Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-230
Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1928 december 7-én, pénteken. 395 san eljárni ós megakadályozni azt, hogy a kispolgárság, a kisiparosság érdeke ellen ilyen merénylet követtessék el. Felhívom a t. kereskedelemügyi miniszter urat, tessék tisztán és becsületesen nyilatkozni arról, hogy mi történt a kulisszák mögött.' (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Semmi!) mi a magyarázata annak... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Mit hisz maga én rólam, mivel szolgáltam én rá erre?! — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások a jobboldalon: Igaza van a miniszternek! Micsoda jogon beszél így!) Csen det kérek képviselő urak! Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a felszólalt képviselő úr a miniszter úr személyét nem támadta és nem sértette meg, ennél fogva kérem a miniszter urat is, hogy szíveskedjék nyugodtságát megőrizni. Pakots József: Igen t. Képviselőház! Legfeljebb a hangsúly olyan, amely izgathatta a t. miniszter urat. [Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) ez azonban ebből az ügyből származik. Én a miniszter urat megkérdezem és ehhez jogom van, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az igen, csak tisztességes hangon!) ez törvényhozói kötelességem. Kérdem tehát, mi a magyarázata annak, hogy a t. miniszter úr leírt a főváros tanácsához, hogy egy nagyvállalatot részesítsen autórendszámokban? Ez benne van Folkusházy alpolgármester úr nyilatkozatában. A miniszter úrnak tehát meg kell indokolnia azt, hogy ő, aki a kisexisztenciák védelmének képviselője, akiknek a kisiparos ós kisexisztenciáikat kell támogatnia, hogyan vállalkozhatik arra, hogy tőkeerős, nagy és idegen tőkéből táplálkozó új alakulásokat támogat és azoknak siet segítségére? Itt az ország közvéleménye, a t. Képviselőház előtt kell számot adni a miniszter úrnak erről a sáfárkodásáról, mert végre azért vagyunk itt, hogy az ország érdekét képviseljük, és ne magánvállalkozásoknak engedélyezzünk donációkat és koncessziókat íeljesen ingyen, akkor, amikor a kisexisztenciák számára a legnagyobb nehézségeket támasztják ezen engedélyek megszerzésénél. Amikor egy-egy bérkocsi-iparosnak vagy autófuvarozónak súlyos anyagi feltételeket szabnak, ugyanakkor a nagyvállalatoknak egyszerűen ingyen odaajándékozzák ezt a 250 rendszámot, aminek illusztrálására, hogy az mit jelent, még csak egyet bátorkodom elmondani. Számításom szerint körülbelül 800 pengő az a havi összeg, amelyet tisztán jövedelmez egy autótaxi. Ha most ezt a 800 pengős jövedelmei, amiből egy kisiparoscsaíádnak kell meglelnie, i s gy ilyen nagy vállalkozás 250 autórendszáin birtokában élvezi, akkor ez azt jelenti, hogy 2.240.000 pengő évi jövedelme van ennek a vállalatnak minden esztendőben a 250 autórendraára után. Ez a 2,240.000 pengő jövedelem azt hiszem — kivéve a tantiénieket — nagyrészben kivándorol Svájcba, a tisztelt bankár uraknak. Kivándorol a magyar pénz ebből a nyomorult országból, ahol annyian éheznek, kivándorol a magyar pénz a budapesti közönség zsebéből... (Br. Podmaniczky Endre: Lassan, lassan, ne izguljon annyira!) Az urak lehetnek ezzel a kérdéssel szemben közömbösek, (Ellenmondások a jobboldalon.) mi azonban fővárosi képviselők vagyunk, nekünk kötelességünk a főváros lakosságának érdekeit képviselni. Gondoljanak azonban a t. képviselőtársaim arra is, hogy amikor autótaxira ülnek» akkor önök a svájci bankházak adófizetői. Ez ellen önöknek is tiltakozniuk kell. Kérem a t. miniszter urat, adjon megnyugtató felvilágosítást. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólani. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Azt hiszem, érthető módon fel kellett háborodnom akkor, amikor a képviselő úr úgy támadott rám, ahogy támadott. Hiába mondja azt. fhogy ő az én egyéni becsületemben nem akart megtámadni, mégis csak megtámadott. (Ügy van! a jobboldalon.) Én azért háborodtam Pel e miatt, inert ez az ügy mindig abból a szempontból bíráltatott el nálam, — egyetértésben egyébként a belügyin iraszter úrral — hogy mihozzánk azok a hullámok, amelyek ilyen koncessziók kiadásánál rendszerint felkavartatnak, semmi szín alatt ne csapjanak fel, amit azért lehetett elérni, mert hiszen a rendszámok elosztása nem a minisztériumnak, nem a kormánynak, hanem tisztán és kizárólag a főváros tanácsának feladata. Hogy ebbe a kérdésbe egyáltalában belebonyolódtunk, annak okát a következőkben ismertetem. Amint itt a Házban mái- kifejtettem, a ma fennálló állapot és az ipartörvény között tulajdonképpen bizonyos összeütközés van. A fővárosnak van 1911-ből egy szabályrendelete,amely a taxiengedélyek kiadását a tanácsra ruházza rá. Az Ipartörvénybe viszont bekerült egy pont, amely az iparengedélyeknek, a fuvarozási « ngedélyeknek kiadását a kerületi előljáróeá gokra, mint elsőfokú iparhatóságokra bízza és ennek következtében tulajdonképpen nem volt meg a jogalapja annak, hogy a főváros tanácsa e/eket az engedélyeket tovább is kiadja. Itt mármost áthidalásról kellett gondoskodni, ami úgy történt, hogy gondoskodni akaíimk arról, hogy az áj antótörvényben bevegyük azt, hogy a székesfőváros tanácsa adja ki az engedélyeket. Mivel azonban ennek a törvénynek tető alá jutása hosszú időt vesz Igénybe és általános volt az elkeseredés, hogy kevés taxi van forgalomban, én, amint azt már itt kifejtettem, túltettem magamat az összeütközésen és továbbra is felhatalmaztam a székesfővárost a taxiengedélyek kiadására, avval a megokolással, bogy az új törvényben mi azt amúgy is rá akarjuk ruházni és nincs kétség az iránt, fhogy a törvényhozás ezt el fogja fogadni, mert hiszen elvégre egészen észszerű dolog, hogy ne a miniszter osztogassa a taxiengedélyeket, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) aki a viszonyokat nem ismerheti annyira, hanem az a szerv, amely a fővárosi élettel közvetlen összeköttetésben van. (Egy hang a baloldalon: Ez a közgyűlés!) Mi volt a gáncsoskodás első részel Az, hogy nem én, hanem a minisztérium nagyon óvatos volt éppen e miatt az összeütközés miatt: összesen — azt hiszem — csak 180 engedély kiadásához akart hozzájárulni,addig amigadolog annak rendje-módja szerint tető alá nem ! rül. Akkor még nagyvállalkozásról egyáltalán szó nem volt. S a minisztériumnak egy nagyon érdemes férfia. aki evvel az üggyel az én távollétemben foglalkozott, abból a felfogásból indult ki. hogy ezt föle»- kisexiszteneiáknak kell juttatni s azért vett fel csak Ilyen korlátolt számot. Mikor ez a rendelet elment a fővároshoz, általános volt a fÖlháborodás: kevés a taxik száma, a taxi-rendszámokat szaporítani kell és legalább 505 rendszámra ki kell adni az engedélyi Amikor visszajöttem szabadságomról, én is meg voltam győződve, hogy itt aprólékosan, 60*
