Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-231
Az országgyűlés képviselőházának 231. ütése 1928 december ll-én, kedden. 419 »ékkel szemben megvédelnieztessék. (Patacsi Dénes: Helyénvaló volt!) Az a kérdés azonban, hogy vájjon melyikünk követett el történelmi hamisítást, és pedig — ismétlem — súlyos módon, a t. Ház előtt világosan áll. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Ezt is többsági szavazattal tetszik eldönteni?) Nem, hanem tényekkel. (Propper Sándor: A tényeket a jegyzőkönyv, a napló tartalmazza!) Én a jegyzőkönyvek tartalmára az utolsó pontig kiterjeszkedtem már. A t. képviselő úr állítása az volt a keddi ülésen, hogy terrorisztikus eszközökkel és fellépéssel történt a kormányzóválasztás. (Farkas István: Dehogy az volt!) Méltóztassanak elolvasni a naplót! Az volt tehát az állítás, hogy terrorisztikus eszközökkel és fellépéssel történt a kormányzóválasztás. Erre az állításra jelentettem ki, hogy ez súlyos, otromba történelemhamisítás. (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Konstatálom, hogy a t. képviselőtársam próbálta a saját jóhiszeműségét indokolni, de... (Propper Sándor: Teljes sikerrel!) Ezt a képviselő úr állíthatja, de nem úgy van! (Propper Sándor: Így van a hiteles naplójegyzetek alapján. — Zaj.) Elnök: Osendet kérek. Vass József, a miniszterelnök helyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti miniszter: Azért, mert Propper képviselő úr valamit a pápai széket megillető csalhatatlansággal megállapít, abból még nem következik, hogy igaz. (Propper Sándor: Ez inkább önnek a tulajdonsága!) Megállapítom tehát, hogy a t. képviselő úr bár a saját jóhiszeműségét próbálta igazolni az előbb általam kritika alá vont tényekkel, magát az állítást azonban, mint a történelem meghamisítását, kénytelen vagyok továbbra is ezzel a minősítéssel illetni, (Helyeslés a jobboldalon.) és meg vagyok arról győződve, hogy a t. képviselő úr is kénytelen az okfejtések hatása alatt e"zt elismerni. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor: Szeretnék, ha ez a napló nem volna a világon! Nem lehet kitörölni a történelemből! Százötven kézigránát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Napirend szerint következik a Képviselőház házszabályai módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Gál Jenő képviselő úr, aki legutóbbi ülésünkön beszédének elhalasztására kapott engedélyt. A szó a képviselő urat illeti! Gál Jenő: T. Képviselőház! A házszabály revíziójának kérdése inkább beleillik a történelmi megállapítások sorába, mint az a személyes vetélykedés, amely a Háznak legutóbbi üléséből származott. Komoly történelmi kérdések és komoly, mélyreható problémák kísérik ezt a vitát. Nem véletlen, hogy Bródy Ernő, Griger Miklós, Györki Imre képviselőtársaim nem elégesznek meg azzal, hogy a házszabályrevizió kérdésében bizonyos tanácskozási rendet, a Ház belső ügyét taglalják, hanem keresik azokat a kapcsolatokat, amelyek a kérdésnek mélyreható oldalait tüntetik fel, és nem merő véletlen, hogy a Ház érdeklődését is az kelti fel, vájjon a házszabályrevizióval kapcsolatban miféle szempontok érvényesülnek, amelyek ezt a kérdést most a vitatkozás homlokterébe 1 sodorták. Én azt gondolom, t. Ház, hogy a házszabály kérdését először is az alkotmány szempontjából kell megítélni. (Bródy Ernő: Úgy van!) A Képviselőház tanácskozási rendje az alkotmánynak egyik őrző faktora. (Fábián Béla: Úgy van!) A házszabályok nem merev tételes intézkedések, azok nem olyanok, mint valami perrendtartás, (Bródy Ernő: Ügy van!) azok nem olyanok, mint valami közigazgatási szabályzat; a házszabály egy külön faj, külön műfaj, amely a legislatorius cselekedetek között mint intézmény a legelső helyen áll. Jogforrás a házszabály arra, hogy milyen vonatkozásban van a Képviselőház magával a magyar alkotmánnyal. S én azt tartom, hogy amint a magyar alkotmány pilléréhez tartozik a főhatalom és a Képviselőház szuverenitása, úgy a Képviselőház szuverenitásának őrzője: a házszabály sem más, mint az alkotmánynak egyik védőbástyája. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Nem messze a történelmi múltban ekképpen kezelték a házszabályokat, akkor, amikor még, ha szabad azt mondanom: a magyar parlamentarizmus a klasszicitás korszakát élte. Ertem alatta a nagy fellendülés korszakát, amely a millennáris ünnepségek betetőzésében mutatkozott meg; értem alatta a parlamenti vitatkozásoknak azt a korszakát, amikor a jobboldalon a közgazdasági kérdések homlokterében a valutaszabályozás állott, a társadalmi vonatkozások homlokterében pedig az egyházpolitikai reformok állottak. Méltóztassanak visszaemlékezni, milyen heves és mélyreható viták voltak és hogyan kezelték a házszabályokat. Vájjon a házszabályoknak betűszerinti értelmezése és az a szigor volt-e tapasztalható, vagy pedig a méltányosság, amikor a kölcsönös kapacitálás és megértés fegyvereit vonultatták feli .Méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve egy klasszikus példát mondjak el. Amikor Tisza Kálmán lemondott, felállott a baloldalról Irányi Dániel — ezek nagy események voltak a Házban, mert 15 évi kormányzás után mondott le Tisza Kálmán a hatalomról — és nagy beszédet mondott. Utána a mái- lemondott miniszterelnök felállott és beszélni kívánt. Polónyi Géza akkor közbeszólott: Milyen címen kíván a képviselő úr beszédet mondani? Erre Tisza Kálmán kedves hunyorítással ezt mondotta: A lemondott miniszterelnök jogcímén. Az egész Ház rögtön megadta a szót, pedig már nem volt miniszterelnök, nem volt meg az a joga, hogy bármikor szót emeljen. Ennek a kérdésnek felvetése és ennek megértő szellemben való odadobása a Ház plénuma elé az elnököt nem hozta abba a helyzetbe, hogy keresse, hogy a házszabály paragrafusait miképpen kell alkalmazni, hanem a Ház mivója döntötte el azt, hogy a lemondott miniszterelnököt megtisztelték azzal, hogy nem a paragrafusok szerint, hanem azon szellem szerint beszéljen, amely a magyar parlamentarizmusban honol. Ezt csak azért mondom el, hogy méltóztassék azt a tradíciót megkeresni, amellyel a magyar parlamentarizmusnak sajátos szabályai szerint kell a házszabályrevizió kérdéséhez hozzányúlni. Mikor voltak házszabályreviziók? Valahogyan úgy tűnik fel nekem, hogy Magyarországon mindig akkor volt házszabályrevizió, amikor nem volt rá szükség. Másutt nagy eseményekhez fűződik a házszabályrevizió, a magyar parlamentben pedig meggyökeresedett abuzus, hogy olyan törvényjavaslatok és határozatok keletkeznek, amelyek a provideálásnak olyan messze való tekintetét ölelik fel, hogy nem tudjuk, miért van azokra szükség éppen akkor. 63*
