Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1928 december 5-én, szerdán. 353 azokra a pontokra, amelyek a részletes vitát dominálni fogják. így van ez a jelenlegi házszabályreviziós javaslatnál is. Ennek a házszabályreviziós javaslatnak van nagyon sok pontja, amely mellett szó nélkül el fogunk haladni, van viszont néhány vitás pontja és ez fogja eldönteni a kérdést, ez lesz a lényeg és a vitának is a sarkpontja. Miért ne lehessen a bizottságban is felhívni a figyelmet s alkalmat és módot adni azoknak, akiknek erre hatáskörük van, hogy éppen a kritizált rész módosításáról gondoskodjanak? Esetleg egy elvi harc fog kifejlődni, és vagy ragaszkodni fognak ahhoz és akkor az is tisztázva lesz, vagy pedig megingatják őket azok az érvek, amelyeket ellenzéki részről felhasználnak és más elhatározásra bírják. Szóval, az az ok ós cél, amelyért méltóztatnak a súlypontot áttenni a részletes vitára, a szakszerűség és objektivitás szempontja (Szilágyi Lajos: Ezt senkisem kifogásolja!) megvan hamisítva azzal, hogy az általános vitát a bizottságban nem engedjük meg. Nagyon kérem tehát a t. Képviselőházat, méltóztassanak az általános vitát a bizottságban is megengedni. Ezen a téren nem fordult elő semmiféle visszaélés, nem. volt semmiféle olyan eset, amely alkalmat adna arra, hogy itt az általános vitát leszorítsuk. Hiszen nekem az a tapasztalatom, hogy a bizottságban nem szívesen beszél az, akinek nincsen mondanivalója. A bizottsági tárgyalásoknak éppen az az előnye, hogy ott mindenki igyekszik komoly érveket Felsorakoztatni, Mert megeshetik az a szerencsétlenség egy szónokkal, hogy a Háznak egy ülésén részvét lenség fogadja, de azt mindenféle más argumentációval igyekszik maga előtt kimagyarázni: hogy például a Házban nem voltak sokan jelen, sok képviselőnek másutt volt dolga, nem tudták, hogy milyen esemény készül, hogy milyen kiváló szónok fogja fegyvereit, tudását csillogtatni. Az embernek tehát önmaga előtt és családja részére is van kifogása, ha nem hallgatják meg; (Derültség.) van mentsége arra, hogy miért történt vele ez a baleset, hogy miért beszél :<z ember egyáltalában ennek a Háznak. De egészen más a helyzet a bizottságokban. A bizottságokban komoly témák, paragrafusokba foglalt törvényjavaslatok vannak. Ott csak az szólalhat fel, akinek van mondanivalója, önmaga előtt szégyeli magát az ember, ha ott nem objektíven és nem szakszerűéit beszél. De viszont, ennek meg kell adni a módját és lehetőségét. Én nagyon helytelennek tartanám, ha a kisebbségi vélemény mélyen t. előadója ragaszkodnék ahhoz, — amit, gondolom, csakúgy odavetett — (Szilágyi Lajos: Dehogy, az a lényeg!) hogy a jelenlegi házszabályok 212. §-ának rendelkezései alkalmaztassanak a bizottsági tárgyalásokra is. Azt kérem, hogy legyen általános vita és legyen részletes vita. Én soha nem vagyok a szófecsérlésnek, az időfecsérlésnek barátja. Én minden tekintetben parlamentárisán gondolkozom, de nagyon kérem, ne méltóztassék elzárni a lehetőségét annak, hogy az ember komoly lényeges kérdésekben szakszerűen megnyilatkozhassék. Azt hiszem, ha nincs rejtett, különleges cél, az valamennyiünknek kívánsága lehet. A sajtócenzúra-szakaszról már beszéltem. Méltóztassék megengedni, hogy most szóbahozzak egy kérdést, amely a sajtót szintén érdekli, amely kicsinyes dolog: ezeknek a keresztfolyosóknak az elzárását. Kicsinyes par lamenthez nem méltó dolog, hogy ilyen kérdéssel a házszabályokban foglalkozzék, hogy paragrafusokkal kizárjon onnan olyan embereket, akiknek ott hivatásuk van, akiknek ott dolguk van. akik az életet jelentik, akiknek ha passzióról volna szó, talán más passziójuk volna, mint az, hogy egy üres Képviselőház előtt teljesítsék munkájukat. Nem passzióról, hanem kötelességről van szó. Az újságírónak kötelessége a Ház összes eseményeit megfigyelni és az eseményekről lapjában tudósítást adni. t Azért van itt. Nem kedvtelésből, hanem azért van itt, hogy elvégezze a maga munkáját, teljesítse a maga kötelességét. Szó volt itt arról, hogy az elnök úrra azt mondták, hogy dalai láma, olyan nagy hatalmat kap a kezébe. Én az elnök úrnak sem vagyok hajlandó a dalai láma tekintélyét odaadni, de egy képviselőt sem vagyok hajlandó n»y feltüntetni, mint a dalai lámát, aki itt a Képviselőházban, mint ennek a Képviselőháznak kvázi egyik tulajdonosa, bizonyos helyeken jár és oda földi halandó be

1 nem teheti a lábát. A képviselőnek a Képviselőházban és a folyosón közéleti kötelességei vannak. Akár benn ül a teremben, akár kimegy a folyosóra, mindenütt közéletet él. Nem kell neki beszélnie itt, amint azt a csongrádi képviselő olyan kedves szeretetreméltósággal mondotta, hogy soha sem hitte volna, hogy fel fog szólalni a Képviselőházban. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert vannak ilyen képviselők is. (Pintér László: Akik ténylt'g nem szólalnak fel! — Szilágyi Lajos: Vannak? — Zaj.) Vannak. (Propper Sándor: Főképp a jobboldalon!) Vannak, mint aki megható kedvességgel azt mondta, hoi>y soha az életben álmában sem fordult meg fejében az a gondolat, hogy valaha életében itt l'el fog szólalni. A képviselői be szód nem kötelesség. Nem kötelessége beszélni a Házban és nem kötelessége beszélni a folyosón. A képviselőnek hallgatási szabadsága van. Hallgasson. (Propper Sándor: Igen, de akkor menjen a süketnémák intézetébe! — Zaj.) Van neki hallgatási joga és szabadsága. Titkos szavazati jog mellett volna beszélési kötelesség is, de mivel a titkos szavazati jog csak igen kevés helyre szorítkozik, a képviselők nagy többségére nézve ez a beszélési kötelesség nem áll fenn, a hallgatási jog ellenben fennáll. (Mozgás.) Aki tehát nem akar, az ne beszéljen. Viszont a folyosót ne zárjuk el. (Propper Sándor: Majd szaladnak az újságíró után, az ő folyosóján, hogy felve'gye a bölcsességüket!) Ne csináljunk osztályokat, nem méltó ez a házszabályokba, nem illik ide. Az ember érzi, hogy amikor a házszabályt, a nemzet alkotmányos jogának fontos kiegészítő részét szabályozza, paragrafusokba önti, nem szabad ilyen technikai kérdésekkel foglalkoznia. Ez nem ide való. A háznagynak megvan a jogosultsága, hogy a Házban a rend felett őrködjék. Tegye ezt legjobb belátása és a házirend szerint. Minden ház falán ki van akasztva a házi-rend, és a házmester azt betartatja, de ez nincs a szerződésben, az nem kerül be a lakó és a háziúr közötti megállapodásba. Nekünk itt nincs semmiféle Igényünk arra, hogy a házszabá lyokban külön szakaszokban kezeljük ezt a kérdést. Nekünk csak egy igényünk van, és ebben a kérdésben az alkotmányos érzésű kép viselőnek csak egy óhaja van, hogy a sajtót ne akadályozzuk, ne zavarjuk a maga innnká iában, hanem inkább segítsük és támogassuk. Ez a mi feladatunk. Hiszen a házszabályok a 53'