Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-231

424 Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 1928 december U-én, kedden. hogy viselem a felelősséget. A felelősséget viselni csak akkor nagy dolog, ha az kétoldalú szerződés és ha felelősségre vonunk valakit, mert, mit csinál akkor. Ezek szomorú jelenségek és most például, amikor arról van szó, hogy saját tanácskozási rendünkről beszéljünk, üresek a miniszteri fotel lek és üresek a padok. (Zaj a középen.) Hajlandó vagyok ezt annak számlájára írni, hogy én nem érdemiek nagyobb közönséget. De nem magamról beszélek. Akárhányszor megtörténik itt, hogy miniszterek beszélnek, vagy beszélnek a Képviselőház kiváló elméi, és akkor is kénytelenek vagyunk megállapítani, úgy, amint Griger Miklós is megállapította, hogy itt nem érdemes beszélni. A parlamentáris tanácskozás olyan, mint a görög drámáik eleje. Ott a kórusoknak is főszerepük van. És ereje van annak a visszhangnak, amellyel a görög klasszikusok a népet szerepeltették a kórusokban. Amikor egy szónok a maga mondanivalóját előadja itt a Házban, szüksége van arra az együttérzésre és kórusra, amelynek nem a házszabályokban kell kifejezésre jutnia, hanem kifejezésre kell jutnia abban» hogy a Képviselőház tanácskozásai a legkülönbek, legszükségesebbek, legérdemesebbek, legéletre val óbbak és a nemzet elven erejéből való témákkal foglalkoznak. (Pakots József: Nézzék meg a városházát, minden párt ott van, mert titkos szavazás útján jött össze! Azt a tanácskozást nézzék meg! — Baracs Marcell: Ez szórói-szóra így van! — Viczián István: Az nem azért van.) T. Képviselőház! Az alkotmánynak, a házszabálynak és a házszabály legfontosabb részit képező mentelmi jognak ez az összefüggése alkotja meg együtt a tanácskozásnak azt a harmonikus rendjét, amely után vágyakozunk. E nélkül hiába ruházzuk mi fel az elnököt olyan hatáskörrel, amely kiemeli őt a pártok közül és hiába ruházzuk fel azzal a nagy palládiummal, hogy itt a szónak, az értelmezésnek és annak a jognak őre, amely kifelé való megmutatkozását adja a Képviselőháznak. Ma a Képviselőház elnöke valóban úgy kezeli a házszabályokat, hogy arra senkinek panasza nem lehet. Kérdem, vajion ez az Írott jog alánján van-e í«*y. va«y pedig az egvéniség kiválóságában rejlik? Nem lehet szabályokba önteni az elnöki hatalom kezelését, azt mindig az illető elnöknek személye válogatja. Az, akinek nagy horizontja van és aki képes arra, hogy felülemelkedjék azon a mindennapíságon, amely a parlamenti szigorban jut kifejezésre, olyan működést fejt ki... (östör József: Nem lehet szabályokba önteni!) — Jól mondja t. barátom — ... amelyet nem lehet szabályokba önteni. Nem lehet magát az életet olyan sémák közé szorítani, amely az emberiségnek ilyen lesüllyesztését és lebecsülését jelentené. Az olyan társadalom, amely azokat a kasztokat teremtette meg, amelyek az egyformaságot adják. amely a túlságos szabályosságot, a modorossá* got teremti meg a természetesség rovására, amely a szépségnek olyan formáit ismeri, amelyet csak kendőzöttséggel lehet fokozni, az mind nem az az erő, amely a régi magyar jogban, a régi magyar alkotmányban gyökerezik'. Nincs szükségünk e szigorító szakaszokra. A magyar parlamentnek előbb meg kell talál* nia önmagát, meg kell találnia a magyar parlamentnek azt a lehetőséget, hogy ő maga tudjon érdekes lenni, nem a személyes ízíí vitatkozások erejével, hanem azokkal az erősségekkel. amelyek ott gyökereznek a népben, a magyar nép jellemében, a magyar nép struktnrájában. amely a maga földmívelő szabadságát és a szabadfoglalkozások terén való szabadságát — méltóztassék csak megnézni — nem szereti korlátok között látni. Abban a tekintetben, hogy mit vár a jövendőtől, a magyar nép elsősorban a maga erejét, a maga egyéniségét nézi. így kellene lenni a parlamenti életben is. Sok egyéniség legyen itt a Házban, ne pedig párttag és engedelmes szavazó. Sok egvéniség kell a Házba, akkor majd a magunk nézetének különbözőségeiből is származhatik az a gyarapodás, amely a nemzeti erőnek gyarapodását jelentené. T. Képviselőház! Mi hiába tanácskozunk a/.ok fölött a rendszerek fölött, amelyek angol, félangol, félmagyar és nem tudom milyen idegen eszméket akarnak ide átültetni. Az a fontos, hogy a bizottságban tíz percig szabad beszélni? Engedelmet kérek, méltóztassanak elhinni, hogy ez éppen olyan, mintha azt mondanák, hogy az orvosnak csak tíz percig szabad a betegnél időznie, (östör József: Néha az is sok!) Ebben a beteg állapotban, amelyben a mi közéletünk ezidőszerint sínylődik, nem kell ilyen időbeli korlátozásokat szabni, inert ha visszaélünk vele, nem érdemeljük meg, hogy a nemzet bennünket ideküldjön. Minden képviselő lelkiismeretére merem azt bízni, hogy csak addig beszél, ameddig van mondanivalója és ameddig azt értékelni kell. Aki értéktelen fecsegésekkel akarná elvenni az országgyűlés drága idejét, az a közönybe fullad. Magunkat kormányozzuk, t. Képviselőház! A szuverenitás abban mutatkozik, hogy magunk vagyunk őrei és urai annak a kérdésnek, hogy itt ki mit mondhasson és meddig beszélhessen. (Kuna P. András: Jó volna, lm így volna!) Még csak arra legyen szabad rámutat nom, hogy egészen más házszabály kell egy olyan országban, ahol a szabadságjogok a választójogtól kezdve a közigazgatási és igazságszolgáltatási területen' és a sajtószabadság területén keresztül ki vannak fejlesztve és fel vannak vértezve. Ne jöjjenek azzal, hogy a szabadságjogoknak idebent való megnyirbálása valami jó hatást válthat ki ott kinn. Mit mondjanak künn ahhoz, ha a képviselők mondásainak és mondatainak a sajtóban való metrjelenése korlátozottságot kell hogy szenvedjen? Mit tartsanak a szólásszabadságról künn azok, akiket mentelmi jo«

1 és házszabály nem övez. Mit tartsanak? Nem az volna-e az első és szükséges, hogy az 1920:

1. tenek megfelelően előbb ezeket a kereteket építsük ki, s hogy a miniszterelnök márciusi beszédének beigért befejezése és megvalósítása következzék be? Majd akkor beszélünk házszabályrevizióról, sőt azt mondom hogy nem beszélünk, mert ha eery kiépített szabadságjog övez bennünket ott kiint, akkor nincs szükségünk korlátozásra idebenn. És miért késnek ezek? Nem érzik-e t. képviselőtársaim a magunk szuverén erejének és elhatározásának ezt az elodázását egy lekisebbítésének, amikor 1920-ban az ideiglenesség jellegét adjuk és azóta nem teszünk mást, mint novelláris alkotásokkal toldjukfoldiuk a magyar közéletet. Hát lehetséges az, hogy rokonszenves legyen vagy érdeklődést keltsen olyan javaslat, amely gyufáról szól. Ez nem egyéb, mint a numerikus többség erejének szankcionálása. Azokkal szemben, akik a házszabály kérdésénél felvetik azt a gondolatot, hogy meg kell akadályoznunk azt, hogy egy obstrukciót tíz umber is megvalósíthasson, azt felelem, hogy én nagyon sok esetben helyesnek ismerem azt az obstruk;