Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. 377 kell beterjeszteni, kétségtelen, hogy jobban megvan a képviselő indítványbeadási joga szorítva, mert ennél a rendszernél a részletes tárgyalás során a bizottságban bármely szakasznál, abol felmerül a gondolat, joga van annak a nem bizottsági tag képviselőnek arra, bogy indítványát rögtön megírja, beadja, felszólalhasson hozzá, és így esetleg javít a javaslaton is. Mi tehát sokkal messzebb megyünk annál, mint amit a kisebbségi vélemény kontemplál. Mindezek után én úgy látom, hogy a cél nak megfelel ez a rendszer, amelyet a 33-as bizottság átgondolt, megpróbált a javaslatban megszövegezni. A szövegezés nem lényeges, ott lehet javítani, meglehet, hogy ott vannak hibák, de ne tessék elfelejteni, hogy ezt nagyon gyorsan kellett megcsinálni, azt hiszem azonban, hogy lényegbevágó hibák ninesonek. Szóval, úgy látom, hogy ez a rendszer azt a célt, amelyet el akarunk érni, tudniillik, hogy a Ház munkásságát előmozdítsuk, feltétlen ül jobban szolgálja, mint a mai rendszer és mint az a rendszer, amely a kisebbségi javaslatban van. Mégis úgy látom, hogy — amint hallottuk is — érveket hoznak fel ellene. Legyen szabad tehát röviden ezekkel az érvekkel is foglalkoznom. A kisebbségnek alkotmányjogi aggodalmai vannak ezzel a rendszerrel szemben. Én őszintén megvallom: nem érteni egészen, hogy alkotmányjogi aggodalmat hogyan lehet belekapcsolni ebbe a kérdésbe. Tudjuk, hogy az alkotmány elve nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon az, hogy a tanácskozás rendjét, a Ház szabályait az illető Ház maga szuverén motion állapítja meg Hogy miképpen állapítja meg, ez attól függ, hogy mit akar vele elérni; ha azt akarja elérni, hogy eredményesen működjék a Ház, akkor ehhez kell alkalmaznia a tanácskozási rendet. Itt más szempont nem vezet, mint, amit az előbb mondottam, hogy a képviselő egyéni jogai szerény véleményem szerint másodrendűek, a törvényhozó szerv működésének biztosítása minden tekintetben az elsőrendű közérdek, ennek kell alárendelni a képviselő minden jogát, csak ennek keretei között áll fenn bál-milyen képviselő joga; a szólásszabadság, az immunitás, minden jog csak ezek között a keretek között állhat meg. Hiszen azért van a képviselőnek szólásszabadsága, azért illeti meg őt az immunitás, hogy a törvényhozó szerv működhessék. Ha e jojókat ódái«- fejlesztenek, hogy a törvényhozás nem működhetnék, feje tetejére állítanék a dolgokat. Éppen ezért nem látok semmiféle alkotmánysérelniet abban, ha a Ház úgy állapítja meg szabályait, hogy eredményesen tudjon működni; nem tudom felfogni, hol itt az alkotmány jogi »sérelem. A kisebbség arról is beszél, hogy a mai rendszer régi nemzeti hagyományokon alapuló rendszer, amely a nemzet sajátosságaival van összefüggésben. Nézzünk csak egy kicsit ennek a dolognak velejébe. Méltóztatott t említeni, hogy 1848 után merült fel az a kérdés, miféle házszabályokat fogadjanak el és akkor szó volt az angol rendszerről is. Akkor ezt nem fogadIák el, hanem elfogadták azt a rendszert, amely ma van életben és amelyet úgy méltóztatnak beállítani, mintha az magyar volna. Ez nagy tévedés. Amikor 1848-ban áttértünk a parlamenti rendszerre, akkor szakítottunk a régi rendszerrel. Ha megfigyeljük az egész alkotnia nyfejlődési mozgalmat, amely 1848 előtt megindult, azt látjuk, hogy mindig szem előtt tartottuk azokat a vívmányokat, amelyeket a francia forradalom megindított és amelyeket azután legjobban a belga alkotmány 1830-baai valósított meg. Ez az úgynevezett kontinentális alkotmányjogi rendszer, amelyet szembehelyeztek az angol rendszerrel. A magyarok tehát akkor ezt a belga rendszert fogadták el. (Gál Jenő: Magyarrá vált!) Ez nem volt sajátos, törzsökös magyar rendszer, hanem összefüggésben állt azzal, hogy az egyéb alkotmányos berendezéseket is a kontinentális rendszer alapján fogadtuk el, mint parlamentáris kormányzati rendszert. Ennek volt logikus következménye, hogy elfogadtuk a házszabályok tekintetében is azt a rendszert, amely a kontinentális államokban ismeretes volt. Teljesen igaz az, hogy már hosszú évtizedek óta ez a rendszer van gyakorlatban, ezt megszoktuk és < '/. mintegv magyar rendszerként van érvényben. (Gál Jenő: Ami Irányi Dániel nek jó volt, nekünk is jó!) Irányi Dániel a XIX. század igen-igen boldog korszakában élt, mi pedig a XX. század nagyon iszomorn korszakában. Azóta nagyon megváltoztak a viszonyok! (Petrovácz Gyula: Irányi Dániel választójoga sem kell ma!) Lakatos Gyula igen t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy azt a luxust nemcsak a magyar parlament, hanem a külföldi parlamentek sem engedhetik meg maguknak, hogy hallgathassák Irányi Dániel és mások gyönyörű felszólalásait. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Akkor még lehetett, volt időnk, kevés volt a parlament munkája, most azonban, sajnos, sokat kell dolgoznia a törvényhozásnak. (Propper Sándor: Milyen sok javas lattal jöttek ide. — Zaj.) Elnök: Csendlet kérek! Tomcsányi Vilmos Pál: Most dolgozni kell, szakszerű munkát kell végezni. (Propner Sándor: Tele vagyunk javaslatokkal!) Szakszerű munkát pedig nem lehet szónoklatokkal végezni, máskép kell dolgozni. Ebben látom a dolog lényegét, ezért van szükség erre a megoldásra. (Gál Jenő: Talán titokban?) Nem, nyilvánosan. (Gál Jenő: A vita szónoklással jár, azt nem lehet kiirtani a világból. — Zaj.) Szóval ez a nagy különbség Irányi Dániel kora és a mostani között. Kizökkentem mondanivalóim köréből. (Halljuk! Halljuk!) Azt akartam mondani, hogy ennek a rendszernek nyolc évtizedes múltja van, úgyhogy kétségtelenül magyarrá is vált ez alatt az idő alatt. De uraim, hiszen ezt akarjuk honorálni. Nemcsak azért akarjuk honorálni, mert magyar, hanem azért is, mert jónak tartjuk. Honorálni akarjuk ezzel a rendszerrel, amikor nem fogadtuk el mi sem a teljes angol rendszert, a plenáris bizottsági tárgyalást, hanem elfogadtuk azt a bevált szakbizottsági tárgyalást, amely nálunk meghonosodott és éppei) a részletes tárgyalást nem valamennyi képviselőből alakuló ülésben akar juk mi a bizottságban végeztetni, hanem szak bizottságiban. Arra, hogy ennél a rendszernél hosszabbak lennének a tárgyalások, már kiterjeszkedtem. Mégis kénytelen vagyok a kisebbségi vélemény t. előadójának egy megjegyzésére észrevételt tenni. (Meskó Zoltán: Miért kisebbségi Ez a többség? — Zaj.) Forma szerint kisebbség. (Zaj a jobb- es a baloldalon. — Halljuk! Hall juk!) Azt, hogy maga ez a javaslat is fél attól. hogy hosszadalmasak lesznek a viták, legjobban az bizonyítja, hogy a bizottságban a klotűrt hozza be és úgy állítja be a kisebbe égi véleményt előterjesztő t. képviselőtársam a dolgot, hogy mosl már ez a klót űrrendszer állandó lesz.