Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-234
Az országgyűlés képviselőházának 234. niagukbaszálljanak. Úgy tudom, hogy képviselőtársaimnak egy része háromnapos lelkigyakorlatot tart a Manrézában és ennek a házszabálynak elfogadása vagy el nem fogadása olyan fontos, egyenesen lelkiismereti kérdés, amely érdemes a ira, hogy Manrézában elmélkedjenek felette. Az általam felsorolt kérdéseknek törvényes szabályozása azt jelenti, hogy a Képviselőház visszakapja-e jogainak teljességét a kormányzattal szemben. Azt jelenti, hogy a kormányzattal szembehelyezkedni tudjon azáltal, hogy annak a kormánynak, amely nem képviseli a nemzet érdekeit megfelelően, nem szavaz meg katonát, nem szavaz meg adót és nem ad számadási felmentvényt. Sietek hozzátenni, hogy nem a mostani kormányról beszélek, hanem a jövő eshetőségeiről, és ha a jövő eshetőségeivel számolunk, akkor ne jöjjön ide a t. kormány a legvitálisabb alkotmányjogokat kiforgató házszabál y módosítással, mert ezzel diktatúrába viszi a nemzetet, ami végeredményben romlást hoz a nemzetre. (Rassay Károly: Úgy van!) Mielőtt befejezném beszédemet, egy-két megjegyzést kívánok tenni a Képviselőház elnöke adminisztracionális ügykörének szabályozására. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az elnök ügyköre az adminisztracionális ügyek tekintetében dikaszteriális alapon van szabályozva. Nem kell fejtegetnem, hogyha ez fenntartatnék, milyen bélyeget jelentene a Képviselőházra, amely tulajdonképpen forrása az alkotmányos jogoknak. Nagyon jól tudjuk, hogy parlamentáris államban az egyéni felelősség érvényesül az adminisztracionális ügyek vezetésében és ellátásában. Ilyen ügyköre a Ház elnökének is van. Az ügykör ellátására a házszabály két bizottságot állít mellé: az egyik a gazdasági, a másik a könyvtári. Ügy statuálja e házszabály a bizottság hatáskörét, hogy az dönt az odatartozó kérdésekben. Nyilvánvaló, hogy az elnök egyéni felelőssége mellett ez a bizottság nem határozhat az eléje utalt ügyekben szavazás útján. Mutatja ezt az is, hogy a bizottság elnöke a Ház elnöke. Ez a bizottság a házelnöknek csak tanácsadója lehet. Az elnök tehát maga mondja ki saját felelősségére a határozatot s a bizottsági tagoknak, ha nem értenek egyet a határozattal, csak az a joguk marad fenn, hogy kérhetik jegyzőkönyvbe iktatni a maguk külön véleményét. (Rassay Károly: Na, ez nem sok!) A háznagy feladatkörének megállapítása szintén revizióra szorul az elnöki felelősséggel és az ezzel együtt járó hatáskörrel szemben. Van még egy harmadik bizottság: a számadásvizsgáló bizottság. Ez már az elnök mellé van rendelve, és feladatkörének betöltése azonban egészen független az elnöktől. A szabály a számvizsgáló bizottság ügyköréül a számadások időnkénti számszerű megvizsgálását jelöli ki, ami tévedés a hatáskör megjelölésében. Ennek a bizottságnak hatáskörét részletesen ki kell építeni. Ez a bizottság az egész Ház utalványozása, pénztárkezelése, minden vagyonkezelése felett korlátlanul gyakorolja az ellenőrzést és — amint tudjuk — közvetlenül számol be a maga működéséről és tapasztalatairól a Háznak. Megerősíti alkotmányos felfogásomat az is, hogyha fel is oszlatják a Képviselőházat, ez a bizottság tovább működik az elnök mellett. Bízom abban, hogy addig is, míg ez a házszal>álymódosítás, részletes tárgyalás alá kerül, (Derültség.) — ha ugyan oda kerül; mert én azt biszem, a t. Ház le fogja venni a napirendről ülése 1928 december 14-én, pénteken. 527 — at. Ház nehézményeimet magáévá teszi, a Ház elnöksége meg intézkedik, hogy az alkotmányjogi nehézményeim által érintett szakaszok teljesen átdolgoztassanak. Folytathatnám még beszédemet, de úgy tudom, hogy az előadó úr akar szólani. Ügy látszik, hogy a vitának gyógyító hatása volt reám, felvillanyozott. (Rassay Károly: Ez az egyetlen haszna az egész házszabályreviziónak! — Derültség.) Igen t. Képviselőház! Arra kérem a túloldalt, ne engedje magát befolyásoltatni a kormány által. Helyezkedjenek függetlenül a lelkiismeret szűrőjén kialakult álláspontra. Hiszen látszik az, hogy húzódoznak a kérdéstől, mert nem tudnak megállapodni abban sem, melyik rendszert fogadják el. (Meskó Zoltán: Mi már tisztában vagyunk azzal! A kisebbség mellett vagyunk, egész nyugodt lehet! — Rassay Károly: Húzódoznak, be sem jönnek a terembe. — Csák Károly: Angol-magyar vagyok! — Meskó Zoltán: Mi csak magyarok vagyunk!) Milyen véleménnyel legyünk mi, amikor a többség nem tud határozni felette? (Meskó Zoltán: De határozott!) Ilyesmi nem is fordult elő. (Meskó Zoltán: Ne mondjon ilyet!) Kisebbségi és többségi véleményt terjesztenek ide, mi kritizáljuk ellenzéki oldalról, s végeredményben nem tudjuk, hogy tulajdonképpen melyik rendszert fogják elfogadni. (Meskó Zoltán: A párt a kisebbségit tette magáévá! A másik csak címbitorló, nem többségi, hanem kisebbségi.) Én csak azt mondom: fel a lelkekkel — s nem a kezekkel — és ha az én felhívásomat a többségi párt megszívleli, akkor elfogadja indítványomat, amit tisztelettel kérek. (Helyeslés hälfe löt.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Képviselőház! Ámbár Jánossy Gábor igen t. barátom azt mondja, hogy csak az Isten tudja megmondani, mikor van kimerítve a vita anyaga, én mégis egészen bátran kezdhetném és jogosultan kezdem is azzal a közhellyel, hogy ennek a vitának anyaga bizony ki van merítve, de talán a t. Ház türelme is ki van merítve, az előadó úr is türelmetlenül várja, hogy szólhasson, tehát ígérem előre és elkötelezem magamat arra, hogy szokásom ellenére rövid leszek, amenynyire tudok. (Jánossy Gábor: Majd Meglátjuk!) ( Az én felszólalásomra talátn senkinek sincs annyira szüksége, mint magamnak a lelkiismeretemet akarom megkönnyíteni, hogy végre elmondhassam magamról: dixi et salvavi an imam meam. Méltóztassék tehát megengedni, — hiszen ez a kérdés nem pártkérdés, (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) hanem közjogi és lelkiismereti kérdés is (Jánossy Gábor: Főleg az utóbbi!) — hogy teljesen őszintén szóljak azokról, amiket ennek a kérdésnek fel vetődésétől kezdve, mind a mai napig tapasztaltam és amilyen igazságokat magamban leszűrtem. t i Minden képviselőtársam, aki ebben a vitában felszólalt, arra a kérdésre igyekezett felelni, hogy vájjon a háaszabályrevizióra szükség van-e. Én magamban ezt a «revizió» kifejezést kétféleképpen fordítottam le magyarra; vájjon házszabálymódosításra ós házszabályváltoztatásra van-e szükség? Ez a házszabály megváltoztatás isimét jelenthet házszabályszigorítást vagy jelentheti más tárgyalási rendszer bevezetését. (Jánossy Gábor: Csak rendezést jelent!) Hogy házszabálymódosításra van szükség, azt már akkor megállapítottam magamban,
