Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

398 Az országgyűlés képviselőházának 2 hogy ez esetben bölcsen tenné ha hallgatna a minisztereinek úr kijelentésére. Mert én részemről ágy Látom, hogy azoknak a céloknak, amelyekért a ha/szabálymódosítás terveztetik, megfelel a többségi elaboratum. Mármost, amikor ezek a célokról beszélek, kénytelen vagyok Hegymegi-Kiss előttem szólott t. képviselőtársam kijelentésére is utalni, aki azt mondotta, hogy nincsenek megjelölve a célok. Ez nem áll, mert valaki magában még gondolhatja, hogy más célok is vannak. Én nem gondolom, (Friedrich István: Én sem! Meg vagyok győződve, hogy nincsenek más célok!) Valaki ezt gondolhatja magában és feltételezheti, de azt nem mondhatja, hogy nincsenek megjelölve a célok, mert ;i korma nyel nők, a kormánypárt és azok, akik a bázszabályrevizió kérdését egyáltalán érintették, napirendre hozták, kezdettől fogva azt mondották, hogy hármas célja van a ház-szabálymódosításnak — annak a hibának korrigláisán kívül, amely az appropriates javaslat tekintetében a házszabályokban bcnine van. Az egyik cél az, hogy időökonómiában a Ház gazdaságosabb legyen és jobban ki tudja használni az időt, jobban mondva kevesebb időt Legyen kénytelen a tárgyalásokra fordítani, mint most. A másik cél az volt, hogy megszüntessük az ötletszerű törvényhozást. Az ötletszerű törvényhozás az volna, hogy a részletes vitáknál, mint láttuk, rendkívül sokan az utolsó percben adnak be indítványokat, (Malasits Géza: Miért hozzák ide ilyen pongyolán a törvényjavaslatokat!) és ezért néha még a maga szakjában legtájékozottabb és a maga törvényjavaslatát igazán ismerő miniszter sem tudja hirtelen, hogy melyik javaslathoz járulhat hozzá a nélkül, hogy ne veszélyeztetné a törvényjavaslat szerkezetét és egyes pontjait A harmadik cél pedig az volt, hogy a mi parlamenti életünkben is a bizottságokba helyeződjék át a tárgyalás, a törvényelőkészítés súlypontja. Ha így felállítják a tételt, és erre felhívom azoknak a. figyelmét, ha nincsenek is itt, akik ellenzik a többségi javaslatot — akkor ennek logikus következménye az, hogyha a bizottságokra akarják a súlyt helyezni, hogy akkor a bizottsági üléseknek hosszabbaknak kell lenniök és a plenáris tárgyalásnak kell megrövidülnie. (Gaal Gaston: Négy szónok után be íehet a vitát zárni!) Erre is rá fogok térni. Egyébként ez mindkét rendszerijén uy van. (Rubinck István: Tévedés!) Ha a bizottsági tárgyalásra helyezzük át a súlypontot, akkor ennek logikus következménye az, hogy a súlypontnak nem lehet oda egyszerűen úgy áthelyeződnie, hogy ott valami gyorsan és ^ Hübele-Balázs módjára tárgyaljunk, de szükséges, hogy ott érdemlegesebben és a részletekben érdemlegesen tárgyaljunk. (Gaal Gaston: Négy szónok! — Kun Béla: És ha ötödik szónok jelentkeznék?!) Mindjárt rátérek erre is. Most nem vitatkozom sem Gaal Gaston, sem Kun Béla igen t. képviselőtársaimmal, akik abszolúte v'lh nzik a házszabály revíziót. Nekik igazak van, meri ez mindkét javaslatban nóvum. Én védelmezni akarom a többségi előadó úr javaslatát a kisebbségivel szemben, azért argument urnáimat mindig így hegyezem ki. (Peidl Gyula: Melyik a többség és melyik a kisebbség?) Formailag az, amelyet az előadó úr beterjesztett. (Propper Sándor: Ügy össze van keverve, mint a körözött liptói túró! — Zaj a szélsőbaloldalon. —- Elnök csenget.) Ha mostmár a célokat ismerjük, akkor kérdezem, — a saját álláspontom szempontjából — hogy a 30. ülése 1928 december 7-én, pénteken. többségi javaslat kielégíti-e ezeket a célokat és ezek a célok elérhetők-e e mellett a javaslat melletti Ez az első kérdésem. Logikusan hozzásimul a második kérdésem, hogy jobban érhetők-e el ezek a célok a többségi, mint a kisebbségi javaslatok által és hozzáteszem még azt a harmadik kérdést Is, hogy vájjon ezen új rendszer, a többség által ajánlott rendszere mellett, tényleg nem javítunk-e nemcsak a házszabályokon, hanem parlamenti életünkön és ezen a politikai tespedt ségen is. Ha ezt a három szempontot egyenként veszem, az időökonómia szempontjából meg merem állapítani, hogy a többségi vélemény olyan rendszert ajánl, — felesleges, hogy nevet adjunk neki, hogy angol-magyar rendszer — amelyben egy általános vita és tulajdonképpen csak egy érdemleges vita van. Hogy nem állhatunk meg, mint az angol rendszerben a bizottsági részletes vitánál és hogy vissza kell hoznunk a plénumba a javaslatot és ott még formailag- le kell folytatnunk a részletes tárgyalást és a törvényhozásnak kell ott döntenie, annak az az oka. hogy nálunk a bizottság nem végez törvényalkotó munkát, mert hiszen a bizottság nem az egész Ház, míg Angliában az egész plénum az. Ott tehát a bizottság valóban törvényalkotási munkát végez. Tévédét tehát azt állítani, hogy mi áttettük a törvényhozási munkát a bizottságba, holott éppen megfordítva áll, mert tudjuk, hogy ott csak tanács kozás folyik, hogy ott csak részleges kidolgozás, előkészítés van, ezért kellett még a részletes vitát a plénumba is behozni és lehetővé tenni. Marad tehát összesen egy általános vita és egy részletes vita és a részleteknél a Házban a formai törvényhozási döntés. Én tehát ezt a rendszert rövidebbnek tartom, — most csak az időökonómiáról beszélik — mint a kisebbségit, amelynél van egy általános vita a Házban « ezt a bizottságban megelőzi egy kvázi általános vita, amikor is kérdések formájában lehet a minisztertől információt kérni, mielőtt belemennek a részletekbe, mert a kisebbségi vélemény képviselője is érezte hogy lehetetlen elkezdeni egy javaslat tárgyalását részleteiben, míg általában nem világították meg a legnagyobb, legfőbb szempontokból. Kénytelenek voltak tehát behozni egy nótáitalános vitát, ilyen kérdezősködés formájában. Azt kell tehát mondanunk, hogy megvan a lehetősége két általános vitának, van két részletes vita, « így ez a tárgyalási mód feltétlenül hosszabb. A részletes vitát meg akarják ismételni még a Házban, bár korlátozott vita formájában és hozzáteszem, egy teljesen cél nélküli vita formájában, mert hiszen ott indítványt beadni nem lehrt. T'o-veevboz-'isi szempontból pedig nem tudok lelkesedni olyan munkáért, ahol csak négy ember szólalhat fel, de indítványt nem lehet beadni. Ezt tehát nem lehet érdemlegesebb munkának mondani, mintha 2—3—4—5 álláspontot az előadók kifejtenek előttem s azután a szavazásnál én megmondom, hogy melyikre szavazok. (Hubinek István: Téves ismertetés!) Hogyan? (Rubinek István: Majd rá fegok térni!) Én a legjóhiszeműbbtn mondom ezt. ÍKniűnek István: Ezt elismerem!) Annyira jóhiszeműen akarok eljárni, hogy például Szilágyi képviselő árnak azt az álláspontját sem tudom elfogadni, hogy a kisebbségi vélemény képviselőjéről nem szupponálta azt, hogy ő az egyéb korrektúrákat; amelyeket a házszabályokban akarnak és amelyeket a kisebbség elaborátuma tartalmaz, ő nem is akarja, ilyen