Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

394 Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1928 december 7-én, pénteken. ben Folkusházy alpolgármester úr nyilatkozatát olvasom fel, aki egyenesen a miniszter árra hárítja ennek a kérdésnek felelősségét. Azt mondja b olkusházy alpolgármester úr ma egy nyilatkozatában. (Halljuk! Haltjuk! — Olvassa): «Az engedélyek odaítélésénél a légim szebbmenő módon igyekeztem megvédeni úgy a továros mint a KÜ^OISL«, valamint a közlekedés érdekeit. (Zaj.) Egyesek, illetve privát kérelmezők ezúttal nem kaptak engedélyt, hanem csak vállalatok, szakmabeliek és érdekeltségek. A Baross-féle csoport, amelynek a miniszter leirata háromszáz engedélyt kívánt adni, (Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! — Kun Béla: Miniszter úr! Azt mondja a polgármester úr, hogy a Baross-csoportot a miniszter n r protezsálta!) kétszázötvenet kap. Ezt az ötvenet nem adtuk oda, ezt az ötvenet felhasználtuk mások kívánságainak teljesítésére. A (irünwald és Schiü'er-ceg kérelmét m ni utasítottuk el, bár ezúttal nem tudtuk engedélyhez juttatni, mert egyrészt inas igényjoge.Mii tak között oszlott meg az engedélyezett 580 szám, másrészt pedig a miniszteri leirat kifejezetten egy «nagy vállalat» igényeinek kielégítéséről szóit.» \Na.(j.ij zaj a bal- és a szélsőbaloldaton. — Herrmann Aiiksa kereskedelemügyi miniszter: Nem!) Igen t. Képviselőház, akkor vagy a miniszter úr tájékozatlan, v; gy pedig az alpolgármester úr nem mond igazat (Igaz! ti gy van! a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Tertium non datur!) Itt két ellentétes állítás áll szemben egymással; e mögött pedig az rejlik, hegy 500 kisiparos család exisztonciája ment tönkre tegnap azzal a tanácsi határozattal, amelynek felelősségét a főváros vezetősége a miniszter úrra hárít ja.. Kérdezem: amikor itt magyar kisiparosokról, kisexisztenciák megmentéséről van szó, (Bródy Ernő: Amiről banketteken szónokolnak!) amelyről annyit szoktunk beszélni itt a Házban és a közéieti fórumon, micsoda perfldia az, hogy két idegen cég jövedelmét gyarapílsuk a budapesti közlekedés jövedelméből, a főváros adózó polgárainak jövedelméből. (Ügy mu! Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: A svédek után jönnek a svájciak!) Arról van szó, hogy a Budapesti Közlekedési részvénytársaság, a Baross-féle részvénytársaság mögött két előkelő idegen cég, a Schweizerische Bank és a Blancart és Társa cég áll, amelyek már le is tették azt a bizonyos kétmillió pengő összeget, amelyet a főváros biztosítékul kívánt ebben a kérdésben. Amikor mi panaszkodunk fizetési mérlegünk passzivitásáról, amikor arról van szó, hogy gazdasági főminisztérium létesül éppen a magyar ipar, a 11.agyar mezőgazdaság, a magyar közgazdaság feltámasztására és szanálására, ^ ugyanakkor Idegen tőkék jutnak itt kedvezményhez, valóságos it:gó hitbizományi kapnak, donációban részesülnek szemérmetlenül, az egész közvélemény megbotránkoztatására. (Egy hang jobblét öl: Ezt a főváros csinálja!) Undorral kell nézni azt a szcenériát, amely e kérdés körül lezajlott. A főváros vezetőségének felelősségéi a közgyűlésen meg fogjuk állapítani, de itt is megvan a miniszter úr felelőssé e is aki beleavatkozott ebbe a kérdésbe, aki az alpolgármester úr megállapítása szerint kikötötte azt, hogy 300 autórendszám juttattassék egy nagy vállalatnak. (Herrmann Miksa: kereskedelemügyi miniszter: Nem kötöttem ki!) A budapesti közlekcdésüggyel foglalkozó szakmabeli kisiparosok végtelen elkeseredéssel nézik azt a mostoha elbánást, amely egyrészt éppën a kereskedelem és az ipar képviselője, a miniszter úr, másrészt a főváros tanácsa részéről irántuk megnyilvánul. Ha megnézzük azt a szétosztást, amely a tegnapi napon zárt ajtók mögött a tanács részéről megtörtént, akkor felháborodva látjuk azt a tendenciát, hogy illegitim kívánságokat teljesítettek, ad hoc alakult politikai jellegű tái salatoknak adtak rendszámokat ugyanakkor, amikor a volán mellett ülő szegény szerencsétlen, ebből az iparból élők családjai elpusztulnak amikor nincs irgalom, lelkiismeret és felelősségérzés a ne'mzet és az ország tragikus napjaiban sem a kormány, sem a főváros vezetősége részéről, hogy ezeket a kisexisztenciákat megmentsék. Én hiszem és meg vagyok arról győződve, hogy a mélyen t. Képviselőház pártkülönbség nélkül elítéli ezt a botrányt, amely kerek e világon páratlan, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon,) mert nem történhetik meg sehol, hogy másfél éven keresztül a nyilvánosság nagy ellenőrzése mellett is ilyen szemérmetlenül játszódhassák le, egy panama-szellemű, egy panamaízű ilyen keretes, amelyet végre is cinikusan döntenek el a közvélemény akarata ellenére. Kérdeznem kell, — kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel is foglalkozni — micsoda naiv és r nevetséges beállítása az ügynek, amelyre konkréten nem akarok jobban rámutatni, hogy felelőtlenül, a háttérben mindenféle különös érvvel igyekeznek alátámasztani ezt a szétosztást. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak! Pakots József: A multakból már ismerjük azokat a bizalmas információkat, amelyekkel ilyen vállalkozások létrejöttét erkölcsileg alá akarták támasztani. Most is hazafias szempontokat hangoztattak, amikor illetékes és illetéktelen helyen elterjesztették azt a hírt, hogy csakis a nagyválía'kozás kaphatja ezt a rengeteg autórendszámot. Hagyjunk fel ezzel a játékkal, mélyen t. miniszter úr, mert ez újra visszaélés az emberek jóhiszeműségével és ú.ira azt a mentalitást tükrözteti vissza amely mindig a hazafias erkölcs álláspontjai a helyezkedett, viszont egyesek részére, magánosoknak jutalmakat és kedvezményeket szolgáltatunk. Nem tudom, mi a magyarázata annak. hogy Baross Gábor, aki ennek az egész alakulatnak magyar képviselője, tegnap Gömbös Gyula államtitkár úrral bizalmas tanácskozást folytatott; nem tudom, mi a magyarázata annak, hogy itt a verebek is csiripelik, hogy egy másik vállalkozásnak, amely még autórendszámot nem kapott, olyan vezetője lesz, aki igen közeli vonatkozásban áll a kormány egyik tápjához. Egyáltalában végett kell vetni a közerkölcsöt súlyosan érintő, a közbizalmat megrendítő ilyen ügyeknek, mert felelőtlenül száll a pletyka, a híresztelés és ez nem alkalmas sem arra, hogy a kormány hitelét, presztízsét emelje, sem arra, hogy a moralitás iránt valami nagy érzéket keltsen és ebben az irányban fejlessze ezt a szegény, leromlott idegzetű és felfogású társadalmat. Én a kisiparosok, a kisexisztenciák érdekében tartottam szükségesnek idehozni ezt a kérdést, (Bródy Ernő: A volán mellett ülők érdekében!) és ha ez a Képviselőház azt hangoztatja állandóan, hogy a kisembereket védeni akarja, hogy itt magángazdasági egyedeket és polgári exisztenciákat akar teremteni, akkor méltóztassék az ilyen ügyben radikáli-