Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. idése 1928 december 6-án, csütörtökön. Hát ezt őszintén megvallva, nem tudom honnan méltóztatik venni. Miért lenne a klo­tűr rendszeri Hiszen a klotűr a mostani ház­szabályok szerint is megvan; megvan a rész­letes vitánál. És azt látjuk, hogy alkalmazva alig lett. Miért gondolják, hogy a bizottság­ban inkább fogják alkalmazni? A bizottság­ban inkább hagyják beszélni az embereket, ott inkább hagyják, hogy vitatkozzanak, sőt ez a rendszer a kétszeri, sőt esetleg a több­szöri felszólalást is megengedi. Magában ab­ban a gondolatban, hogy mi tanácskozni aka­runk, kapacitálni akarjuk egymást, benne van az, hogy nem akarunk klotűrrel élni. Ezt te­hát nem értem. (Rubinek István közbeszól.) Különben t. képviselőtársam kisebbségi ja­vaslata szerint a bizottságban is ott van a klotűr. Már pedig nyíltan meg kell monda­nom, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogyha azt a rendszert fogjuk elfogadni, amelyet a kisebb­ség tart fenn az előzetes bizottsági tárgyalásra vonatkozólag, akkor én ezen bizottsági tárgya­lás tekintete-ben a klotűrt nem tudnám meg­szavazni, me*rt ott nincsen indokoltsága a klo­türnek. (Rubinek István: Lehet róla beszélni!) De igenis van ennek indokoltsága abban a bi­zottságban, amely a mi rendszerünk bizott­sága, s amely pótolja a plenáris részletes tár gyalást, (Rubinek István: Tessék majd indít­ványozni!) amint hogy Angliában is megvan a klotűr a bizottsági tárgyalásban. De abban a bizottsági tárgyalásban, amely a mai ház­szabályokban van meg és amely a kisebbségi véleményben is foglaltatik, a klotűr nem indo­kolt. (Rubinek István: Tessék indítványozni, ha reákerül a soi-!) Esetleg indítványozni fo­gom. (Meskó Zoltán: Esetleg én indítványo­zom, ha elfelejti! Zaj.) rezekben akartam ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a képvi­selő urnák válaszolni. Azt, hogy nem lesz szakszerű a vita, nem méltóztattak eléggé megindokolni. Miért ne lenne' a bizottságban szakszerű árvita? (Rubi­nek István közbeszól.) Akkor talán nem ér­tettem meg, bár elolvastam a jelentést. Hogy a bizottságban miért nem lenne szakszerű a vita, erre vonatkozólag csak egy gondolatot vettem ki, t. i. azt, hogy mintán nyilvános lesz a bizottsági tárgyalás, a nyilvánosság oda fog vinni, hogy nem lesznek szakszerűek a tárgya lások. (ŰOJi van! l'Uni van! a jobboldalon.) Ha ez oda fog vinni, akkor még fokozottabb mér­tékben fogja odavinni a részletes vitát a plé­numban, akkor ez a vita plane nem lesz szak­sze'n'í, hanem esak szétfolyó vita. A bizottság­ban akkor már mégis inkább lesz szakszerű, legalább is logiee, meri a nyilvánosság vala­mivel kisebb lesz. Az ötletszerűség ellen is védekezik a kisebb­ségi javaslat és azt mondja, hogy mi az ötlet­szerűség kérdését, nem oldjuk meg. Az bizonyos, hogyha az általános vita megkezdéséig minden Indítványt be kell nyújtani, ez jobban védeke­zik az ötletszerűség ellen, de akkor bizony any­nyira meg van kötve a részletes vita. de az álta­lános vita is. hogy akkor ott semmi újat sem lehet már csinálni, ami azonban nagyon veszé­Ivezteti a szakszerűséget, a komolvságot min­den javaslat megtárgyalásánál. Ötletszerűség? Az áj rendszerben ;i részletes vita során a bi­zottságban merülnek fel indítványok. De ké­rem, hiszen a részletes vita éppen arra való, hogy tanácskozzunk. Felhoznak egy indítványt, hozzá fognak szólni és megvitatják, hogy jó-e vagy nem. A kisebbségi javaslat szerint a rész­letes vita során már nem lehet indítványokat hozni. Ha viilahol. akkor a bizottságban alkal­mas az indítványokat letárgyalni. Sokkal alkal­masabb a bizottságban elintézni ezt a dolgot, úgyhogy a kisebbségi véleménynek ezt a résziét sem tudom osztani. A bizottság való inkább erre és nem a plénum. Mint hátrányt méltóztatik mondani, hogy íme, ez a rendszer nem tudja logikailag keresz­tül vinni gondolatát, mert a költségvetésnél kénytelen kivételt tenni. Igazat adok a képvi­selő úrnak, de nem abban, hogy nem tudja ke­resztülvinni, hanem hogy nem viszi keresztül, mert szerény véleményem szerint logikus az lenne, hogy a költségvetésnél is ugyanazon rendszer szerint tárgyaljunk, mint a törvény­javaslatoknál. Ha időt akarunk nyerni, ha szakszerűséget akarunk, ott is ugyanúgy kel­lene tárgyalni. Ha ez a javaslat és a 33-as bi­zottság még sem tette magáévá ezt a gondola­tot, ennek egyszerű magyarázata az, hogy kompromisszum történt. Mégis új rendszer jönne, és ha új rendszer jön, nehéz teljesen sza­kítani a múlttal. A költségvetés tárgyalásánál tehát, ahol már megszokta a közvélemény, megszokták a képviselők, hogy itt a plénumban többen tárgyalhassanak, többen szólalhassanak fel, ahol mindenről lehet'beszélni, ahol meg van a lehetősége a képviselőnek ( arra, hogy a kor­mányzat minden ágára kiterjeszkedőleg mondja el véleményét, meghagytuk ezt a lehetőséget. Ez nem logikus dolog, t. Képviselőház, mert logikus az volna, hogy itt is úgy tárgyaljunk, mint a törvényjavaslatoknál, de belátom, sok szó szól a mellett, hogy ezt a luxust ez a parla­ment mégis megteheti, megadhatja magának, ha az egyéb javaslatokat más módon tárgyalja is, mert ezt az időt rá tudjuk szánni, (Turi Réla: Nem is törvényjavaslat!) annyival is inkább, mert hiszen sok időt fogunk nyerni egyéb munkánál. Úgyhogy ebből ez ellen a rendszer ellen fegyvert kovácsolni nem lehet. A kisebbségi vélemény nagyon kifogá­solja, hogy a bizottsági elnököknek Óriási a hatáskörük. Kifogásolja azt is, hogy a bizott­sági elnököt nem a Ház plénuma, hanem a bi zottság választja. Ezt a nézetet sem tudom osztani. Nem tudom osztani pedig azért, mert mint a kisebbségi vélemény t. előadója is mon­dotta és többször hangoztatta, a bizottság ki­csiben a Ház. A pártviszonyok úsry jelentkez­nek a bizottságban, mint a Házban. Végered­ményében tehát teljesen mindegy, hogy a plé­num választja-e meg az elnököt és bízik meg benne, vagy az illető bizottság, hiszen ottan ugyanúgy szerepel a többség, mint itt, tehát akit meg akarnak választani bizottsági elnök­nek, azt éppúgy megválaszthatja a plenáris tárgyalás, amint megválasztja a bizottsági tár­gyalás. Tehát magából abból, hogy a bizottság választja, semmi különbséget nem látok. És még valamit. Hivatkozni^ méltóztatik az angol rendszerre. Ott teljesen áll az. hogy az angol parlament elnöke, a Ház elnöke, a spea­ker a pártok felett áll. De csak ő róla áll ez, mert hiszen a bizottság elnöke, ,a chairman, pártember. Elnöki működésében azonban nem pártember ő sem és nem szabad pártembernek lennie itt sem a bizottsági elnöknek. Amelyik elnök mint pártelnök végzi hivatását, az nem jó elnök, az hibásan jár el. (tJuu van! jobbfelől é.s a középen.) Valahogy csak me a kell válasz­tani a bizottsági elnököt és hogy a plénum vá­lasztja-e meg, ahol megvan a többség és ki­sebbség arámya. vagy a bizottság, a/hol szintén megvan ez az arány: az teljesen mindegy. A bizottsági elnököt a rátermettség, a szakszerű­ség szempontjából kell megválasztani és annak a bizottsági elnöknek nem szabad ebben a mű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom