Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

44 A z 0 r szag gyűlés képvisel oh ázá n ak Ezt az életjáradékot a főváros még- elbírja, elbír még egypár ilyen curiai ítéletet, de egy vidéki autóbuszüzem, ha egyetlenegyszer ilyen helyzetbe kerül, hogy a kir. Curia ilyen súlyos kártérítésre kötelezi, már nyomban becsuk­hatja a boltot. Innen ered, hogy a székesfővá­rosnál előfordul igen gyakran, — a közleke­dési ügyosztály ezt bizonyíthatja — hogy az autotaxi-engedélytulajdonosok, akik véletlenül «Igazoltak valakit, visszaadják az autótaxi­engedólyt azért, mert bíróilag olyan kártérí­tésre köteleztetnek, amely számukra lehetet­lenné teszi az üzem további gyümölcsöző fenn­tartását, mert az üzem fenntartása állandóan egy harmadik ember javára történnék csupán. Az érdekeltségek tehát igenis örömmel üdvö­zölnek minden a kereskedelmi kormány részé­ről kiinduló megmozdulást, amely az objektív kártérítési felelősséget vagy kötelezettséget újra szabályozni kívánja Lehetetlen a régi fel­fogás mellett maradni, amely egyszerűen az autómobilt, mint veszélyes üzemet tekinti s annak gazdáját minden körülmények között bünteti; bünteti olyankor is, amikor abszoiute nem hibás, sőt bünteti — amint legutóbb egy curiai döntvényben olvastuk — olyankor is, amikor megállapítást nyert, hogy a szembe­jövő lófogatú jármű kocsisát gondatlanság ter­heli. Ragaszkodni kell tehát ahhoz, hogy a ke­reskedelmi kormány mielőbb egy törvényja­vaslattal jöjjön a \ gépjárműveket illetőleg, még pedig az összes gépjárműveket illetőleg és ne engedje magát eltéríttetni ettől az ere­deti szándéktól s ne elégedjék meg azzal, hogy tisztán a közhasznú gépjárművállalatokra vo­natkozó törvényjavaslattal jöjjön ide elénk. A közhasznú gépjárművállalatokra vonatkozó törvényjavaslat is égetően sürgős, s jó és stíl­szerű is lett volna, és egészen normális dolog is lett volna, hogy nyomban a nemzetközi egyezmény becikkelyezése után tárgyaltuk volna a magyar automobiltörvényt. Az engedélyezési eljárásról már sokszor beszéltünk itt a Ház ülésén olyan értelemben, hogy az reformra, törvényhozási szabályo­zásra szorul, ezt maga a kormány is szüksé­gesnek látja, tehát ennek sürgősségét sem kéli külön megindokolnom. De ez az új törvényja­vaslat kell, hogy szabályozza azt a helytelen elindulást is, hogy úgy indult el Magyaror­szágon az állam és magánvállalkozás, hogy szembekerültek egymással akaratukon kívül, hogy a magánvállalkozó autobuszvállalatok szemhcnállnak a magyar Államvasutak vállal­kozásával. Az új. törvénynek rendeznie kell ezt a kérdést is és azt a két vállalkozást egy­más mellé rendelő formában — úgyhogy azok egymást kiegészítsék — kell tovább szabá­lyozni. T. Ház! Az új törvénytől várja a magán­vállalkozás minden bajnak orvoslását; attól várja a kizárólagosság biztosítását bizonyos esetekben; és attól várja a kártérítési kötele­zettség megállapítását megváltás esetében. Mondom, az a törvényjavaslat, amely az ér­dekeltségek előtt megfordult, korrekt volt s ha nem is volt tökéletes, de jószándékból átha­tott munka volt; mindenesetre olyan munka volt, amelyhez a kereskedelemügyi miniszter úrnak szívesen gratuláltunk volna mindany­nyian. Nagy hiba lesz, s végzetes hibát követ el az automobilizmus ellen a miniszter úr, ha a törvényjavaslatot nem terjeszti elő abban a formában, abban az egészben, ahogy az az ér­dekeltségek elé került. 7. ülése 1928 november 13-án, kedden. De sürgetem és kérem ugyancsak a mai tárgyalás kapcsán az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól a közúti közlekedés új szabá­lyozását is. Kérem pedig ezt azon okból, mert nemcsak az automobilvezetőket, hanem a gya­logjárókat, a kerékpárosokat és kocsisokat is kemény szigorúsággal meg kell fegyelmezni és véget kell vetni azoknak az állapotoknak, hogy míg a soffőrt kíméletlen szigorúsággal bünteti a hatóság, addig a kocsis, akinek nincs vezetői igazolványa, s akitől nincs mit elvonni, büntet­lenül aludhat a bakon, vagy pedig hajthat ré­szegen és okozhat életben és vagyonban kárt. Ezeket mind újra kell szabályozni. Várva-vár­juk tehát, hogy a belügy- és a kereskedelem­ügyi minisztérium együttes működéséből a közúti közlekedési szabályzat mielőbb létrejön és azt mielőbb életbe is léptetik, akár törvény­hozási úton, akár pedig rendeleti úton, mert mindenesetre ez is égetően sürgős szükség. Végül kérem és sürgetem a kereskedelem­ügyi kormányt az útügyi törvényt is, mert fél­munka a gépjárművekről szóló törvény az út­ügyi törvény nélkül. S mivel már példa­beszéddé vált a kereskedelemügyi miniszté­riumban, hogy hány évtized óta készül az út­ügyi törvény, nagyon kérem a miniszter urat, tegye működését azzal is emlékezetessé, hogy hivatali elődjeinek késlelkedése után végre a parlament elé lép az útügyi törvénnyel is, amely éppen olyan követelménye a modern ha­ladó kornak, mint amilyen a gépjármű-forga­lom szabályozását célzó törvényjavaslat. Természetszerűleg a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. Más álláspontja nem is lehet az embernek; ellenben ugyanakkor, amikor ilyen szavazatot ad le, kötelessége sürgetni az lítügyi törvényt és a gépjármű-forgalomra vonatkozó magyar törvényt. (Helyeslés a bál- és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A tárgya­lás alatt lévő törvényjavaslatra magam is azt kell, hogy mondjam, amit számos előttem szó­lott képviselőtársam is már megemlített, hogy azon mit sem lehet változtatni, az egy egyez­ség s így annak részleteihez magam sem tudok szólani. Legyen szabad azonban nekem is fel­használnom ezt az alkalmat arra, hogy külö­nösen a budapesti autóközlekedés hibáiról, hiányosságairól szólhassak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Autóbusz?) Nem, hanem autó, s itt értem alatta az autótaxi-köz­lekedést. Azt a kérdést akarom ón is megemlíteni, amelyről előttem felszólalt képviselőtársaim szólottak, s különösen azért tartom szükséges­nek, hogy erre a témára rátérjek, mert itt van a kereskedelmügyi miniszter úr, és abban a ha­tározott meggyőződésben vagyok, hogy a ke­reskedelemügyi miniszter úr a hátráltatója annak, hogy a budapesti autótaxi-közlekedés kielégítőbb legyen, (Gáspárdy Elemér előadó: Tévedés!) s hogy nagyobb számban álljanak künn a standokon autótaxik. Nem tévedés, igen t. képviselőtársam és előadó úr; mert én alátá­masztom ezt az állításomat azzal, hogy a mi­niszter úr csak hiszi, hogy ő nem akadálya ennek, amikor azt mondja, hogy a székesfővá­ros tanácsánál rekedt el az ügy elintézése, s ha ott nem rekedt volna el, akkor a 280 rend­szám már forgalomba kerülhetett volna. Igen ám, de a miniszter úr tett olyan meg­állapítást, illetőleg szabott olyan feltételt, amely megnehezíti ós akadályozza, hogy ez a

Next

/
Oldalképek
Tartalom