Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-225
Az országgyűlés képviselőháza mik 225. ülése t$2S noveinbef 28-án, szerdán. 277 keznék, meg kell állapítanom, hogy Esztergályos János képviselőtársunk indítványa a házszabályok 196. §-ának 4. bekezdése és a házszabályok 206. Í-a értelmében a házszabályoknak nem felel meg, ennek következtében azt határozathozatal alá nem bocsáthatom. (Zaj a szélsőbalolddalon.) Ami pedig Györki Imre képviselőtársunkDák az elnöki napirend] javaslattal szemben felhozott kifogásait illeti, ebben a tekintetben csak azt állapítom meg, hogy teljesen szabályszerűen jártam el, amikor ilyen napirendi javaslatot azon az alapon tettem, hogy megállapítottam a miniszterelnök úr nyilatkozata után, hogy a Ház előtt tárgyalás alatt álló törvényjavaslat nincs. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ennek következtében a gyakorlatnak is és a házszabályok szellemének ivs teljesen megfelel az eljárásom, ennélfogva napirendi javaslatomat ebből a szempontból is fenntarthatom. Györki Imre képviselőtársunk napirendi javaslata a házszabályok rendelkezéseinek megfelel, azt tehát szembe fogom állítani az elnöki napirendi javaslattal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni, szemben Györki Imre képviselő úr napirendi javaslatával, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azo kat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi javaslatot elfogadják szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el, Györki Imre képviselőtársunk napirendi javaslatát pedig elvetette. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Györki Imre képviselőtársunk interpellációjának szövegét felolvasni. Szabó Zoltán, jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz a magyar sajtóviszonyok rendezése s a kitiltott sajtótermékek beengedése tárgyában. Hivatkozással Karafiáth Jenő képviselő úrnak a Képviselőház 1928. november 14-én tartott ülésén elmondott interpellációjára és a külügyminiszter úrnak arra adott válaszára kérdem: 1. Hajlandó-e a kormány a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről intézkedő 1912. évi LXIII. te. 11. §-át hatályonkívül helyezni? 2. Hajlandó-e az új időszaki lap indításának engedélyezésére vonatkozó 1920. évi 4578. M. E. <izámú rendeletet visszavonni"? 3. Hajlandó-e az időszaki lapok megjelenésére vonatkozó fönti rendeletben szabályozott korlátozást visszavonni 1 ? 4. Hajlandó-e a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményekre vonatkozólag az esküdtbíráskodási eljárást visszaállítani 1 ? 5. Hajlandó-e a kivételes hatalomra alapított jog rendelkezései alapján az utóbbi evekben betiltott lapok megjelenését lehetővé tenni'? 6. Hajlandó-e a Magyarországból kitiltott és postai szállítási joguktól megvont külföldi sajtótermékeknek kitiltását hatályonkívül helyezni s a megvont postai szállítási jogot viszszaadnil 7. Hajlandó-e a Szentesen működő munkás szakegyletek (szövetségek) könyvtárából az ottani rendőrhatóság által ez év májusában lefoglalt könyveket tulajdonosaiknak visszaadni 1 ? — Györki Imre s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Györki Imre: T. Képviselőház! Karafiáth Jenő t. képviselőtársunk a Képviselőház november 14-iki ülésén már harmadízben tette szóvá egyes külföldi államoknak azt az eljárását, hogy a magyar sajtótermékeknek vagy legalább is a magyar sajtótermékek egy részének országukba való beengedését lehetetlenné teszik. Megemlítette interpellációjában azt, hogy ezzel a kérdéssel már 1921. júniusában, továbbá 1926. április 26-án is foglalkozott és felemlítette azt is, hogy a szellemi termékek szabad forgalmának ügyével a Népszövetség is foglalkozott, s a Népszövetségnek legutolsó ülésezése alkalmával 1928. augusztus 26-án tartott értekezleten ezt a nagyfontosságú kérdést Vészi József, a magyar Felsőház tagja is szóvátette. Jóleső érzéssel hallottam azt az interpellációt, amelyet Karafiáth Jenő t. képviselőtársunk előterjesztett. Én magam is kultúrbotránynak, a XX. század kultúrája megcsúfolásának tartom azt, hogy vannak ma még olyan országok, amelyek ridegen elzárják határaikat a külföldön megjelent sajtótermékek beengedése elől s teljesen tarthatatlannak és lehetetlennek tartom azt. hogy akadjanak ma, a XX. században olyan államok, amelyek állami létük fennállását, országuk belső rendjének fenntartását attól teszik függővé és attól féltik, hogy külföldön megjelent sajtótermékek, külföldön megjelent folyóiratok, szaklapok, tudományos könyvek veszélye'ztethetik-e az illető államok fennállását, vagy veszélyeztethetik-e a fennálló társadalmi rendet. Én nagy figyelemmel kísértem Karafiáth t képviselőtársán^ felszólalását, hiszem magam is éreztem saját bőrömön, hogy nagyon gyakran kellemetlen helyzetbe kerültem akkor, amikor külföldre mentem és az ország határánál megállítottak, átkutatták podgyászomnt, mint ahogyan átkutatták a többi utas podgyászát is, elvették a magyar lapokat, vagy könyveket tőlem és lehetetlenné tették, — különösen a kisentente államaiban — hogy bármilyen raa"yar folyóiratot, vagy magyar könyvet átvihessek. Amennyire helyes azonban Karafiáth t. képviselőtársamnak ez a megállapítása,, ugyanannyira hibáztatom azt, hogy ő inter pellációjában csak egy oldalról világította meg ezt a kérdést. Ö ugyanis csak azt tette kritika tárgyává és azt hibáztatta, hogy a körülöttünk lévő államok közül egyesek nem engedik be a magyar sajtótermékeket, ellenben elfelejtette kifogás tárgyává tenni azt, hogy a magyar kormány hasonló álláspontra helyez kedik a külföldi sajtótermékekkel szemben. Ha azt látnám, hogy ebben a kérdésben a magyar kormányt a retorzió, a viszonosság vezeti és csak azokkal az államokkal szemben állítja fel a szellemi termékekre nézve azt a sorompót, amelyet felállított, amely államok hasonlóan járnak el a magyar sajtótermékekkel szemben, akkor talán még a kormánynak ezt az intézkedését valahogyan meg lehetne érteni, valahogyan menteni, indokolni lehetne. Azt kell azonban látnom, hogy a kormány nemcsak a körülöttünk lévő úgynevezett kisentente-államok sajtótermékeinek egy részétől tagadta meg a postai szállítás jogát és az országba való behozatalt, hanem megtagadta egész csomó olyan laptól, amelyek olyan államokban jelennek meg, ahol a magyar sajtótermékek beengedése kérdésében semmiféle intézkedéseket nem tesznek; így megtagadta a behozatalt az ausztriai lapoktól és folyóiratoktól, a Németországban, Svájcban, Franciaországban, sőt az északamerikai Egyesült-Államokban megjelenő folyóiratoktól és tudomá-
