Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 1928 december 11-én, kedden. 423 juk, hogy a kormány egyik tagja feláll, a magyar kereskedelem ellen nyilatkozatokat tesz (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s a kereskedelemügyi miniszternek ninos rá egy szava sem. Ilyen bomlasztó erők működnek közre. (Mozgás jobbfelől. — Szabó Sándor: Miniszteri nyilatkozat ma ritkán destmál!) Hát ha ritkán, most igen. (Szabó Sándor: Elég baj az, hogy így fogják fel a dolgot! — Bródy Ernő: Hát hogyan fogjáfc fel? — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Egy jelentős történeti adat, amelyet ugyancsak ide kell tárnom s amely az alkotmányosság szempontjából és a Képviselőház tanácskozási rendjének és akarata érvényesülésének szempontjából igen fontos, visszanyúlik 1865-re. 1865-ben Tisza Kálmán írt egy munkát, amelyben a űiázfeloszlatás jogát és a tanácskozási jogot taglalja, s ott a következő nagyszerű megfigyelésről tesz tanúságot. Azt mondja: Szuverén a parlament elhatározásaiban és abban is, mikor, meddig tartson üléseket. Szuverén az államfő; akkor oszlatja fel a parlamentet, amikor a nemzet érdekében szükségesnek tartja. Erre vonatkozólag azt mondja, hogy ez e<ry generális szabály, amelyet különböző államok ekképpen valósítottak meg alkotmányukban. Ámde a magyar nemzeti alkotmánynak szokásjoga az a történelmi fejlődés, amely a rendi alkotmányból átvezetett bennünket a népképviseleti alkotmányba, miránk fokozottabb kötelességeket ró. Azt mondja továbbá: Én a szuverenitás parallel megnyilvánulásának azt a rendszerét óhajtanám, hogy necsak az egyik szuverén fő oszlathassa fel a Házat és álljon elébe a tanácskozási rendnek, hanem én a nemzetnek is megadnám az akaratnyilvánításnak azt a módját, amely a maga többségében azt mondja: nekem elég volt ebből a Házból, én ezt a tanácskozási módszert, ezeket a törvényes intézkedéseket, javaslatokat nem találom ane'mzet érdekében valóknak s akkor legyen mód arra, hogy a nemzet is hozzájuthasson ahhoz a hatalmi eszközhöz, amellyel a Képviselőházat feloszlathatja. Most azt kérdezik önök, hogyan gondolta ezt az akkori nagy ellenzéki ember, a legnagyobb debatterek egyike? Ö azt mondotta: itt találom meg az önkormányzatok védelmének nagyszerű védbástyáját; azt mondotta, hogyha a vármegyei és városi önkormányzatok többsége a parlament működése ellen nyilatkozik, ez nem jelenti a parlament szuverenitásának megtámadását, mert a szuverén elhatározás erkölcsi alánja csak addig illet meg minket, amíg együtt van velünk a nemzet többsége. A nemzet többségének megváltozása nem lehet eery főhatalmi akarathoz kötve. A nemzet megnyilatkozási lehetőségeit fenn kell tartani. Ne becsüliük le azt a rendszert, amely a követek utasításában mutatkozott metr. Mi nagyra vaervunk azzal, hogv mostani tanácskozási rendünk és házszabályaink mellett a képviselői függetlenség olyan nagyszerűm van biztosítva. (Pakots József: Ahogy b'ztosítva van!) Mi nagyra vagyunk azzal is, hogy mihelyst valami olyat észlelünk, ami a mentelmi joerot esak érinti, súrol.ia ami a kénviselői tekintélybe ütközjk, nyomban felfortyanunk és ha a kerületből azt mondják: az urat mi nem azzal a programmal választottuk meg hogy átsétáHon po-vík oldaVól a m^kra. az elvek szegreakasztásával, azt mondjuk, a képviselői függetlenséghez tartozik, hogv ekkor nem kell lemondani mert tanácskozási rendünk óvja, mert a házszabályokban gyökerező alkotmányos jog az, hogy a képviselő mindenkitől függetlenül gyakorolhatja a maga szavazatát, felszólalását és hivatását. Erre hivatkozni azonban a legnagyobb alkotmányjogi fallácia, mert mindjárt be fogom bizonyítani, nem elég az, hogy az írott jog szerint a képviselő itt ül a parlamentben és a maga elhatározása szempontjából «ne nyúlj hozzám.» Ez igaz, de akkor ennek etikai korlátja az, hogy hű legyen a választóközönséghez és azokhoz az elvekhez, amelyeknek alapján a Házba bejutott. De engedelmet kérek, hogy változtathassa pártállását, hogy az elveket szegre akaszthassa és mégis megtartsa mandátumát: ez nem az az etikai erő amely megadhatná a képviselőnek ezt az immúnis hatalmat. Méltóztassék ennek a disztinkciónak finomságát azzal az elmeéllel, azzal az emelkedett szellemmel amely a mélyen t. parlament tagjainak sajátja, bírálni, vájjon ennél nem igazságosabb és erősebb-e az, amit én állítok, az, hogy gyökerüknek ott kell lennie a válaszitóközönséaben és abban a közakaratban, amelyet a választók diktálnak nekünk. Ez a modern alkotmányosságnak az utasítási rendszertől mentes, de a résri tradíciókban gyökerező és a régi tradíciókban élő nemzeti akaratnak megfelelő törvénybe iktatása és házszabályszerű korlátozása. Amikor tehát ezekből indulunk ki, akkor a házszabályrevizió kérdését valóban jogi szempontból fogjuk fel. Mi a prius? Va.ijon ér-e valamit az olyan házszabályrevizió, amely azokon az alapvető kérdéseken nem segít, amelyek a tanácskozási rendnek anyagi tartalmát teszik ki? Nézzék meg t. képviselőtársaim ezt a Házat, nézzék meg ebben a pillanatban. Elképzelnek önök olyan házszabályreviziót, amely segít azon, hogy a miniszteri fotellek a kormány egyetlen egy tagját sem látják? (Egy hang a jobboldalon: Dolguk van!) Bocsánatot kérek, nem lehet más dolga egy miniszternek addig, míg a parlamentben nincs^ képviselve a kormány. Ez lehetetlen és nézzék meg, ott van, bele van iktatva a házszabályba, hogy ide lehet idézni a minisztert. Nézzék meg, hogy ez a kisebbség sohasem él ezzel a joggal. (Bródy Ernő: Kérvényt kell majd benyújtani írásban!) Nem látják-e ebből azt a szomorú tanulságot, hogyha a miniszter nem törődik a Képviselőházzal, az teljesen egyértelmű azzal, hogy nem törődik az országgal, amelyet • a Képviselőház képvisel. (Kuna P. András: Ugyan! Ugyan! — östör József: Nem kell olyan hiúnak lenni! — Kuna P. András: Amikor képviselő úr Erdélyi-tárgyaláson van, miért nincs itt? — Rassay Károly: Mi az? Mi baj van? Halljuk, nehogy elvesszen a történelem számára.) Egy olyan tanácskozási rendben, amely egészséges parlamentarizmusra utal. a miniszter mindig a parlamentben bukhatik meg elsősorban. (Friedrich István: Itt nálunk sehogysem bukik meg! — Kuna P. András: Dehogynem! Annak idején excellenciád is mee-bukott! — Derültséa a jobboldalon.) Most kérdem, hogy e mellett a struktúra mellett történhetik-e másként? Mi nagyon gyakran helvtelenítjük az intézkedéseket és az önök részéről is akárhányszor nagy ölömmel tapasztaltuk. — így a múlt évi költségvetés, vagy a ervu fajavasi at során — hopv sok pllenzéki beszéd hangzott el arról az oldalról és sok bizalmatlanság nyilvánult meg és mécris történt e valami arra nézve, hogy a miniszter a parlamentül szemben levonta volna a konzekvenciát? Ebben a Házban esak azt szokták mondani, hogy én viselem a felelősséget; mint hogyha olyan nagy dolog volna azt mondani.