Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése 1928. évi december hó 14-én, pénteken, Zsitvay Tibor és Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai : A Képviselőház házszabályai módosításának előkészítésére kiküldött bizottság, jelentésének tárgyalása. Felszólaltak: Farkas István, Jánossy Gábor, Strausz István, Csák Károly, Orffy Imre előadó.— ^ A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. - Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen van : Vass József (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző úr, a javaslat mellett felszólalókat jegyzi Fitz Arthur jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. Napirendünk szerint következik a házszabályreviziós bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Pártom részéről nyilatkozatot óhajtok tenni, amelyben pártom kifejezi a maga álláspontját a tárgyalás alatt álló házszabályrevizióval szemben. Mielőtt azonban ezt megtenném, a vitában elhangzott néhány felszólalásra észrevételt kívánok tenni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A tegnapi nap folyamán két igen érdekes felszólalásnak voltunk tanúi. Mindkettő konzervatív oldalról hangzott el a mindkettő kétségtelenül alkalmas arra, hogy foglalkozzunk vele. Az egyik felszólaló Gaal Gaston volt, a másik Kenéz Béla. Gaal Gaston nem radikális, hanem konzervatív politikus, akire semmi szín alatt sem lehet ráfogni azt, hogy felforgató, hogy destruálni akar, akire tehát semminemű liberális, vagy forradalmi, vagy radikális jelző nem alkalmazható. Gaal Gaston mégis kénytelen volt megállapítani, hogy a kormányzati rendszertől való függőség ma olyan nagy, hogy ebből az egy szempontból kiindulva is, el kell ítélni minden olyan törekvést, minden olyan szándékot, amely ennek a Háznak jogkörét, szólásszabadságát, akcióképességét csonkítani akarja. A második felszólaló Kenéz Béla képviselő úr volt, aki valószínűleg semmivel sem konzervatívabb politikus, mint Gaal Gaston, hiKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. szen foglalkozásánál, képzettségénél fogva is feltehető róla, hogy ítélőképessége? széles területen mozoghat. Ennek ellenére Kenéz Béla képviselő úr felszólalása olyan irányú, olyan szellemű volt, amely kétségkívül meglepett mindenkit. Irredenta beszédet tartott a házszabályokkal kapcsolatosan, (Jánossy Gábor: Magyar beszéd volt, nem irredenta beszéd! — Malasits Géza: Reakciós beszéd volt, mégpedig sötét! Többet ártott az országnak, mint használt!) és azt mondotta, hogy tisztán az a gondolatkör helyes a házszabályreviziónál is, amely megkötöttséget, megállást akar kényszeríteni a törvényhozás organizmusára (Propper Sándor: Visszafelé menést, nem megállást!) és pincébe akarja bezárni ezt a testületet, hogy ne lásson, ne halljon és ide ne hatolhassanak be a gondolatnak, eszmének érzései, amelyek kint viharognak, forognak az élet forgatagában. Ez a reakciós álláspont neki igen könnyű volt, hiszen azt a módszert követte, amelyet az elvont fogalmakkal foglalkozó professzorok szoktak követni, hogy felállítanak egy tézist — igaz-e vagy nem igaz, az más kérdés — és azután ezt cáfolni kezdik, ő is így tett: felállította a tételt, hogy az ellenzék, de különösen a szociáldemokratapárt, csodaszernek tartja a titkos választójogot, azután ezt cáfolni kezdte, hogy ez a csodaszer nem csodaszer. Mi nem élünk a babonák korszakában, nem is hiszünk a babonáknak és csodaszereknek, nem is tartottuk sohasem csodaszernek, minden baj orvoslása egyedüli módjának az általános titkos, egyenlő választójogot. A tanár úr tévedése tehát ott kezdődik, amikor a tézist úgy állítja fel. amikor azt tulajdonítja az ellenzéknek, hogy csodaszernek tartja a titkos választójogot. Nem: a választójog egyszerű alkotmányos jog. Az általános titkos választójog és a választási eljárás tisztasága azt jelenti, hogy ezen keresztül az állami életen belül minden társadalmi réteg vágya, kívánsága a választásoknál megnyilvánulhasson, szabadon érvényesülhessen és így ide juthasson a törvényhozásba és itt tényezőként szerepelhessen. Semmivel többnek mi a választójog kér77