teljesen osztom Gál Jenő t. képviselőtársamnak azt a szép megállapítását, hogy a házszabályokat nem lehet olyan módon tárgyalni, amint általában a tételes jogot tárgyalják ebben a Házban. A házszabály nem tételes jog. a házszabály jogszokás. Éppen ezért, a mikor ezt a jogszokás alapián kifejlődött gyakorlatot meg akarják változtatni, — mégpedig gyökerében akarják megváltoztatni ezt az n.j rendszert magyar rendszernek nevezni nem tudom. östör József t. képviselőtársam beszéde során összehasonlítást tett a két rendszer között és egymás mellé állította azokat a rendel kezesekéi, amelyek a két rendszerben azonosak és mintegy önmagának meggyőzése cél jából így kiáltott fel: hol vannak hát azok a nagy ellentétek a két házszabályjavaslat és rendszer között? Hol vannak azok a nagy ellentétek? Tehát nincsenek az ő megítélése szerint a két rendszer között nagy ellentétek. Ha így állna a helyzet, akkor nyilván mindkét javaslat, mind a két rendszer teljesen alkalmas volna ugyanazon célok elérésére. Ha nincs különbség közöttük, akkor egyformán alkalmas mind a kettő. De ha így áll a dolog, t. Ház, akkor miéit a rendszer a.apjában való módosítása, (Ügy van! a jobboldalon.) miért áttérni egy másik rendszerre, ha ez a rendszer is ugyanúgy alkalmas azoknak a céloknak elérésére, amelyeket magunk elé kitűztünk? östör t. képviselőtársam beszéde során egymás mellé helyezte azokat a rendelkezéseket, amelyek azonosak a két javaslatban. Méltóztassék megengedni, hogy szembeállítsam egymással azokat a különbségeket, amelyek a két rendszerből folynak és amelyekből beszédem későbbi során le fogom vezetni azt, hogy a kisebbségi véleményben javasolt rendszer sokkal alkalmasabb azoknak a céloknak elérésére, amelyeket a módosítások előtt magunk elé tűztünk, mint a többségi véleményben javasolt rendszer. Melyek tehát a különbségek? Csak röviden óhajtok foglalkozni velük, mert hiszen előadói beszédemben részletesen kitértem rájuk. A főkülönbség a két rendszer között az, hogy amíg a kisebbségi vélemény és javaslat fenntartja az eddigi állapotot, a törvényjavaslatok tárgyalása terén, vagyis a bizottsági előkészítő eljárást, addig a többségi javaslat a bizottsági előkészítő munkálatokat feleslegesnek tartva, a törvényjavaslatok tárgyalását egyenesen a Ház plénumában általános vitával kezdi meg. T. Ház! Hogy milyen előnyökkel jár egy bizottsági előkészítés, azt csak nagyon röviden óhajtom vázolni az előbb előadott okoknál fogva. Feltétlen előnyei az előkészítő eljárásnak, hogy a törvényjavaslat már megfelelő szűrőn átmenve kerül a Ház elé, hogy azok az esetleg nagyjelentőségű hibák, amelyek sokszor elkerülhetetlenek egy-egy törvényjavaslatban, amikor az a Képviselőház elé benyujtatik, elsősorban a bizottság előtt kerülnek tárgyalás, megvitatás alá, és amikor a törvényjavaslat a Ház plénuma elé kerül, akkorra már mód és alkalom volt ezeket a hibákat kiküszöbölni. Az előkészítő eljárásnak másik előnye az, hogy a bizottság zárt, kisebb, szűkebbkörű testület, amelynek sokkal inkább módjában áll bizalmas megbeszélés, eszmecsere formájában (Ügy van! a jobboldalon.) a saját véleményét, saját gondolatait a törvényjavaslattal kapcsolatban kifejtenie és ezek a vélemények, ezek a gondolatok a kicserélődés folytán és következtében újabb véleményeket, újabb gondolatokat termelnek, amelyeket feltótlenül csak javára szolgálnak a törvényjavaslatnak, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) tökéletesítik azt a törvényjavaslatot. Márpedig a tárgyalásnak — és a Ház tárgyalásának is — egyik főcélja nem lehet más, mint az, hogy tökéletes törvényeket alkossunk. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Nagy Emil t. képviselőtársam nagyon élvezetes beszéde során a következőket mondotta (olvassa): «Az a baj nálunk, hogy hiányzik közöttünk a bizalmasság, a közvetlen beszélgetési lehetőség, eszmecsere». Ámde kérdem, t. Ház, lehetséges-e ez a közvetlen, bizalmas megbeszélés, eszmecsere a Ház pléy u " 1 mában! Ez teljesen lehetetlen. Ennek előier
