Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-231
•420 Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 1028 december 11-én, kedden. így vagyunk ezzel a házszabályrevizióval is. Nem tudjuk, miért van éppen most szükség. Voltak-e mostanában olyan nagy csatározások a Házban, hogy erre a házszabályrevizióra szükség volna 0 / (Bródy Ernő: Az olislrnkció mindenféleképpen ki van zárva!) T. barátom itt említette az obstrukciót. Én erről külön részletesen kívánok nyilatkozni, mert az a véleményem, hogy ebben a kérdésben is súlyos nagy tévedésben vagyunik, van legalább a többség, mert az obstrukció kérdését egészen helytelenül fogja fel. De erre később fogok rátérni. Miért van tehát éppen most szükség a házszabályrevizióra? Valóban feltűnik nekem, hogy 1912-ben, a legbékésebb korszakban egyszerre ideállt az akkori kormány és a kivételes hatalomról szóló törvényt éppen akkor iktatta be. Akkor senki sem gondolta, hogy miért van arra tulajdonképpen szükség; mondotta: jöhetnek majd idők tíz év múlva, vagy nem tudom, mikor, hadd legyen törvénybe iktatva, hogy a kormánynak legyen rendkívüli hatalma. Amint 1912-ben a kivételes hatalom törvénybe iktattatott, attól kezdve — méltóztassanak csak megfigyelni az európai közélet horizontját — kezdődtek a nyugtalanságok. (Simon András: Nem azért!) Én, sem azt mondottam, én csak azt a történelmi "megállapítást teszem, hogy a jól beavatottak akkor is tudták már, hogy miért iktatják azt törvénybe 1912-ben, csak a nagy többség, a parlamenti többség és a kisebbség nem tudta. A beavatottak, akik kulissza-titkokat tudnak, máir akkor számítottak arra, hogy abban a nagy kohóban, amelyet európai koncertnek neveznek, fő valami. És azért gyanús nekünk ez a dolog, és azért hallják az urak erről az oldalról folyton-folyvást, hogy fejtsék meg a parlament előtt azt a rejtélyt, hogy miért éppen most jönnek evvel a háyszabá lyre vízióval. (Fábián Béla: Minden ember ezt kérdi az utcán és az egész országban! Ki ellen akarják azt megcsinálni? Ez ellen az ellenzék ellen?) Nem kell csodálkozni azon, hogy az ellenzék ezt a mélyreható kérdést éles persziflázzsal kiséri; néni kell csodálkozni azon, hogy egy Griger Miklós alkotmányjogi fejtegetésekbe bocsátkozik a házszabályokkal szemben és aggodalmának ad kifejezést a többség érvényesülése szempontjából. Mert, t. Képviselőház, ilyen nagy többsége miniszterelnöknek Magyarországon még nem volt, mint a mélyen t. miniszterelnök úrnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De ilyen választás sem volt még! — östör József: Wekerlének is volt ilyen nagy többsége! — Pakots József: Ilyen többsége nem volt! Az egy homogénebb többség volt! — Propper Sándor: Álljon ki titkos szavazással östör képviselő úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Gál Jenő: Én mindig azt hailom, különösen a másik oldalról, sőt volt olyan képviselőtársunk, aki majdnem erről az oldalról azt állította, hogy ez a szétszórt ellenzék nem alkalmas arra, hogy a parlamenti vitatkozás során olyan eredményeket érjen el, amelyek a váltógazdaságihoz vezetnek. (Kun Béla: Akkor miért kellene háziszabályrevizió?) Ne méltóztassanak a számszerűség jegyéből kiindulni, «öt a gigantikus többség szempontjából sem, azért, mert itf elszórva csak néhány ellenzéki képviselő van. (Fábián Béla: Valamennyien titkosan szavazó kerületekből jutottunk be! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nem a kvantitás a fontos, hanem az, hogy mit mondunk. (Kun Béla: A nemzeti akaratot mi képviseljük! — Ellenmondó sol; a jobboldalon.) És egy parlamenti többség csak akkor hivatkozhatik a nemzeti többség erősségére, ha megvan az etikai kapcsolata a nemzet többsé gével. Egy olyan Házban azonban, ahol nincsen általános választójog, (Kun Béla: Titkos!) ahol a választási rendszert a közigazgatási bíróság nem egy esetben, amikor petíciókat adtak be, úgy bélyegezte meg, hogy a választók szabad akarata nem érvényesülhetett, s ahol ki vannak rekesztve egész tömegek az alkotmány sáncaiból, (Fábián Béla: Az egész ország ki van rekesztve!) ott nincsen meg sem alkotmányjogi, sem etikai alapja annak, hogy a többség a maga kvantitatív hatalmára hivatkozhassék. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Én nagyon sokszor hallom az angol példáknak a felhozását; mi nagyon sokszor vagyunk angolok. Például való igaz az, hogy az angol képviselőházban van klotűr. Ebben azután mi nagyon hamar siettünk az angol rendszer utánzására. Azt azonban elfelejtik, hogy az angol képviselőház klotűrszakaszai, a szólásszabadságnak kellő mederbe való szorítása mivel járt? Három etapja van az angol klotűrszabályoknak. (Fábián Béla: Titkos választójog van ott! — Simon András: Ne mondja?!) 1854-ben, 1867-ben és 1884-ben történt ott ezen a téren szabályozás. (Zaj.) Az akkori miniszterelnökök, akik ilyen javaslatokkal léptek a Ház elé, abban az órában, amikor a szólásszabadságnak átmeneti megszorítására hivatkoztak, mást is tettek: törvényjavaslatok keletkeztek a választójog kiterjesztéséről. Méltóztassék megnézni, hogy minden egyes alkalommal, amikor a képviselők a maguk beszédidejét, bizottsági tárgyalásaikat reformálták, ugyanabban az időben kiterjesztették és tágították a nemzetnek a törvények alkotásába való beleszólási jogát azzal, hogy kiterjesztették a választójogot és szaporították a választók számát. Onnan keletkezett egy lordnak az a. mondása, hogy ezek a kiterjesztések ugrások a sötétbe. Mi is átvettük ezt a mondást, hogy ezek ugrások a sötétbe. Mi történt ott? A lord nem akart a sötétbe ugrani, az angol nemzet azonban nem félt tőle, a sötétbe ugrott, és a választójog kiterjesztésével az alkotmányos épület kiépítését és a jogok kiterjesztését általános tapsok és lelkesedés közt hajtották végre. Miért nem jön a mi mélyen tisztelt kormányunk ezzel? Ha a klotűrparagrafusoknak és az elnöki hatalomnak kiterjesztését akarja, miért nem veti alá ezt a korlátozást annak a jo»kiterjesztésnek, amelyet a mélyen t. kormány régen beígért? (Kun Béla: Mert elveszítené a formális többséget!) Azt mondom, hogy a mélyen t. kormány nagyon sajátszerű játékot űz a parlamenttel és a nemzettel is. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Nagyon sajátszerű játék ez, amely hasonlít a fedezetlen határidőüzleti játékhoz. (Mozgás a jobboldalon.) ígérni fedezet nélkül könnyű! S hogy mindjárt ne maradjak adós a válasszal sem, méltóztatnak emlékezni, hogy^ a múlt év márciusában milyen nagy beszédet mondott a miniszterelnök úr, amelyben beígérte a szabadságjogok teljes helyreállítását. (Propper Sándor: Az idén!) Újra tavasz kezdődik maholnap, és még mindig késnek ezek a javaslatok. (Bródy Ernő: Mi van a szabad sajtóval? — Zaj.) Nem jogos-e ezzel szemben az az ellenzéki aggodalom, hogy azért kell a szigorított házszabály és azért kell a megszigorított tanácskozási rend, hogy e szabadságjogi revíziók kérdésén a maguk módja és a saját ízlésük szerint könnyebben mehessenek keresztül. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem jogos-e ez az aggodalom a mellett a rejtelmes
