Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése 1928 december 14-én, pénteken. 517 még drágább. Ez azt mutatja, hogy az egész közéletben meglevő közszellem a kereskedői életbe is átment. Hol találjuk meg az ilyen ke­reskedőt nálunk, aki ágy állítja oda ;i portékát, hogy «ez a kesztyű olcsóbb, mert ez még 1914­bői való, a későbbi drágább, az 1917-cs még drá­gább?» Ez csak ott lehetséges, ahol a közületen kérésziül átüli élődik a józan, tisztességes erköl­csi felfogás mindenkibe. Csak ott lehetséges, hogy ilyen emberek alakuljanak ki és ennyire elterjedjen ez a berendezkedés. Hivatkoznak mármost Angliára, ahol olyan fontos volt és annyira kifejlődött és kialakult a két pártrendszer. Ott ma már három párt­rendszer van, a konzervatív párt, a liberális párt és a munkáspárt. Mind a három párt volt már kormányon, Angliában olyan kicsiny dol­gokon bukik meg a kormány és olyan kicsiny dolgokon bukhat meg, mert a közélet annyira érzékeny Angliában, hogy egy időközi válasz­tás is befolyásolhatja a kormány sorsát. Itt, ha nem fogadják valami nagy szeretettel a kor­mánynak egy javaslatát, vagy ha a hangulat künn a parlamenten kívül a javaslat ellen szól, a kormány vagy visszavonul, vagy vissza­vonja javaslatát, vagy megegyezik a pártokkal. Másutt, ahol pártrendszer van, ahol a kormány­zatban egyik párt felváltja a másikat, nem úgy jönnek létre a javaslatok, mint nálunk, hogy a kormány meg se kérdezi az ellenzéket. Még a saját párljnl sem, (Jánossy Gábor: Maguk se hiszik ezt!) hanem kénytelen a többi pártokkal megegyezni és közösen állapítják meg a Ház munkaprogrammját. (Györki Imre: Tudták önök, hogy gazdasági tominiszteri állást szer­veznek? Meg sem kérdezték! — Jánossy Gábor: Bejelentette itt a miniszterelnök úr hónapok előtt! — Györki Imre: Két hónappal utólag! — Propper Sándor: Azt se tudták, hogy a pénz­ügyminiszter megbukott és új pénzügyminisz­tert kapnak! Ma sem tudják, hogy van! Senki sem tudja! — Zaj.— Krisztián Imre: Ezt a poli­tikát csak magukra vonatkoztathatják! —Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi van a kisüsttel? — Krisztián Imre: Annak köszönheti a létét, hogy itták a pálinkát a papája kocsmájában! — Malasits Géza: ön pedig annak köszönheti, hogy itt Kun Béla volt valamikor! Azelőtt semmi sem volt! — Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat mindkét oldalon, hogy méltóztassanak csendben maradni. Farkas István: Hivatkoztak itt Angliáira. Én is hivatkozom rá és felolvasok Ferenczy Árpád «Az angol parlamenti szólásjog és fe­gyelem története és fejlődése» című művéből, amelyet 1912-ben, vagy 1913-ban adtak ki bizo­nyos tendenciával, amikor annak idején a ház­«zabálvokat módosították. (Propper Sándor: Tisza István megbízásából.) Ebből a könyvből azt látjuk, hogy ott a pártrendszerek és a véle­mények olyan különbözőek voltak, ahol a nem­zetiségi kérdésben, különösen pedig az lr kér­désben, ahol a kormánynak egy-két szótöbbsége volt; ahol a fegyelmi jog gyakorlását az elnök függetlensége révén nem hajtotta végre; csak két tényre hivatkozom és ei-re a két tényre vo­natkozólag idézek adatokat. Az áll ebben a könyvben, hogy Angliában a választói reformot egyetlen egy 'szótöbbséggel szavazta meg a Ház 1832-ben, amikor a liberális párt harcolt és küzdött és minden áron keresztül akarta azt hajszolni. Lord Melbourne minisztériumát 1841-ben egyetlen egy szavazattöbbséggel buk­tatták meg s Pittmann-nak az Írországgal való nniójavaslata is csak egy szótöbbséggel ment keresztül. Angliában tehát, ahol olyan állapo­tok voltak, hogy kormányokat buktattak 2—3 szavazattöbbséggel s oazszabályozat akartak behozni a különböző pártok egyöntetű felfogá­sával és hozzájárulásával, mert olyan volt az általános berendezkedése a parlamentnek, ott természetes dolog lehetett ennek a rendszernek a megesinálása, de ahol egy ilyen többség van, mint nálunk és ellenzék nincs, s nincs egy ellen­zéki párt, amely átvehetné a kormányzatot, mire való ez a megszorítás? A fegyelmi jog tekintetében is az a helyzet, hogy a fegyelmi jogot többször kiterjesztették. Azt mondja ez a jelentés, hogy az 1882-iki klo­türszakasz nehézsége volt közelebbi oka annak, hogy az ügyrendi szabályok módosítását újra napirendre tűzzék. Az említett szabály tudni­illik csak a speaker iniciativájára tette lehe­tővé a klotűr alkalmazását, ámde a Ház elnö­kének ilyen funkcióval történt felruházása a gyakorlatban nem vezetett a kívánt eredmény­hez, különösen miután az elnökök igen érthe­tően nem szívesen tették kockára pártatlansá­guk hírnevét a klotűr kezdeményezése által. Ott tehát az elnök független volt, független a pártoktél, nem pártban lévő ember volt; ott az elnök tehát nem hajtotta végre a klotűrt; meg­tartotta a maga pártatlanságát. Meg méltóztat­nak látni ebből a könyvből, ha elolvassák, hogy Angliában mindenhol végigvonul az az elv, hogy a rendszabályok alkalmazása tekinteté­ben a kisebbségek az elnök részéről védelem­ben részesültek, az elnökök mindenhol a fe­gyelmi jogot, a szólásjog kérdését úgy gyako­rolták, hogy abból a kisebbségre kár ne hára­moljék, vagyis a kisebbség szempontjából ked­vezően gyakorolták. (Propper Sándor: Az el­nöknek vétó-joga van a klotűr ellen a kisebbség érdekében!) Ezt a rendszert, amely így alakult ki Angliában, amely tehát egészen más, mint a mienk, itt úgy alkalmazni nem lehet és nem célszerű és ilyen értelemben itt nem is lehet hivatkozni reá. De Kenéz Béla képviselő úrtól azt hallottuk felszólalása során, hogy az ország­ban sok az analfabéta; számokat is olvasott föl és szembeállította a kérdést, hogy olyan ország­ban, ahol sok az analfabéta, nem lehet a titkos választójogot megcsinálni. (Propper Sándor: Ahol ilyen tanárok vannak, természetes!) Már utaltam Belgiumra és utaltam más államokra Is. Igen szomorú, hogy ezer év óta a mi országunkban államférfiak és egyetemi ta­nárok még mindig azt emlegethetik, hogy azért nem lehet a titkos választójogot megadni a né­pesség egy nagy részének, mert az nem elég művelt, nem elég érett, még vannak analfabé­ták. (Jánossy Gábor: Csak az urak mondják, ezt itt senki sem mondja! — Györki Imre: A miniszterelnök mondja! — Jánossy Gábor: A helyzet nem érett reá!) Bocsánatot kérek, azt is mondotta a képviselő úr, hogy olyan helyeken szárnyalta lui a szociáldemokráciát a bolseviz­mus, amely államokban nagy az analfabétiz­mus. Ez így általában igaz. (Propper Sándor: ügy van!) De fordítsuk meg a tételt s ha ezt a tételt megfordítjuk, akkor azt látjuk, hogy ott tá­madt bolsevizmus, ahol az állami organizmust megmerevítették, a választójog szűk volt, ki­váltság volt és csak egy osztálynak uralma, egy osztálynak felfogása tudott érvényesülni és az államra befolyást gyakorolni, vagyis ahol mereven elzárkóztak a nép vágyai, kí­vánságai elől, ahol nem vezettték be a népet az alkotmány sáncaiba és így a gyakorlati 77*

Next

/
Oldalképek
Tartalom