Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése Ï928 december 5-én, szerdán. 361 ehhez, t. Képviselőház, hogy a vasúti munkás sem lakáspénzt, sem családi pótlékot nem kap, és hogy a vasúti munkás sokszor a rövidebbet húzza még akkor is, lia bérjavítás, illetőleg helyzetének feljavítása címén, hogy úgy mondjam, segítségére sietnek. Az Államvasutaknál négy esztendőn keresztül dolgoztak egy új akkordbér-rendszeren, amelyet egy évvel ezelőtt, 1927 júliusában léptettek < létbe, ós a vasúti munkásságnak azt kellett tapasztalnia, hogy ez az új akkordbér-szabályzat — amely abból áll, hogy minden egyes munka elvégzési idejét lestoppolják és a szerint fizetnek, de 93 filléres átlagon túl nem —,csak rontotta a vasúti munkásság kereseti lehetőségeit. Már utaltam arra, t. Képviselőkáz, hogy az igen t. miniszter iir ősszel Ígéretet tett egy vasúti munkás-küldöttségnek és azt mondotta, hogy (olvassa) : «Ha lehet valamit is tenni a munkásság érdekében, meg fogom tenni.» Ezt az ígéretet a miniszter úr körülbelül két vagy két és fél hónappal ezelőtt tette, és azóta a vasúti munkásság sajnosán és szomorúan nélkülözi ennek az ígéretnek a beváltását. A munkásság nyugtalansága és elkeseredése természetesen napról-napra és fizetésről-fizetésre emelkedik, mert attól tart, hogy ha ez az ígéret esetleg be is váltódik, annak nem lesz visszamenő hatálya, noha azt ígérték neki, hogy ha ennek az ígéretnek beváltása késik is, a munkabérjavítást október 22-ig visszamenően meg fogják adni. Én azt a kérdést is intézem egyéb kérdéseim mellett az igen t. miniszter úrhoz, hogy hol akadt meg az az állítólagos rendezés. Azért mondom, hogy állítólagos, mert csak hírek szállingóznak, csak hírek szüremkednek le a vasúti munkásság soraiba arról, hogy az Államvasutak illetékes osztálya már elkészítette volna ezt a bérjavítási tervezetet, ellenben a pénzügyminiszteri bürokrácia őserdején nem tud átvergődni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Néma bürokrácia az oka !) Az imént említett Voge, — amelynek teljes csődjét a vasúti és hajózási főfelügyelőség is konstatálta már nem egyszer, hogy tekintélyét mentse, állandóan biztatja, áltatja a vas iti munkásokat. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Tehát mégis csak van egy kis politikum ebben az interpellációban, mert- a Vogo került ki !) Mindjárt be fogom bizonyítani, hogy az nem politikum. Mint mondottam, a Voge állandóan biztatja a vasúti munkásságot, állandóan Ígérgeti — nem tudom, miiven felelősséggel — a berjavításnak a következő fizetés idejére való keiesztülvitelét, és minden jön, csak éppen a bérjavítás nem jön. A vasúti munkásság nyugtalansága és elkeseredése tehát óráról-órára emelkedik. Nem politikum ez, t. miniszter úr. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Tudom, hogy ez nem politikum, hanem csak az, amit a Voge-ról méltóztatott mondani ! — Propper Sándor: Miért fáj a miniszter úrnak a Vogel — Farkas István: A miniszter úr közbeszólása a politikum !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Várnai Dániel: Bátor voltam már bevezető szavaimban utalni arra — és ezt most megerősítem, — hogy mi csak azt kérjük, hogy bérjavítást adjon a miniszter ur és mi egyetlenegy levélkét sem kérünk ebből a babérkoszorúból. Az egész koszorút a Voge-nak adjuk, hiszen a Voge amúgy is el fog sülyedni, a Voge-t ez a babérkoszorú nem fogja megmenteni. Röviden csak ezt voltam bátor részleteiben előterjeszteni s csak arra kérem most még a miniszter urat, hogy nyilatkozata legyen megnyugtató és kielégítő, mert, — mint mondottam, — a vasúti munkásságon, az Államvasutak érdekein keresztül fontos országos érdek az, bogy a vasútnak 40.000 munkása végre nyugodtan és keserűség nélkül végezhesse munkáját. Ez vonatkozik az aktív munkásokra. Interpellációm második részében kérdéseket teszek a nyugbérezett állományú munkásság helyzetére vonatkozólag is. Én ezt az igen szomorú, fájdalmas és az Államvasutakra nézve méltatlan és szégyenletes helyzetet itt már szintén sokszor szóvátettem, sajnos, olyaténképpen, hogy célt nem tudtam elérni, mert ez a helyzet nem változott. A nyugbérezett vasúti munkásnak a helyzete olyau szomorú, hogy minden aktív munkás remeg attól, hogy nyugbéres állományba fog kerülni. Mert a helyzet az, hogy ha 30-35 évi keserves és nehéz munka után egy vasúti munkást nyugbérezett állományba helyeznek, akkor ez a nyugbérezett vasúti munkás mehet egyenesen a rendőrséghez, hogy kiválthassa a koldulási engedélyét, mert másként megélni nem tud. Ez a helyzet az, amely méltatlan az Államvasutak hoz, ebhez a nagy gazdag üzemhez- (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Hol van az a nagy gazdagság? - Rothenstein Mór : De szervezkedni nem szabad ! — Peyer Károly : Az igazgatóságnak Naey-Magyarország idején elég volt a kis épület, most egy emeletet kell ráépíteni. — Elnök csenget. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Másutt meg megszüntetik a hivatalt!) Legyen szabad csak egy-két szemelvényt bemutatnom ezeknek a nyugbérezett munkásoknak a leveléből. Odajutottunk, írják... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem, méltóztassék meghallgatni a szónok urat, hiszen mindössze három vagy négy perc áll rendelkezésére. (Felkiáltások a szélsőbal oldalon : Meghosszabbítjuk !) Várnai Dániel : ... hogy nyugbérünk már házbérre sem elegendő. Háta kenyér és hát amire még gondolni sem merünk, a ruha. Ha akarjuk, hogy legyen, akkor elmehetünk a jószívű emberekhez koldulni — Azt mondják azután : akik 25, 28 meg 30 évi fáradságos munka után kapunk 50, 55 és 60 pengő nyugbért, vájjon hogy tudjunk ebből eltengődni, amikor megrokkantunk s a gyárak kapuja, a munkaalkalmak lehetősége előttünk teljesen le van zárva. Egy vádat is emelnek ebben a levélben, amely vádról mindenki tud. Azt, hogy nyugbérezték őket, bár felerészben még munkaerejük teljességében voltak. Nyugbérezték azért, mert meggyőződéses szocialisták voltak és nem akartak a Voge-ba belépni. (Györki Imre : Ezt Debrecenben is megcsinálták, tömegesen ! - Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Azt nem hiszem, hogy ezért ! — Györki Imre : Ez a rendszere az ön intézményeinek !) Elnök : Kérem a képviselő urat méltóztassék felszólalását befejezni. Várnai Dániel : Nyomban kérem. Tárgyilagosan meg kell említenem, hogy két évvel ezelőtt kaptak a nyugbéresek párülléres javítást, amint azonban a felolvasott szemelvényekből látni méltóztatik, a nyugbéresek szomorú helyzete semmiben sem változott, sőt az élettartás egyre való nehezedésével és sulyoáodásával ez a helyzet még szomorúbb és fájdalmasaLb lett. Én azt kívánom interpellációmban, — és indokolásomban is utalok rá — hogy gondoskodjék az igen t. miniszter úr a nyugbéresekről is, azokról, akik már nyugbéres állományban vannak, de gondoskodjék azokról az aktív munkásokról is, akik még csak ezután kerülnek majd nyugbérezett állományba és akik, mondom, szintén remegve gondolnak arra a pillanatra, amikor ők is nyugbéres állományba kerülnek. Ök maguk az aktív 54'