Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

36 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november 13-án, kedden. javaslatnak módosítását. Ebben a hiedelemben fogadom el én is a címet változatlanul. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A cím* meg nem táinadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Kérem a jegyző urai, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző olvassa az 1. §-t, melyet a Ház észrevétel nélkül elfopad. — Olvassa a 2. §-t). Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat idegen hajózási társaságoknak fog kedvezményt nyújtani. A törvényjavaslat egész konstrukciójából, de különösen a 2. §-ból kitűnik, hogy itt többnyire idegen tőkével alakuló társaságokról van szó, s ezek a tengerhajózási társaságok fognak itt kedvezményhez jutni. A 2. § részben a magyar szempontokat akarja megóvni és itt akar érvényt szerezni a magyar felfogásnak, amikor az igazgatóságnál s az alkalmazottak egy kategóriájánál kikötéseket tartalmaz. Nem tartalmaz azonban kikötést arra, hogy ugyanez a vállalat magyar munkásokat is alkalmazzon. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Itt van a tévedés! Ez nem ebben a törvényjavaslatban van, ez már benne van egy régebbi törvényben!) Bocsánatot kérek, most törvényt alkotnnk, én ehhez a szakaszhoz beszélek. Hogy egy régebbi törvényben mi van benn, mi nincs benn, az most nem fontos, ha a miniszter ar akarta volna, átvette volna ide is. A 2. §-ban azonban nincs is utalás erre vonatkozóan. Éppen azért kívánok itt felszólalni. Eltekintve a dolog politikai részétől, tudniillik attól, hogy külföldi lökével tengerhajózási társaságok létesülnek, amelyek kedvezményeket és privilégiumokat fognak karmi, akkor, amikor a transite forgalom Jugoszláviával még nincs rendezve, nézetem szerint ez a törvényjavaslat korai és egészen felesleges. De ha már ilt van. ha már tárgyaljuk, ha már a helyzel az, hogy a levegőbe építünk egy tengerhajózási társaságot és ennek szubvenciót ígérünk, amikor pedig tengeri kijáratunk nincs és amikor Jugoszláviával, amelyen keresztül el kellene jutnunk a tengerhez, még nincs transito forgalom, nincs megegyezés arra. hogy mi lesz a Jugoszlávián át a tengerhez vezető út költsége, s hogy ez hogyan fog lebonyolódni, s ha már a törvényjavaslat meg akar védeni bizonyos magyar érdekeket, akkor miéi! nem védi meg a magyar munkásokat is? Csak a vezetésben kíván 'helyet a magyaroknak, hogy ennek a tengerhajózási részvénytársaságnak, vagy vállalatnak — mondjuk így — vezetésében legyének magyar emberek elhelyezkedve. Itt is tehát tisztán és kizáróan osztályszempontokat vesz figyelembe, mert azt kellene mondania ennek a törvényjavaslatnak, hogy az összes alkalmazottak, munkások és tisztviselők fel* részben magyar állampolgárok legyenek, nem pedig csak arra helyezni a súlyt, — amint azt a 2. § 1. pontia megállapítja — hogy az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban a tagsági helyeknek legalább felét állandóan magyar állampolgárokkal tölti be és a vállalat elnöke mindig magyar állampolgár. Miért nem gondoskodik a továbbiakról, miért csak az igazgatóságról? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Gondoskodva van!) Miért nein gondol a magyar iparra? Amikor a kereskede lemügyi miniszter úr ilyen törvényt alkot, neki volna az első feladata, hogy a magyar munkást, a magyar ipart megvédje. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ezt már megcsinálta az elődöm ebben a vonatkozásban!) Bocsánatot kérek, miniszter úr, azért mondom, hogy ez a törvényjavaslat osztályjellegű, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Mert nem érti meg!) mert ha nem osztályszempontból bírálná a kérdést, akkor nem így fogalmaztatta volna meg ezt a javaslatot a miniszter úr. Én tudok olvasni, a miniszter úr is tud... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: De még egy másik törvényt is el kell olvasni!) Bocsánatot kérek, azt a másik törvényt nem szükséges elolvasnom és nem szükséges itt felolvasni, mert itt azt is lehetett volna mondani, hogy ennek a vállalatnak kötelessége, hogy az igazgatóságban, a vezetésben, de a munkások és összes alkalmazottak kőiében felerészben magvarokat köteles alkalmazni. Amint be méltóztatott azt vétetni, hogy az igazgatóság tagjai felének magyaroknak kell lennie, éppúgy bele lehetett volna egy mondattal venni azt is. hogy a vállalat köreLes felerészben magyar munkásokat alkalmazni. A miniszter úr ezt nagyon könnyem megértheti« mert a dolog egészen világos. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: ön nem érti, én értem!) Én értem, de a miniszter úr nem érti, mert nem akarja magát lekötni. Ha le akarná magát kötni kategorikusan a törvénnyel, akkor ezt a javaslatot rendesen kellene megfogalmazni. A miniszter úr hiába szabódik, b

;

ába t'Hakozik, hiába beszélt a múltkor a Magyar Hétről, a magyar agitáoióról a magyar ipar érdekében, éppen a mi álláspontunk a világos, mert mi akarjuk világosan meghatározni az Irányadó rendelkezéseket. A miniszter úr álláspontja nem világos, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ez csak ön előtt nem világos!) mert csak azokról igyekszik gondoskodni akiket hivatalba akar elhelyezni, csak azokról gondoskodik, hogy megvédje az igazgatósági tagságokat, de nem védi meg a munkásokat. Éppen erre való tekintettel javasolom, hogy az 1 pontba vétessék fel egy rendelkezés, lia a miniszter úr azt mondja, hogy törvény van amely erről rendelkezik, akkor a törvénynek megfelelően iktassuk be a következd rendelkezést (olvassa): «A vállalati alkalmazottak létszámának legalább a felét állandóan magyar állampolgárokkal tölti be.» Ez az egyik, a 2. ponthoz pedig javaslom (olvassa): «A vállalat a hajóihoz szükséges iparcikkeket, gépeket, stb. mae-var g'-ávak'an készítteti.» Te«s:'-k ezt a módosítást elfogadni; a t. miniszter úr tanfrelél adbptja itt annak, hogy az ön által hivatkozott törvény fennáll; tanújele! adhat ;

a annak, hogy a magyar ipart pártolni akarja, mert itt kiadásokról, állami kedvezményekről van szó és ilyen állami kedvezményeknél mindig lehet és kell is az államnak kikötéseiket tennie. Még egy szempontot kívánok megemlíteni an*

1 él is inkább, mert hiszen vannak haiósvállalatok, amelyek nem ebbe a kategóriákba tartoznak, de amelyeknek hajói a Dunán járnak. Itt is egészen fura helyzet van. Azoknál a ha ióstársaságoknál, amelyek Belgrád és Bécs között, sőt a Dunának még felsőbb vonalán közlekedtetik ha'óikat, az a helvzet, hogy a magyar munkásoknak a magyar területen még szervezkedési szabadságuk sincs. A magyar határtól felfed az osztrák területen kollektív szerződés áll fenn, az állam esi-