Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november 13-án, kedden. 45 280 rendszám is forgalomba kerülhessen. A miniszter úrnak kell tehát a feltételein változtatnia. (Fábián Béla: Mik ezek a feltételek?) A miniszter úr ugyanis olyan exisztenciáknak hajlandó csak kiadni az engedélyt, amely exisztenciák azokat a feltételeket ezidőszerint nem tudják teljesíteni. Én ezzel szemben kénytelen vagyok a magam álláspontját hangoztatni. Én először a leghatározottabban a mellett foglalok állást hogy az autótaxi-rendszámokat szakembereknek tessék kiadni, (Fábián Béla: Helyes!) azoknak az embereknek, akik valójában hivatottak autóvezetésre, s itt elsősorban szóbajöhetnek a gépkocsivezetők. Ezek azok, akik tulajdonképpen ebben a szakmában szakemberek. S niint ahogyan törekvés van abban az irányban, hogy a patikajogot megkapják a patikussegédek, egészen helyesen, ugyanúgy itt is arra kell törekedni, hogy elsősorban a szakemberek vétessenek figyelembe, mert egyébként nem szolgálják az igazságot. Másodsorban az a határozott álláspontom, hpgy itt nem is volna szabad semmiféle korlátnak fennállani. Mi szükség van annak a meghatározására, hogy hány kocsi állhat ki a standra? Hát, nem a szabad iparűzés és a szabad kereskedeleműzés álláspontján állunk? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A főváros se'm akarja!) Akárhol van a hiba, én itt kénytelen vagyok megállapítani, hogy itt is a szabad iparűzés álláspontjára kellene helyezkedni, éppen úgy, mint ahogy akárhány szatócsüzletet, akárhány borbélyüzletet lehet nyitni, csak a feltételeknek megfeleljen az illető. (Fábián Béla: Amerikában mindenki mehet a kocsiján, csak bejelenti, hogy fuvarozni akar! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Tessék csak megkérdezni: száz ember ezen a véleményen van, száz ember azon a véleményen van! Én nem állom útját!) Lakatosműhelyt például bárki nyithat, aki a lakatosmiesterséget kitanulta és ezt az iparágat mint segéd legalább két esztendeig űzte, s egyáltalában nincs korlátozva az, hogy hány lakatosműhelyt lehet nyitni. (Fábián Béla: A városnál azt mondják, hogy olyan feltételek vannak, hogy kisember nem kaphat autótaxi-engedélyt. — Zaj.) Igen úgy is van, éppen azért nem lehet forgalomba hozni a 280 rendszámot, amiről a miniszter úr beszélt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nem tudnak megeçyezni és reám akarják tolni a dolgot !) Tessék, miniszter úr, a feltételeket enyhíteni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Megtörténik pár napon belül !), és ha ezeket enyhítik, akkor kevesebb akadály lesz, legalább ez a 280 rendszám forgalomba kerülhet és azok a bajok, amelyek ezidőszerint az autótaxifuvarozás terén fennállanak, ha nem is múlnak el egészen, de nagyjából mérsékelve lesznek. Mert ma tényleg az a helyzet, hogy a napnak bizonyos időszakában, például 11 órától 1 óráig az autótaxi-állomásokon nem lehet kocsikat találni, és ez igazolja leginkább, hogy olyan kevés van forgalomban, hogy lényegesen többnek kellene forgalomban lennie. Éppen azért mert a dolog így áll, mert bizonyos létszám meg van állapítva, mert meg van állapítva, hogy hány rendszám lehet csak, alakul ki olyan helyzet, hogy valóságos kijárásod, a legelképesztőbb kijárások folynak ebben az irányban. Igen előkelő, befolyásos urak szinte már meghatározott áron kínálgatják az autó-rendszámokat (Pakots József : Egész börzéjük van már!), mert befolyásuk révén azt hiszik, úgy tudják, meg vannak róla győződve (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: De csak hiszik !), hogy tudnak rendszámot szerezni. Ha ebben a tekintetben nem lennének azok a korlátozások, amelyek ezidőszerint feünállanak, akkor mindez egyszeriben megsemmisülne, akkor ezek a kijáró urak mind állásukat veszítenék, feleslegesekké válnának és sokkal tisztességesebb úton lehetne ezeket a rendszámokat megszerezni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a soffőr elsősorban a leghivatottabb arra, hogy rendszámot kapjon. A soffőr nemcsak vezetni tudja a kocsit, hanem a soffőr a kocsit karban tudja tartani, annak leghivatottabb kezelője, hiszen valójában a soffőr az, aki beszerzi az autóhoz szükséges anyagot, a benzint, a gumit, az olajat, az alkatrészeket ő vásárolja be, tehát nálánál hivatottabb embert nem tudok elismerni. Ha pedig ilyen már nem jelentkezik elegendő, akkor méltóztassanak a rendszámot azoknak adni, akik a soffőrökön kívül jelentkeznek. Mondom, ha ezek a korlátok megszűnnek, akkor egyszeriben megváltoznék az a tarthatatlan állapot, amely az autófuvarozás terén található. Teljesen egészségtelennek és helytelennek tartom, hogy p. o. B-listás tisztviselőnek adnak ki rendszámot. (Fábián Béla : Ez lehetetlen!) Mit ért az a Ií-listás tisztviselő az autóhoz, az autó vezetéséhez, annak kezeléséhez, garazsirozásához? Abszolúte semmit sem ért. Az csak meg fogja kapni a rendszámot, és lesz valaki, akinek továbbadja, aki valójában azt az autót vezetni, kezelni fogja. Világosan látható és tudható tehát, hogy az ilyen intézkedés helytelen, mert ez csak koncesszió-nyújtás, amely mellett igazi szakemberek, arra hivatott, arra rátermett emberek állás nélkül kénytelenek életük tekintélyes részét eltölteni. A miniszter úrnak már azért is sürgősen kell ebben a kérdésben intézkednie, mert hiszen éppen a miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a munkanélküliség milyen nagytokú. Ha egyebet nem tesz a miniszter úr, csak annyit, hogy megkönnyíti a feltételeket legalább arra az említett 280 rendszámra nézve, akkor egyszerre legalább 280 ember mindjárt álláshoz jut. Ha azonban ehhez hozzá« fűzöm még azt a gondolatot, hogy valójában éjjeli járat is van, akkor lényegesen több, mint 280 emberről van szó (Zaj.), mert az éjjeli járatokra is, ha egészen ennyit nem, de legalább a felét kell venni. (Zaj.) Méltóztassék tehát csak elgondolni, hogy már az autóvezetéssel hány embernek lehet kenyeret adni ; azonkívül az autóknak garazsirozása, az autóknak jókarban tartása, az alkatrészek gyártása mind további foglalkozási lehetőséget adnak. A miniszter úrnak elsősorban tehát arra kell törekednie minden erejével, hogy ezen a tarthatatlan állapoton változtasson, a munkanélküliségen segítsen, munkához juttassa azokat, akik tulajdonképpen erre a leghivatottabbak. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden ilyen irányú korlátot szerintem meg kell szüntetni. Tessék a rendszámokat minden ilyen korlát nélnül, olyan feltételek mellett kiadni, amelyek megállapíthatók. Például legyen annak, aki rendszámot kap, erkölcsileg olyan előélete, amely nem kifogásolható, legyen az illető olyan szakember, hogy rá lehessen bízni egy autónak a vezetését és annak kezelését. Ehhez kell még természetesen az is, hogy az illetőnek meg legyen az az anyagi ereje, amely az autóbeszerzésre szükséges. Ha ezeket fel tudja mutatni, akkor miért akadályozzák meg, hogy az ilyen ember autóhoz, autórendszámhoz jusson és miért ütik el a foglalkozásától ? T. Képviselőház! Én szükségesnek tartottam egészen röviden elmondani ezeket az észleléseket, és azt hiszem, hogy ha a miniszter úr önmagában — legalább önmagában — elgondolja, hogy r