Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

352 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1928 december 5-én, szerdán, ment át a bizottságok retortáján, akkor a szük­ség- kényszeríti erre, mert nem Ismerj ;iz Anya­got, nem olvad fel előtte az egész anyag, nem ismeri a teljes tényállást, természetes tehát, hogy akkor objektív, szakszerű vita helyett fő­leg politikai szólamokkal vezeti be az általános vitáit Nem érik el tehát azt a eélt, amelyet el akarnak érni. (Úgy van! a baloldalon.) Ebből a szempontból feltétlenül a magyar megoldás mellett vagyok. De viszont ha akármilyen szem­pontból az a nizus, hogy most már a helyzet súlypontja, a vita szakszerűsége és lényege az általános tárgyalásról a bizottságokba tétessék át, akkor a bizottságokban a teljes kötetlenséget kell megadni. Ha a bizottságban megzabolá­zom, megreformálom ezt a kötetlenséget, ha ott nem adok módot a képviselőknek indítványaik kifejtésére, akkor nem tudom, mi célja van annak, hogy a javaslatok általános vita helyett a bizottságban tárgyaltassanak. Ha az a cél, hogy a bizottságokban szakszerű vi la legyen, akkor annak természetes következménye és folyománya, hogy a bizottságokban mind álta­lánosságban, mind részleteiben mindenki meg­felelő mértékben és megfelelő módon hozzászól­hasson a tárgyhoz. Rubinek igen t. képviselőtársain indítvá­nya, a részletes vita szempontjából a jelenlegi házszabályok 212. §-ára utal. A következőket mondja (olvassa): «A vita indokolatlan elhúzásának meg­akadályozása céljából szükségednek tartjuk a most érvényben lévő házszabályok 212. §-ban megállapított vitazárási lehetőségnek és a be­szédidő korlátozásának a bizottsági tárgyalá­sokra való kiterjesztését.) Alit mond a házsza­bályok 212. §-a? A következőket mondja (ol­vassa): «A részletes tárgyalás során 1"> percnél tovább egy felszólalás sem tarthat. A részletes tárgyalás során a vita bezárása indítványoz­ható, ha a tárgyalás alatt álló ügyhöz a minisz­tereken és a bizottsági előadón kívül legalább négy szónok hozzászólt.» Ez a teljes klotűr. Mit jelent az, hogy négy szónok hozzászól? Ha az angol rendszerből hozzáveszem azt, hogy felváltva kell a szónoko­kat a bizottságban is felszólítani, akkor ki­derül, hogy két ellenzéki szónoknak a bizott­ságban való felszólalása után a részletes tár­gyalás bezárható. Engedelmet kérek, igen t. Képviselőház, ha ez bekövetkezik, akkor telje­sen vége a parlamentarizmusnak, akkor ne méltóztassék azt mondani, hogy áttettük a tár­gyalás súlypontját a részletes tárgyalásra, mert akkor ez a részletes tárgyalás két ellen­zéki szónoknak 15 percnyi, vagy — ha az angol rendszerhez igazodunk — 10 percnyi felszóla­lása után bezárható. Ezt akarják, mélyen t. Képviselőház 1 ? Engedelmet kérek, csak méltóz­tassék elképzelni, milyen fontos anyag van jelenleg bizottsági tárgyalás előtt. Ezt Rubinek igen t. képviselőtársam figyelmeibe ajánlom, mert az ő javaslatában egészséges mag van, és én látom nagy érdeklődését és érzékét az al­kotmányos eljárás iránt. Felhívom az ő figyelmét arra, hogy jelenleg például előkészítés alatt áll a polgári törvény­könyvtervezete, amely tudósoknak évtizedes munkája. Ez odakerül majd az igazságügyi bi­zottságba, s ott megkezdődik a vita. Ez szak­kérdés s így nem ellenzék és kormánypárt sze­rint fognak kialakulni a vélemények, hanem a szakértelem és szakképzettség alapján. Mond­juk egy szakértő kormánypárti képviselő, egy kiváló jogász fel akar szólalni. Ha két ellenzéki és két kormánypárti képviselő tízperces beszéd­del felszólalt már, akkor következhetik a vita , bezárása. Bezárják a vitát, s így ez a polgári i törvénykönyvtervezet, amely speciális tárgy, I olyan tárgy, olyan probléma, amely éppen rész­letes tárgyalásra alkalmas, elvonatik a tárgya­i lás elől. Ilyen módon meghiúsítják a részletes tárgyalás igazi tartalmát és igazi célját, mert éppen azt zárják ki a bizottságból, amit célozni akarnak: a szakszerűséget, az objektivitást. Az angol rendszer szintén a szakszerűséget kerüli meg, mert — mint már említettem — az általános vitában kényszerít bennünket politi­kai szólamokra. Hiszen valamennyien az élet­ben élünk, emberek vagyunk. Ha egy javaslatot átfutunk, annak a javaslatnak még csak alap­elveivel sem jövünk tisztába, még kevésbbé a részleteivel. Ennek a jelenlegi házszabályrevi­ziónak tárgyalása bizonyítja legjobban, hogy még most is vannak olyan vitás pontok, ame­lyeket tisztázni és mérlegelni kell s én a ma­gam részéről örülök ennek a vitának, mert a vita a parlament igazi célja. Hogy lehetőleg meggyőzük egymást, kapacitáljuk egymást ér­vekkel: ez a vitának jelentősége és a mi hivatá­sunk. Éppen ennél az esetnél látok erre lehető­séget a két szembenálló javaslat folytán. (Szi­lágyi Lajos: Mind a kettőnél megvan a vita bezárása és a beszédidő korlátozása!) Szilágyi Lajos igen t. barátom álláspontjával egyezően én is azt mondom, hogy nincs szükség erre a házszabályrevizióra, de ezen belül van egy vi­tat kozási alkalom és vitatkozási lehetőség és engedjék meg, hogy Szilágyi igen t. barátom­mal szemben megvédjem az előadó urat, Örffy Imrét, aki rendkívül nagy munkát teljesíteti. Látom azt a munkát, amelyet végzett. Ö, mint pártfegyelem alatt álló férfiú a több­géflf akaratát képviselte, de mi. akik vele együtl voltunk a bizottságban, ismerjük az ő álláspontját. Nagyon helyes és úgy van rend­ben, hogy aki egy párthoz tartozik, a párt fe­gyelmének aláveti magát, mert ha nem veti magát alá. otthagyhatja a pártot. (Tomcsányi Vilmos Pál: Nem a párt, hanem a bizottsá« határozatának!) A bizottság határozatának aláveti magát. Ez a helyes; nem is lehel más­kait. Ez a parlamentáris és ez az alkotmányos. De azéri a mélyen t. előadó úr nem érdemel meg tőlünk semmiféle gúnyl vagy gáncsot. Ellenkezőleg, ö óriási emberi munkát telje­sített. Az lehet helyes, lehet helytelen, amelyre megmondtam a magam kritikáját, de emberileg és a szolidaritás szempontjából, a munka tisz­teletéből kifolyólag nem tagadhatom meg tőle az elismerést és nem vagyok hajlandó őt e/ért elgáncsolni. (Élénk helyeslés jobb/elöl. — Far­kas Elemér: Nagyon korrekt álláspont! — Br. Porlmaniezky Endre: Ez férfias beszéd!) Nem lehet, hogy aki annyit dolgozott és éjt­napot egybevetett, annak a végén gáncsban legyein része. Engem ellenzékiségem sem gátol meg abban, hogy a becsületes munkával szem­ben tárgyilagosan minden körülmények között elismerésemet fejezzem ki. (Propper Sándor: Ezt az időt hasznosabb munkára fordíthatta volna! Hasznosabb munkát végezhetett volna!) Bz más kérdés. Hibája a magyar javaslatnak az is, — és ezt is nagyon ajánlom Rubinek István t. kép­viselőtársam figyelmébe — hogy nem engedi meg a bizottságban az általános vitát. Az álta­lános vita Igenis szükséges* az általános vita hívja fel a figyelmet a hiányokra, a fontos tendőkre. Ha egy általános vitában az ember i keresztülfut egy javaslaton, ha fel van híva az érdeklődés figyelme esetleg már a szak­i érdekeltségekről is, akkor rá tud mutatni

Next

/
Oldalképek
Tartalom