Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

516 Az országgyűlés képviselőházának 2i dését nem tartjuk. Nem az a csodaszer tehát, amellyel minden bajt orvosolni lehetne. De ezenkívül a képviselő úr hivatkozni és hadakozni kezdett a különböző országokban meglévő titkos választójogi rendszerekkel. (Propper Sándor: Amerika wird sieh kratzen!) Hadakozik a képviselő úr a Csehszlovákiában, valamint Romániában lévő állapotokkal, hadakozott a különböző országokban meglevő választási eljárásokkal. (Propper Sándor: Szélmalomharcot!) Amikor ezekre hivatkozik, elfelejti, hogy most például éppen azt olvashatjuk a romániai magyar lapokból, hogy olyan tiszta választás, mint amilyen éppen most folyt le Romániában, még a magyar éra alatt sem volt. (Mozgás.) Ha tehát még ezekben a lebecsülendő államokban is, amelyeket más szempontból nem tartunk ideálisaknak mi sem, nem tartjuk követendő példának az ottani rendszereket; ha még ezekben az államokban is haladás van. hiszen láttuk, hogy az a kormányzati rendszer, amely a korrupcióra épült fel, Romániában elbukhatott, ha most az ottani magyarság részéről olyan ténymegállapítás hangzott el, hogy ez alkalommal érvényesült az akaratuk és kívánságuk s szabaddá lett téve ezeknek érvényesülése; ha ilyen ténnyel állunk szemben, akkor talán még sem lehet a kérdést ilyen egyszerűen elintézni (Propper Sándor: És nem lehet illetlenkedni az egész világgal szemben, nem lehet megrugdalni Amerikát! — Jánossy Gábor: Nem rugdalta meg! — Propper Sándor: Nem magyar érdek az egész világgal össze rúgni a patkót!) Elnök: Csendet kérek. Farkas István: Kenéz t. képviselőtársam hivatkozott Amerikára, hogy ott a demokrácia mellett korrupció van. Igaza van. Mi sohasem állítottuk, hogy a demokrácia és az általános titkos választójog kizárja a kapitalizmussal járó és a plutokrácián 'keresztül érvényesülő korrupciót. Ezt sohasem mondottuk, sohasem állítottuk. Ez éopúgy lehetséges a nyilt szavazásos, mint a titkos szavazásos rendszer mellett is. Ez nem a választójog mértékével függ össze, hanem más tényezőkkel, így az ország gazdasági berendezkedésével és azzal, hogv miké]) alakul ki a demokratikus berendezkedés az egyes országokban s mikép alakul ki az a demokratikus szellem is, amely szükséges ahhoz, hogy a korrupció a közéletből kiírtható legyen. Amerika példája, Amerika politikai berendezkedése a mi szempontunkból nem ideális. Ha tehát csak ezeket keresi ki a képviselő úr, akkor nagyon téved, nagyon rossz útra jut, amikor érvelni akar a titkos választójog ellen. Mi nem tartjuk ideálisnak azt, ha a kapitalizmus a maga megnőtt hatalmával megfertőzi a közigazgatást, a politikai életet és általában befolyást gyakorol rájuk. Ezt mi elvetendő és elítélendő dolognak tartjuk. Én objektívebb v.i gyök, mint a képviselő úr, mert én elismerem, hogy lehetséges és van is korrupció demokratikus rendszer mellett is, de ő nem Ismeri el, hogy a nyílt szavazásos rendszer mellett ez még könnyeben érvényesülhet és jobban megvan, mint azokban az államokban, amelyeket említett. Miért nem hivatkozik azonban a t. képviselő úr Svájcra, Németországra és Ausztriára, miért nem utal Anglia egész berendezkedésére, miért nem hivatkozik az ott kialakult demokratikus állami organizmusra és a parlamentáris rendszerre, miért nem állítja azt be követendő példának és miért éppen azokból az államokból . ülése 1928 december 14-én, pénteken. hozza fel a példákat, amelyek nem ideáljaink nekünk? Itt van például Svájc, Európának ez a demokratikus köztársasági állama. Ez az állam a háború és forradalmak előtti időkben legnagyszerűbb mintaképe volt a demokratikus berendezkedésnek, ennek az államnak van nemzetisége is, de a nemzetiségek nagyon jól megférnek egymás mellett a demokratikus berendezkedés következtében. Ott nincs nemzetiségi probléma, mert a demokratikus berendezkedés lehetővé teszi, hogy mindenki küzdjön az alkotmányos formáik és keretek között a maga ideálja i ért, eszményeiért. Ott van Belgium, ahol nagy kérdés volt a flamand-kérdés, ahol két nagy párt: a klerikális és a szocialista párt harcolt egymással, és a flamand-kérdést megoldották a demokrácia és a titkos választójog segítségével. Ez az állam most a civilizáció élén halad. És még itt utalok arra is, hogy ott is voltak analfabéták, ott is voltak nagyszámban írni- és olvasni nem tudók, amikor Belgiumban kiterjesztették a választói jogot, de nem mondták azt, hogy nem lehet kiterjeszteni a választói jogot azért, mert nálunk vannak még nagyszámban írni és olvasni nem tudó emberek. Miért nem hivatkozik a képviselő úr erre? Miért nem állítja oda példának ezeket az államokat, amelyek gyakorlatilag megmutatták évtizedeken keresztül, hogy nemzetiségi kérdéseiket, az államéleten belül meglevő osztályellentétekből fakadó súrlódásokat a demokrácia segítségével tudják elintézni. Itt van Németország példája, amely újabban demokratikus köztársaság. Itt van Ausztria példája. Tessék megnézni ezeket a nagy eerdményeket. Mennyire izgultunk az osztrák eseményeken, ahol kiélezett pártharcok vannak, ahol az egyensúlyozás megvan a haladás és a konzervatív felfogás között, ahol a kereszténypárt épp olyan demokratikus módszerekkel dolgozik, mint a (szociáldemokratapárt. Vagy Németországban, ahol a centrumpárt éppúgy ráhelyezkedik a demokratikus álláspontra, mint ráhelyezkedik a szociáldemokrapárt és ennek a két nagy erőnek súrlódása egyensúlyban tartja a politika mérlegét. A politika nem más, mint kompromisszum és ez mindig létrehozza a kompromisszumokon keresztül a megegyezéseket. Nálunk mindez nem lehetséges, mert nincs lehetőség rá, tehát a politika nem haladhat. A politika egy elvont, őrlő malom nálunk. A parlament elvont őrlő malom nálunk, mert nincsenek erők, amelyek szembenállnak egymással Amikor hivatkoznak arra, hogy Angliában szűkítették a parlamenti szólásszabadságot, hogy klotűrt vezettek be, az elnöknek tágabb jogkört adtak, akkor ne felejtsék el azt. hogy az angol parlamentarizmus fejlődése és az angol közvélemény kialakulása egymással kapcsolatos. Az 1800-as évektől kezdve állandó átalakulás van folyamatban, az egész közélet haladt s az egész közéletben elterjedt a demokratikus berendezkedés éppúgy, mint Svájcban és ez érlelődik; megnyilvánul az élet egész területén. Nagyon jól emlékszem arra, hogy 1917-ben, a háború alatt voltam többedmagammal Svájcban, Bernben kongresszuson. Mikor bementünk egy boltba, vettünk egypár kesztyűt, mert nagyon hideg volt, amikor ott voltunk. A következő eset adódott elő, amely rendkívül meglepett. Azt mondta a kereskedő: «Ennek a kesztyűnek ennyi az ára, ez més a háború előtti időből való, 1914-ből, a másik 1915-ből, a harmadik 1916-ból, a negyedik pedig 1917-boJ való.» Megmondta, hogy ez az 1914-ből va*« kesztyű a legolcsóbb, ez már drágább, amaz