Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-217
.1; országgyűlés képviselőházának 317. ülése 1928 november 13-án, kedden, 37 nálja meg- a kollektív szerződést, tehát szerződéssel rendezi a munkabéreket és minden állami koncessziónál kötelezi a vállalatokat arra, hogy legalább azokat a minimális munkabéreket fizessék meg és azokat a munkaviszonyfeltételeket tartsák meg, amelyek szokásosak. Az a helyzet, hogy a Duna Gőzhajózási Társaság azon alkalmazottai, akik osztrák állampolgárok, magasabb bárt, rendezett munkaviszonyokat élveznek, mert az osztrák állam és az ottani munkásság szervezkedési szabadsága kényszeríti erre a társaságot. Magyar területen ilyen szabadságot nem élvezhetnek, mert a magyar állam nem gondoskodik erről, sőt még a munkások szervezkedési szabadságát sem biztosítja annyira, mint a szomszéd állaim. M agyai-országon is, amikor az állam koncessziókat, szubvenciókat ad, kedvezményeket nyújt bizonyos társaságoknak, az államnak ki kellene kötnie azokat a minimális munkafeltételeket is, amelyek kollektív szerződésekben, vagy más mag-ánmunkás szervezetek fellépése következtében már mindenhol rendezve vannak. Ezt mindenütt így csinálják, ahol az államnak valamilyen kis szociális érzéke van. Mi azt látjuk ennél a javaslatnál is, hogy kikötik az igazgatóságiban levő tagsági helyeket. Rendbeli van. nem kifogásoljuk, de azok részére kötik ki, akik nem munkások, nem alkalmazottak, azonban nem kötik ki a munkások létszámánál, és nem állapítják meg, hogy a vállalat köteles fizetni a szokásos bért. és köteles elfogadni azt a szokásos szerződési formát, amelyet a külföldön vagy itthon egyes vállalatok már elfogadtak. Ez pedig olyan fontos szociális szempont, hogyha ezeket nem veszszük figyelembe, akkor ne beszéljünk arról, hogy ennél a javaslatnál is érvényesülnek a szociális szempontok. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szociális szempontokat csak úgy lehet érvényesíteni, ha a munkások érdekeit intézményesen megvédjük. Ebben az esetben pedig a kormánynak megvan a lehetősége arra, hogy kikösse, hogy ez a vállalat, úgy, mint más hajósvállalatok, ugyanazokat a munkafeltételeket tartozik teljesíteni alkalmazottaival szemben; viszont természetesnek kell tartani és mindenki előtt természetes is. hogyha támog-at itt az állam vállalatokat, ezek a vállalatok a magyar ipart pártolják, gépeiket, felszereléseiket Magyarországon szerezzék be és alkalmazzanak is legalább annyi megfelelő magyar munkást, amennyit az állam itt szükségesnek tartott kikötni az igazgatósági tagságoknál. Ezek alapján kérem a t. Házat, méltóztassék javashitaini.it elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy az alkalmazásra vonatkozó fejtegetéseimet a Ház túlnyomó töMiséere mesr fogja érteni. Azt nem tudom, hogy Farkas István igen t. képviselő úr akceptálja-e vagy nem. akarja-e megérteni vagy nem, de ha elmondom a helyzetet, akkor azt hiszem, méltóztatnak látni, hogy az alibin az értelemben van megoldva, amint Fai-kas I. képviselő úr is azt megoldandónak tartja, kivéve a kollektív szerződéseket, mert ezekről tényleg szó sincs. (Farkas István: Amit a miniszter úr mond. abból ki nem olvassa és senki meg nem érti!) Nem vagyok iogáez, (Farkas István: Nem is kell jogásznak lenni ahhoz!) de információim szerint nem szükséges az. hogyha van egy törvény, amely bizonyos módon intézkedik, ezt a törvényt mindig ugyanannyiszor be kellene venni az új törvényekbe, valahányszor ez a törvény alkalmazásra talál. (Farkas István: Olyan törvény, amelyikre a miniszter úr hivatkozik, nincs!) A helyzet az, hogy a hajók lajstromozásáról szóló törvényben a magyar alkalmazottak kérdése teljesen el van intézve. Az igazgatóké nines elintézve. A lajstromozásról szóló törvény tudniillik ágy intézkedik, hogyha valamely bajó magvai- zászló alatt akar hajózni, azt I'ndapesteii kell lajstromoztatni és ez azzal a törvényszerű kötelezettséggel jár, hogy az a hajó, amely magyar lobogó alatt fut, a parancsnokló személyzetet, tehát a tiszteket és a gépészeti személyzetet négyötöd részben magyar állampolgárokból köteles összeállítani és csak egyötöd részre adja a szabad választási jogot, mégœdig azért, mert például ha San-Jagoban megbetegszik egy hadnagy és azt ott ki kell hajózni, akkor San-.Jagoban nem lehet elvárni azt. hogy ott egy beugrásra kész magyar tengerésztiszt rendelkezésre álljon. Ennek következtében meg kell adni az üzemi lehetőséget, hogy a parancsnok ezt az embert pótolja. A nagy tömegre, a grossira, a négyötöd részre nézve azonban a lajstromozási törvényben ez a kötelezettség megvan és mivel ez érvényben van. nincs ellentétben a törvényjavaslattal, hanem azt kiegészíti. A lajstromozási törvényben foglalt intézkedése mellett, a törvényjavaslat mellett fennáll, vagyis csak a magyar lobogó alatt hajózó hajó kaphatja meg az adóengedményt és köteles a lajstromozás következtében négyötöd részben magyar tiszti személyzetet és fe'erészben magyar legénységei alkalmazni. (Helyeslés.) Ami iebát Farkas István képviselő úr ettől a törvényjavaslattól megkíván, az egy régebbi törvényben már meg van. Fz a régebbi törvény pedig kényszeríti a vállalatot, amely a kedvezményi Igénybe akarja venni, arra. hogy Magyarországon lajstromoztassa haji'» ját és ezzel aláveti magát azoknak a követel menyeknek, amelyekel ez a törvény felállít, és amelyeket voltam bátor itt már röviden vázolni. Ennek következtében Mmt csak az mondhatja, azt, hogy itt nincs gondoskodás a magyar munkásságról és a magyar alkalmazottakról, aki nem akar tudomást venni a régebbi törvényről. Ezen én már nem segíthetek. De facto a kérdés meg van oldva. T. Ház! Ami mármost azt a kérdést illeti, hogy miért vettük be az igazgatóságra vonatkozó passzust, erre az n feleletem: azért, mert ez novum, ez nincs benne a lajstromozási törvényben. Mivel pedig, ha egy vállalat ezeket a kedvezményeket igénybeveszi és magyar loboeró alatt hajózik, vezetőségének magyarnak kell lennie, itt van az az Intézkedés, hogy az Igazgatóságnak legalább ennyiben kell magyar állampolgárokból állania. Azt hiszem tehát egészen világos, hogy itt nem osztályérdek megvédéséről vau szó. hanem olvan intézkedésről, amely felhasználja a régebbi törvényes intézkedéseket, hogy azok a vállalatok, amelyek a kedvezményeket Igénybe veszik, túlnyomó részükben magyarok legyenek. (Helyeslés a )( bhohhilan.) Ennek következtében feleslegessé válik az első indítvány, mert nincs is kimerítve az egész kértlés Farkas István képviselőtársunk indítványával. Akkor a lajstromozási törvényt és az ebből folyó rendeleteket egyszerűen mind bél« kellene venni ebbe a javaslatba, ami teljesen felesleges dolog, mert hiszen a célt amúgy is elérjük. Ez semmi más, mint törvényhozási 6*
