Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1928. évi december hó 7-én, pénteken, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Pakots József napirendolötti felszólalása. — A Képviselőház házszabályai módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása. Felszólaltak : Turi Béla és Propper Sándor. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Scitovszky Béla, Mayer János, Herrmann Miksa. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 45 perckor.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Esztergályos János jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Fitz Arthur jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Szily Tamás képviselő úr levelét, melyben betegségére való tekintettel hatheti szabadságidő engedélyezését kéri. Méltóztatnak a kért szabadságot megadni? (Megadjuk!) A Ház a kért szabadságot megadja. Bejelentem a t. Háznak, hogy Pakots képviselő úr napirend előtti felszólalásra kért engedélyt a fővárosi taxirendszámok dolgában. Az engedélyt a képviselő úrnak megadtam és így őt illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Pakots József: Igen t. Képviselőház! Mély megdöbbenés és szomorúság fog el, amikor a t. Ház, az ország közvéleménye előtt tisztázni kívánok egy kérdést, amely ma Budapestnek egyik legsúlyosabb botrányos fejezetét jelenti. A tegnapi napon a főváros tanácsa a budapesti közlekedésügy egyik legkardinálisabb és legfontosabb problémáját intézte el az antórendszámok kiosztását. (Kun Béla: Kisemmizték a kisembereket!) Meg kell említenem és tudomására kell hoznom a Háznak, főként azoknak, akik nincsenek eléggé tájékozva e kérdés előzményei felől, hogy az autótaxirendszámok kiosztása immár másfél éve esedékessé vált azok miatt a közlekedési zavarok miatt, amelyek, Budapest utcáin felmerültek. Itt a Házban is már több ízben szóvátettiik, éppen annál a kapcsolatnál fogva, amelyet e kérdéshez a kormány intézkedése fűzött, hogy itt az ideje végre annak, hogy ez az ügy közmegnyngvásra elintéztessék. Legutóbb, amikor a gépjáróművek forgalmának nemzetközi szabályozásáról volt szó, én voltam az, aki a kefCÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XVI. reskedelemügyi miniszter úr figyelmét felhívtam erre a problémára (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) és figyelmeztettem arra, hogy itt valami különös játék folyik az ügy elintézése körül és maga a miniszter úr részese ennek a játéknak, mert már régen el kellett volna intézni azt a tanácsi előterjesztést, amely a miniszter urat intézkedésre szólította fel. Akkor a t. miniszter úr oly dodonai választ adott, amelyből azt kellett következtetnünk, hogy ebben a kérdésben teljesen objektív s hogy teljesen a főváros autonómiájára bízza a szétosztás kérdését, nem avatkozik bele, tisztán formalizmus, hogy ő jóváhagyja a főváros előterjesztését. A tegnapi napon azután megtörtént az, amitől mindannyian tartottunk, amiről ebben a városban mindenki beszélt, mindenki jólértesült volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egész kérdés azért nem intéztetett el már régen, mert bizonyos nagy vállalatok jelentkeztek, amelyek ezt az alkalmat is fel akarták basznál ni arra, bogy a kisexisztenciák rovására a maguk tőkeerősségével új üzleteket szerezzenek és új jövedelmeket biztosítsanak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: A kormány protezsálta őket? A kormány akarta így? — Zaj.) Amikor jól tudjuk, hogy ebben a Házban egyes pártok összefogásából kisipari blokk létesült, (Propper Sándor: Hol a blokk?) amely céljául tűzte ki a szegény, elesett, gondokkal küzdő, adózással agyonterhelt ós keresetképtelen kisiparosság támogatását, akkor ez a kisipari blokk nyugodtan nézi, hogy a főváros kisiparosait a legsúlyosabb, a leggaládabb sérelem éri azzal, hogy a saját szakmabeli kereseti lehetőségekhez nem juthatnak hozzá, hanem e helyett nagy vállalatok donációt kapnak a kormány és a főváros tanácsa jóvoltából. (Zaj. — Propper Sándor: A frankhamisítók jutalmazása!) Kénytelen voltam ezt a Ház elé hozni, mert kétségtelen most már az egész kérdés forrása. A t. miniszter úr volt az, aki ilyen botrányos posványba juttatta ezt a kérdést akkor, amikor imperative rádiktálta a fővárosra, hogy az autórendszámokból háromszázat a Baross Gábor-féle alakulásnak juttasson. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Egy szó sem igaz ebből!) Akkor a miniszter úrral szem60