Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. ütése 1928 december 7-én, pénteken. 399 beállítással, hamis argumentummal dolgoznánk. Én azt hiszem, teljesen korrektül adtam ezt elő. Hogy mennyire így van ez, rá fosok még térni akkor, amikor a részletes vitáról külön fogok szólni, hogy tudniillik teljesen céltalannak tartom a részletes vitát. Különben azt hiszem, megtaláltam a kisebbségi előadó közbeszólásának indokát. Ö arra gondol, hogy a részletes tárgyalásnál megtörténhetik, hogy :i négy szónokon kívül, — akik nem adhatnak be indítványt, aminthogy senki más sem adhat be indítványt — a miniszter felállhat és az elhangzottak alapján kívánhatja, hogy a bizottság azt a szakaszt így vagy amúgy dolgozza át. De az én m°ggyőződéscm szerinl ugyanez benne van a többségi elaborátunibaa is, mert a 147. szakasz azt az abszolút jogot tartalmazza, hogy a miniszter indítványára a Ház bármely tárgyat a bizottsághoz utalhat. Ha tehát ez általános abszolút szabály, akkor megtörténhetik az is, hogy amikor a 3—4 előadó elmondta a bizottsági részletes vitából visszakerült javaslatról a véleményét és a miniszter valami jobb belátásra jut, vagy hall valami olyan ideát a sajtóban, amelyet meg akar valósítani, éppúgy meg van a lehetősége és kérheti, hogy ezt a szakaszt néhány napra vagy néhány órára a bizottsághoz tegyék. Azt hiszem, ezzel megcáfoltam a kisebbségi előadó úrnak azt az állítását, hogy az ő javaslatuk szirint van meg az érdemleges korrekciós lehetősége, a mienk szerint azonban nincsen meg. Most megyek tovább. Itt van az ötletszerűség problémája. Mielőtt azonban erre rátérnék, még csak azt akarom hozzáfűzni az előbbiekhez, hogy h-'ln ts"<>-i s. — rn magam is objektíve szeretek minden álláspontot megvitatni — hogy az én rövid tételem, hogy egy általános és egy részletes vita szemben a másik rendszernek két és általános és két részletes vitájával, időokonómia szempontjából jobb, mondom, lehet, hogy ez csak látszólagos. Elismerem, hogy lehetséges miszerint egy általános és egy részletes vita hosszabb lehet, mint talán három általános és három részlel<> vita is. Ez matematikailag igaz, de a valóságban és a parlamentben még nem bizonyos, hoçy így van. Azt kérdem tehát, hogy nem látszat-e, amit én mondok, hogy a többségi rendszer mellett rövidebb lesz a tárgyalás? Az én meggyőződésem szerint nem. Mert hiába állít ia Rubinek István t. képviselőtársam és fogja állítani az ellenzék részéről, előre ' megmondhatom, — Rassay Károly t. képviselőtársam, hogy ezentúl az általános vita feltétlenül hoszszabb lesz. ha itt kezdődik a plénumban, mert először is mindemki politikai kérdéseket fog belevetni — mert vájjon nincs-e most is ísry? Másodszor — mondják — a törvényjavaslat igen gyakran fésületlen, ki fogják tehát bogarászni annak minden kis, apró hibáját és mielőtt a bizottsághoz visszajutna, már mindent IV] focrnák hozni, hosszasan és napokon keresztül. Ez úgv első pillanatra megdöbbenően igaznak látszik. Mégis meg vagyok győződve arról, hogyha ez a szisztéma nem is a paragrafusokban, de a gyakorlatban kiénül azzal a rendszerrel, amelyet én lényeges alkotórésznek tartok, de amelyet sajnálatomra a bizottság elvetett, hogv tudniillik minden általános vita megkezdésénél a parlamenti pártok jogosultak először a maguk hivatalos vezérszónokaikat megszólaltatni, akkor megindul egy pártvita, amelyről Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam is azt mondta, hogy a parlamenti életnek a lényege. Méltóztassanak elhinni, hogyha az ember tudja, hogy minden egyes párt a vitában előre küldhet vezérszónokot, t akkor sokszor azt fogja mondani, hogy azért van pártszónok, hogy az fejtse ki a párt álláspontját, és el fog állani a vitától. Ezzel megindult a politikai vita a parlamentben, amely önmagában fogja elnyomni az olyan szónoklatokat, amelyekre nincsen szükség. Ezért én ragaszkodnék a pártszónokok bevezetéséhez, hogy paragrafusokba vesszük e, ez nem lényeges, lényeg a gyakorlatba vitel, a consuetudo a konvenció. Ha a pártok maguk fogják behozni, hogy megengedik, hogy először a maguk elvi álláspontjáról szónokaik útján tájékoztassák a Házat és ezzel megnyissák a vitát, akkor méltóztassanak elhinni, hogy nagyon le fog csökkeni a szónokok száma, hiszen a szónoklatok amúgy is egy órára lesznek korlátozva. Másodszor, — talán nem vagyok indiszkrét, hiszen a bizottsági tárgyalás nem titkos — hogy amikor felhoztuk a bizottságban a javaslatok pongyolaságát és főleg Rassay t. képviselőtársam nagyon poentirozta ezt, a miniszterelnök ár a legtermészetesebben azt mondotta: legalább a miniszter urak, pártjukkal még jobban kell hogy előre megbeszéljenek mindén javaslatot, hogy így a törvény előkészítése lehetőleg olyan legyen, hogy ezt k B kisebb, apróbb hibák ne legyenek benne. Nyargalászni mindenen lehet, s természete sen ez megtörténhetik, de viszont, ha nem apró kis kérdéseket és stiláris dolgokat fogn; k az általános vitában előre kihegyezni, hanem tényleg a javaslatnak egy-két fontosabb pontját, akkor olyan vita indulna meg. hogy a miniszter rögtön ;.z első napon látja, hogy ő abba-' a kérdésben tényleg engedhet-e, s mindig módjában van nyilatkozni és elejét venni egy hosszú általános vitának. Én tehát mindenképpen azt látom, hegy ez a rendszer az általános vitát automat ice a pártoknak ilyen elvi hareává, inkább parlamenti harccá fogja fejleszteni és ezáltal nemcsak, hogy mm fog meghosszabbodni, de megrövidül a vita. A bizottsági részletes vitára azt mondják, hogy az feltétlenül hosszabb lesz. Ezt én kence dáliám előre, de végre is ez a részletes vita lesz az érdemszerű, a komoly tárgyalás. Ter mészé tes, hogy az hosszabb lesz, de nem látom be, hogy miért lenne okvetlenül hosszal)!), mint a másik rendszernél a két részletes vita. Nem áll, hogy miért lenne az csak azért sokkal hoszszatb, mert a többségi rendszer szerint nyilvánosság mellett tárgyal a bizottság. Rendkívül csodálkozom az ellenzéki képviselőkön, hogy a bizottságokba a nyilvánosság behozatalát nem méltányolják jobban. Hiszen ettől a kormánypártii; k, az egységespártnak kellett volna félnie. De ha ezt a nyilvánosságot behozzuk, — amelyről belátjuk, hogy kell, ez már velejár azzal a rendszerrel, amennyiben érdemlegesen tárgyalnék a bizottságban — azért nem lesznek ott szónoklatok olyan értelem-ben mint most szónokolnak, mert hiszen először is csak 10 vagy 15 percig lehet beszélni, másodszor Pedig Tone csányi t. képviselőtársam, aki trü'önben már az argumentumokat már előttem jól és bizonyára legtöbbjét még jobban elmondotta, rámutatott arra, hogy már ez a terem is magával hozza a szónoklást, az tudniillik, hogy itt hallgatóság van, kigyúlnak a villanyiéi y< k .. (Propner Sándor: Két óra hosszat tart a bizottság, pedig egy óra elég.) Ha egyszer a bizottságban lesznek az érdemleges tárgyalások, lehetetlen, hogy ott szónoklattá fajuljon az a 10 vagy 15 percnyi