Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-230
Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1928 december 7-én, pénteken. 397 zett vállalkozásról még kevésbbé beszéltem. mert amikor itt folytonosan az a panasz hangzik el, hogy a kormány az autonómiát nem respektálja, én annyit tettem, mint amennyire az általános irányelvek megállapítása céljából nézetem szerint feltétlenül szükség volt, de azon egy lépéssel sem mentem tovább. (Helyeslés jobbfelöl.) Tulajdonképpen carte blanche-t adtam a Tanácsnak, intézze el ezt a dolgot úgy, amint akarja,, de 280 kocsit ne a nagyvállalkozásnak biztosítson; ezzel jöj ön ki minél előbb. Egyébként nekem az egész dologhoz semmi közöm, ami az én személyemet illeti, rólam igazán nem mondható el, hogy önhitt ember vagyok, de becsületesnek tartom magamat és a becsületesség értelmében jártam el ebben az ügybe i is. (Élénk éljenzés és laps a jobboldalon és a középen. — Pakots József szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő úr milyen címen kér szót? Pakots József: Félreértett szavaim téves értelmezése miatt. Elnök: A képviselő úr ilyen címen legfeljebb a napirend megállapítása után szólalhat fel. Napirend előtti felszólalás felett sem vitának, sem határozathozatalnak helye nem lévén, áttérünk a napirendre. Következik a házszabályok módosításának előkészítésére kiikü'.dött bizottság jelentése. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Báró Vojnich Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Turi Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! HegymegiKiss Pál t. képviselőtársam, aki tegnap utolsónak szólalt fel, azzal kezdte beszédét, hogy nagy zagyvaság az a javaslat, amely itt a Ház előtt fekszik Ha nem is vallom azt ho r y zagyvasáu' akár a többségi, akár a kisebbségi javaslat, el kell ismernem, ho ,r y valami zavarosság min denesetre van ebben a tárgyalásban. Főleg azok előtt, akik ezeknek a javaslatoknak bizottsági előkészítését nem ismerik és ott nem is lehettek jelen. Tudniillik a bizottsági tárgyalás végén az lett a helyzet, ami parlamenti életünkben olyan ritkaság, hogy a parlamenti hadszíntér is megváltozott és egyes csapatok, csoportok egészen más helyen állanak most, mint ahol a házszabályrevizió ügyének kezdetén voltak. Mindenesetre sokkal könnyebb volna a Házban a tárgyalás és az a zavarosság sem volna meg, ha itt tényleg csak arról volna szó, hogy a Képviselőház egyik része akar módosítást, a másik pedig nem akar, mert akkor ennek a két ellentétes álláspontnak argumentumait lehetne egymással szembehelyezni és a helyzet teljesen tiszta volna. De most a parlamenti vita lényege nem ez, hanem az, hogyha már a tervezetek idekerültek, melyik rendszer, melyik javaslat fogadtassák el. Ezen megváltozott parlamenti hadszintér tekintetében azután azt látom, hogy a többségi vélemény előadója olyan iavas'atct krpvisel. amely kezdetben tulajdonképpen nem volt az ő javaslata, viszont a kisebbségi vélemény előadója olyan javaslatot képvisel, amely kezdettől fogva méltán többségi javaslatnak volt vélelmezhető. Azután megtörtént az, hogy éppen azt a kisebbségi javaslatot, amelyet én a magam részéről reakciósabbnak tartok. — ha már a házszabályok módosításáról szó van — mint a többségit, támogatják az ellenzéki képviselők, legalább nagyrészt. Viszont például az én helyzetem, amikor a javaslat mellett felszólalok, az, hogy védenem kell egy olyan többségi javaslatot, amely nem vitte keresztül egészen azt a gondolatot, amelyért én e mellé a rendszer mellé szegődtem és amiért azt propagáltam. Én magam se nagyon kívántam ezt a házszabályreviziót és senki sem szerelmes belé ezen a részen. (Kun Béla: Ki kívánja? — Zaj a baloldalon.) Most mégis ott vagyunk, hogy egy adott helyzettel állunk szemben s ha már ez a kérdés szőnyegre kerül, annak megoldása legyen a lehető legjobb, nemcsak abból a szempontból, amit a kormány tartott szem előtt,— amiről mindjárt fogok nyilatkozni — hanem abból a szempontból is, amit azután feléje helyezek ezeknek a szempontoknak, hogy ezt a mi eltespedt parlamenti életünket valahogyan felvillanyozzuk (Propper Sándor: Egészen agyonüti!) és a pártok küzdelmét jobban kidomborítsuk és lehetővé tegyük. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Titkos választójog kell!) T. képviselőtársamnak más a véleménye, de nekem is szabad elmondanom, hogy engem ennek a többségi javaslatnak pártolásánál az vezet, hogy egy elevenebb, lüktető politikai, parlamenti életet akarok megindítani. Azt nem hiszem t. képviselőtársam, — azért nem is térek rá erre a nagy problémára, a parlamentarizmusnak válságára, amelyről olyan szép előadásokat hallottunk Griger t. barátom és azután Lakatos képviselő úr részéről is — bogy egy házszabálymódosítás előbbre viheti azt. ami a parlamentarizmus lényege: a pártok váltógazdaságát. Ilyen optimizmusban vagy utópizmusban nem élek. De azt mégis gondolom, hogy egy más tárgyalási rendszer mellett talán meg tudjuk szüntetni azt a hihetetlenül nagy érdektelenr séget, amelyet látunk. (Griger Miklós: Ügy van!) és valamiképpen vissza tudja vinni a politikai életbe a pártok motorikus erejét, amely nélkül sem parlamenti, sem politikai élet nincsen. Én — mondom — nem szólok erről a kérdésről, (Zaj a szélsőbaloldalon.) arról, hogy nincs parlamentarizmusunk olyan értelemben, hogy a váltógazdaság pillérein nyugodnék az. Ennek, sajnos, nincsenek meg a társadalmi, politikai, sőt gazdasági feltételei. A parlamenti váltógazdaság nem függ a házszabályoktól. Én tehát felszólalásomat tisztán arra korlátozom, hogy azt kérdezem: ha már itt van ez a házszabálymódosítási kérdés. — ismétlem, ha már itt van — akkor milyen módosításokat fogadjak el és a két rendszer közül, amelyeket itt aiánlanak, a többségi vagy a kisebbségi rendszerhez csatlakozom-e? T. Ház! Rubinek t. képviselőtársam a többségi javaslatról a legkategorikusabban megmegál lapította, hogy teljesen alkalmatlan azoknak a céloknak megvalósítására, amely célért a miniszterelnök úr, vagy a kormány vagy a többség a módosításokat akarja. (Zaj.) Ezzel szemben Bethlen István miniszterelnök úr, (Propper Sándor: Négy ember hallgatja!) amikor a két javaslat készen volt és amikor azokat azoknak képviselői előadták, azt mondotta, az volt az első álláspontja és kijelentése, hogy azoknak a céloknak szempontjából, amelyekért ő akarja a házszabálymódositást, mind a két javaslat tökéletesen és egyenlően megfelel. Ezt nem azért citálom én Rubinek t. képviselőtársam fejére, mintha neki a miniszterelnök kijelentése előtt meg kellene hajolni és azt egyszerűen el kellene fogadnia. (Friedrich István: Nem mindig, csak néha!) Csak azért idézem ezt, mert be akarom bizonyítani,
