Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. módszer mellett, amelyet itt nap-nap után tapasztalunk? Miért nem áll föl valaki a többség soraiból és miért nem cáfolja meg ebeket az aggodalmakat

1

? Nem úgy kell ezeket az aggodalmakat megcáfolni, hogy egyszerűen a negáció álláspontjára helyezkedünk, hanem meg kell mondani azt, hogy ezek és ezek a törvényjavaslatok ilyen és ilyen formában következnek. Mert, amikor csak úgy ízelítőt kapunk ebből, és amikor az igazságügyminiszter úr bejelenti, hogy jön a sajtónovella, de' amiket eddig belőle hallottunk, azokból azt látjuk és érezzük ki, hogy még az a kevés szabadságjog is, amely ma él, meg lesz nyirbálva, akkor ezek az aggodalmak jogosultak. (Űpy van a baloldalon. — Fábián Béla: Nem mer egv lap sem írni egy szót sem! — Bródy Ernő: Töröljék el a kivételes hatalmat! A sajtóreformra nincs szükség! Próbálják ki a régi sajtótörvényt) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Gál Jenő: Induljunk ki az új magyar alkotmány alapkövéből és beszéljünk komolyan, a jogtudó világító fegyverével a magyar alkotmány kiépítésének szükségességéről és arról a nagyszerű jogforrásról, amely az 1920. évi I. tc.-ben beígéri az alkotmány betetőzését Az 1920 :

1. te. az a jogforrás, amelyre a magyar alkotmánynak nehezen fenntartott és nagy körültekintést igénylő épületét emelni kell. Az 1920:1. te. két főrészből áll: az egyik a főhatalom ideiglenes rendezésének kérdése, a másik pedig a jogrend biztosítása. Meg kell vallani, erről az oldalról is el kell ismerni azt, hogy az alkotmányosságnak azt az alapvető tételét, amely a személyi szabadságnak azt a minimumát jelenti, hogy az utcán szabadon kezdtek járni a törvény meghozatala után az emberek, sok tekintetben megvalósították. De jogállam megelégelhetik ilyen primitív jogok érvényesítésével? Nyolc-kilenc esztendő alatt nem ért rá a mélyen t. kormány,, hogy jöjjön azzal a kezdeményezéssel, hogy hozzá kellene fogni az ideiglenességnek véglegessé való változtatásához? Higyjék meg nekem: ez a tanácskozási rend a régi házszabályok mellett nagyon alkalmas lett volna arra, hogy ezeket ;i kérdéseket felvessük. Most csak per tangentem megmondom, hogy abban a nagy kérdésbei!. amely a házszabályrevizióval kapcsolatban itt állandóan kísért, mi az oka anrak, hogy állandóan fel kell vetni az időszerűtlenség kérdését s azt 'kell mondani, hogy nem időszerű a főhatalom végleges betöltése kérdésével alkotmányjogi szempontból foglalkozni. Ez végzetes hiba és én éppen megfordítva mondom s nagyon kérem a t. Házat, szenteljen néhány megszívlelő pillanatot annak, amit most mondani fogok (östör József: Halljuk!) Én azt tartom, hogy a Képviselőháznak e fontos alkotmányjogi kérdést, a főhatalom megoldásának — tehát: nem a király-kérdés- j nek. hanem a főhatalom alkotmányos megöl- ' dásáeak — kén-dését nem elutasítani kellene magától azzal, hogy nem időszerű, hanem megfordítva: a Képviselőháznak mint egyedül illetékes faktornak a törvényhozás másik házával együtt foglalkoznia kellene ezzel. Ha igaz és ha úgy van. ahogy a mélyen t. miniszterelnök úr bejelentette, hogy osak a Házzal és j a Házon keresztül akaria rendezni ezt a kérdést, akkor oda kell a Házat juttatni, hogy ne utasítsa el magától, hanem állandóan, komo- | lyan forrástanulmányok alapján külön bízott- ! sag kiküldésével foglalkozzék ezzel a kérdéssel, vonja ezt a kérdést az állandó foglalkozásülése 1928 december 11-én, kedden. 421 sal illetékességi körébe és akkor majd nem lesznek ott kinn különféle vállalkozások, nem lesznek különféle hírharangok, nem lesznek különféle kísérletezések, mert a szuverén magyar parlament kijelenti: ez a kérdés hozzám tartozik és ezzel a kérdéssel és kívánok foglalkozni. Elnök: Kérem a képviselő urat méltóztassék a napirenden levő tárgyhoz visszatérni. (Rothenstein Mór: A régi házszabályok alapján! — Derültség balfclől.) Gál Jenő: T. Képviselőház! Az a kérdés tehát, hogy a tanácskozási rend szorul-e valamely« s reformálásra, az a kérdés tehát, vájjon van-e szüksége annak, hogy a magyar Képviselőház eddigi tanácskozó rendjét szűkebb és megszorítottabb keretek közé utaljuk. Erre nézve nem lehet mást mondani, mint azt. hogy ennek történeti előzménye egyáltalán nincs és azok a módosítások, amelyeket egyes szakaszokon keresztül akarnak vinni, olyan feltűnően mindig a Képviselőház és a képviselők, a törvényhozók rovására és a szólásszabadság kiterjesztésének rovása ra történnek, hogy ezzel szemben az ellenzéknek vétót mondani kötelessége. Valami megnyugtatóbb van abban, amit Robinak István t. képviselőtársunk javaslata képvisel. Ebben van valami megnyugtatóbb azért, mert ez a javaslat a magyar talajben gyökerezik. A másik javaslat egy Idegen, angol rendszert egyszerűen át akar ide ültetni. (Bródy Ernő: Kiszakítva!) Ezt nem lehet megtenni, ezt nem fogadja he a magyar köztudat, nem fogadja be a ma nyár jog és nem fogadja be a magyar (szokás. És talán szabad kockáztatnom azt a véleményt, luvv a házszabályok csak keret; ennek tartalmát az a magyar tradíció tölti ki. amelyet régi parlamentereknek vitatkozási módszere és módja mutat nekünk. A házszabályt nem lehet, mint tételes jogot tárgyalni, a házszabálynak igazi tartalma szokásjog. Ügy. amint szokásjog a mentelmi jog. amely a házszabálynak egy'k legfőbb korollárinma. A mentelmi joggal érdemes foglalkozni, de nem úgy, ahogy ez ;

> házszabályi-eviz'ó teszi, hanem ha már rev'd

;

álni kívántuk azokat a szabályokat. akkor iebb szerettem volna, ha a mentelmi jog kérdésben o+t mélyreható és komolv tamdmányokra va"ó szakaszok keletkeztek volna. Mert olyan incidensekre, arrTyen az előbb is lefolyt itt előttünk, nines szüksége a íuacrvar parlamentnek. A magyar parlamentből lehetőleg ki kell krszöbölni ,•> személyes vonatkozású vitákat és ha a tan:'e°kozá«t elvi mafrnslptról való. nél\>éív< s erősségű v'ták teszik ki. a

lr

kor mnjd nmi feznek ü

v

es ondók és karzatok. Ha a FénV'se'őn-''/ meP^lftljfl a k

o

ripsolatot a nemzettel, megtalálja etikai és n

,

kotnm

n

yjoí>ri vonatkozásban az Uraz] harmóniát, únryhogy az"k. akik Ht vannak, annak ;i rét*»ffn«k, nmelv őket ;

dektUdtft. vadban kéoviselői lesznek, akkor feleslegessé válnak ezek a módok, amelyeket itt most reformálni kívánnak. Hallom példáid emlegetni azt, hogy nem kell a vsok szónoklat, mert hiszen az teatrália és a retorikai szépségek másutt is élvezhetők, a Képviselőházban az Interpellációkra elég 15 pere és a nagy vitákra oty óra. Én erre a következőket mondanám: (Hall'uh! Halljuk!) .Inj annak a parlamentnek, amely nem becsüli meg szónokait, mert hiszen ez azt jelenti hogy lenézi ax emelkedettebb vitát (Űgv ran! Űgjj von!) és én nem habozom itt kijelenteni, hocry félnék attól, ha nem volna részünk olyan beszédekben, mint amilyen például elhangzott a társadalombiztosításról szóló törvény javas-