Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

414 .1: országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1928 december 7-én, pénteken. hogy mennyire pusztulnak a magángazdasági egyedek s amikor a kisexisztenciák romlásáról hallunk szörnyű es kéts gbeejtö nyilatkozatokat, akkor a t miniszter úr közömbösen nézi, (Zuj.) hogy itt ilyen ötletszerű vállalkozás hogyan alakul meg és hogyan részesül kedvezményekben. Én tehát nem vagyok abban a helyzetben, hogy honoráljam a t. miniszter úrnak azt a jó­szándékát, amely megnyilvánult a kisipari exisz­tenciák részére, amikor felemelte a taxi-rend­számok mennyiségét. — (Egy hang jobbfe>öl : Ez nem az ő dolga! — Zaj!) Az nem a miniszter úrhoz tartozik, hogy a főváros tanácsa kiknek osztotta ki ezeket a rendszá iuok.it , de az igenis a miniszter úrhoz tartozik, hogy megvédje a ma­gyar iparostársadalm it és a kisipari exiszieu­eiákat. Mi, akik féltékenyen őrködünk az autonómia felett, kijelentjük a következőket: itt nem a f .­város autonómiája nyilatkozott meg ebben a kér­désben, hanem esak egyszerűen a főváros tanaesa, és pedig autonómiaellenesen nyilatkozott meg, s a miniszter úrnak joga és köteles ége beavat kőzni abi.a a tanácsi elhatározásba, amely tegnap ezt a szerencsétlen eredményt szülte. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Fellebbezés esetén ! — Fábián a>éla : Csakhogy közben már kiadták a rendszámokat I) Nem tudom, kinek okoz lelki gyönyörűséget a botrányoknak egymásután fokozódó szériája. Pártunk már összehívta a főváros rendkívüli közgyűlését, amely jövő szerdán fog foglal­kozni az üggyel. Nagyon fogom sajnálni, ha a Legnagyobb önmegtagadás mellett is az ügy­nek kellemetlen részletei fognak tárgyaltatni. Ne méltóztassék, t. miniszter úr, engedni, hogy idáig fajuljanak ezek az események! A minisz­ter úrnak joga és módja van ezt megakadá­lyozni. (Gál Jenő: Egy szavába kerül!) Senki­nek sem lelki gyönyörűsége, hogy botrányos ügyekkel foglalkoztassa részben a parlamentet, részben az országot, részben a külföldet. (Zaj.) Mert az urak azt nem is tudják, nem is sejlik, hogy külföldön is milyen kellemetlen következ­ményei lehetnek ennek az ügynek éppen a sze­mélyi vonatkozásoknál fogva. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztasség több tapintattal kezelni ezeket a dolgokat, amikor itt vitális nemzeti érdekekről is van szó, és méltóztassék elsősorban a miniszter úrnak a magyar kisipari exiszten­eiákat megvédeni. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Pakots József: Elmúlt az a kalandos és könnyelmű korszak, amikor akadtak kereske­delmi miniszterek, akik azt mondták, hogy nem ellenségei a kereskedelemnek, amikor ezzel a negatívummal fejezték ki azt a meddőséget, amellyel képviselték a masak tárcáját. "Remé­lem, a t. miniszter úr, akit komoly férfiúnak ismerek, már túl van ezen az általános meg­állapításon és konkrét módon kívánja felsegí­teni a magyar ipart és kereskedelmet. Éppen ezért védtelenül sainálom, de nem tudom a miniszter úr iogos érzékenysécét hono­rálni és kérem, méltóztassék a legközelebbi ülés nppiveprHére tűzni a taxibotrányt. (He­lyeslés half "In].) Flnök; Kíván valaki a napirendhez szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát be­zárom. A helyeffes 7niniszterelnök űr kíván szólni. Vass József a miniszterelnök hel^ettpsít"­sével ipe£rh , ' , 'ott nénióléti és inunkaüp" 1 '' m 5­nisztpi" T. H'z! B^sénatot kérek a t. Háztól, hoerv fölszólalok. Tulaidonképpen nem is a na­pirendhez kívánnék felszólalni, de mégis, hogy a formalitásnak eleget tegyek, a magam részé­ről kérem a t. Házat, hogy az elnök úr napi­rendi indítványát méltóztassék elfogadni. De nem ez a eélom, amiért felszólalok. Ezt az alkalmat kívántam felhasználni arra, hegy a Ház december 4-én, kedden tartott ülésén el­hangzott egy felszólalással kapcsolatban bizo­nyos reflexiókat ós helyreigazításokat tegyek. Nevezetesen Györki Imre képviselő úr beszélt a királykérdésről és beszéde eme részének vezető gondolata az volt, hogy ha esetleg tökéletes szabadságot biztosítanak is a házszabályok a képviselő uraknak s ha teljesen általános és tit­kos választójog mellett ül is össze a parlament, még mind'g megvan a lehetősége annak, hogy az ilyen fontos alkotmányjogi kérdés puccs­szerűen vagy erőszakosan oldassák meg, és né­zetem szerint — talán nem is volt egészen az intenciójóban — szerencsétlenül összekötte­tésbe hozta ezt az ő feltevésszerű állítását, az 1920-as kormányzóválasztással a következő mó­don. Talán felolvasom az illető passzust. (Hali­jai ! Hall'iik! jobbfeh'l ) Azt nwdia (olvassa): «Az igaz, hogy a szólásszabadságot és a sajtó­szabadságot biztosító rendelkezések mellett nem lehet puccsszerűen a királvkérdést és fon­te-; alkotmányjogi problémákat megoldani. Ellenben láttuk, adva volt a múltban, a ma­gyar történelemben, hogy sokkal nagyobb szó­lásszabadság mellett is bizonyos ierroriszt ikus eszközökkel és fellépéssel igenis, lehetett vá­lasztani. Méltóztassanak csalt visszarendelni az 1920. év kormányzó választásra.» (Mozgás a jobboldalon. — Kuna P. András: Ostobaság belekeverni.) T. Ház! Ha nem veszem is figyelembe, hogy minő súlyos sértés van tulajdonképpen bele­bngyolálva ebbe az állításba, kizárólag csak a töHénelemhamisításnak (Ügy van! Úgy van! jobbfeiöl.) — megengedem, öntudatlan vagy nem intendált történelemhamisításnak — sze­retném elejét venni akkor, anvkor megállapí­tom, bo^y ez az utalás, ez az ál'ítás egyáltalán nem felel me"- a valósénak. (Ügy van! Ügy van! a jcbbol^fdon.) Hiszen vagyunk mi itt néhánya" a t. Ház taglal kÖ7Ött, ak'k 1920-han ugyanezeken a padokon ültünk, fin magam pontosan éppen Györki 1. képviselőtársam he­lyén ü'tem akkor és tanuja vaeyek annak, hogy minő nagy nehézségekbe került Macryar­rvH*itg mostani fAméltóságá Kormányzójának (PJjenzés a jobboldalon.) ellenállását, vonako­dását legyőzni, mert hiszen amikor a nemzet­gyűlés kérésének már abban az értelmében ele­det tett. bo'T méltóztatott itt a H' 1 / épületében megjelenni, mé<>- itt a Ház ém'iWében is vena­feWé&énak adott olyan nyomatékos m'rtéi-ben kfejezést a kormányzói választás elfogadása tekintetéhen. ho^v a parlament akkor szüksé­gesnek látta egyik lermnfvobb tekintélyű tag­jának. "PrrihfiHilrn Ottokárnak vezetékével 'Üoy van! a i^h^oldal^n.) e^v küldöttr^éfet és ismé­telten Vü'döt^''"et elkülden' ho r 'zá és l-é^ette ,1 1 i'ílfP'tts''"' által, hofv a választást elfoTidni rnélfoztaspék. (ürn nni! Üf» "if»7 a jrbbol­rhilnn. — P^t-osi P/énes: A küldöttségben én is jele" voltam!) T. Ház! Am'kor egv képviselő úrnak, aki nyilván nem vnlt helyesen tá i 'kn^va. az állí­f-ósfl rni)v ; vn rünmetrálisan szemközt áll a tör­ténelmi valógáinral, akkor valóhan perne«aV fel­jrvosfrva é^zem . magamat, hanem kötél 's^é­o-pmnek is ér^ettl, hogy M n Ház C7,ir>e előtt MftveíoTi^HcnTn ezt a súl^'os. maid n'"'m azt movitl-ntnám • ot^mbá t ? ivtén"lt>'i valótlansá­got (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és hang-

Next

/
Oldalképek
Tartalom