Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-225
278 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1928 november 28-án, szerdán. nyos könyvektől is. Sőt odáig: ment el, — hiszen ez magammal történt meg — hogy amikor az olympiad játékok folytak ez év nyarán, s külföldről jövet a Bécsben megjelenő Arbeiter Zeitung egyik példányát hoztam magammal — és pedig magammal hoztam azért, mert részletes és összefoglaló leírását tartalmazta az olympiai játékoknak, s ez engem, mint sportclubért érdekelt — és amikor a határra értem, és a határellenőrző közegek észrevették nálam ezt a lapot, felszólítottak, hogy adjam át, aminek én eleget is kívántam tenni, kértem azonban, engedjék meg, hogy legalább a sporti-észre vonatkozó lapokat téphessem ki, hadd olvashassam el, minthogy abban semmi politikum nincs. Ezt is a legridegebben megtagadták, s minthogy nem akartam arra a sorsra jutni, amelyre Hebelt volt képviselőtársam jutott, akit valósággal meggyomroztak Sopronban a határközegek, hogy adja át a külföldről behozott sajtótermékeket, kénytelen voltam azt a lapot átadni jobb meggyőződésem ellenére, s ezzel úgy látszik, megmentettem a magyar állam fennállásának és társadalmi rendjének biztonságát. Amikor ezt kell látnom, ismételten, nagyon furcsának és lehetetlen helyzetnek tartom azt, hogy idejön a kormány táborába tartozó egyik egységespárti képviselő és zokszavat ejt — ha teljesen tárgyilagos lenne, szerintem is nagyon helyesen lenné — abban a tekintetben, hogy a külföldi államok ridegen elzárkóznak a magyar sajtótermékek beengedése elől. Méltóztassanak ebben a kérdésben egyforma mértékkel mérni, és én azt ajánlom az igen t. kormány figyelmébe, hogy azokat a kitiltásokat, amelyek ezidőszerint külföldi lapokra, folyóiratokra és tudományos művekre nézve fennállanak, helyezze sürgősen hatályon kívül, engedje meg és tegye lehetővé bármely sajtó- és szellemi termék szabad behozatalát, hogy ebben az országban mindenki olyan lapot, folyóiratot és tudományos könyvet olvashasson, mint amilyen az ő ízlésének, vagy gondolkozásának megfelel. De amikor ezt a kérdést itt szóváteszem, nem hagyhatom figyelmen kívül és ajánlom az igen t. Karafiáth képviselőtársamnak, — akit örömmel üdvözlök most itt a Képviselőházban — figyelmébe a következőket. Méltóztassék a lapoknak a legutolsó napokról szóló tudósításait megnézni és ezekből meggyőződést fog szerezni az Igen t. képviselőtársain, de maga az igen t. miniszterelnök úr is arra vonatkozólag, hogy odáig megy a kormány és odáig ménnek a kormánynak a közegei, hogy ebben az országban nemcsak külföldi sajtótermékeket nem engednek be, hanem még azt sem teszik lehetővé, hogy Petőfi Sándor költeményeit szavalják, (Űqy van! Űai/ van! a szélsőbaloldalon.) nem teszik lehetővé, hogy Ady Endrének költeményeit szavalják. Éppen a napokban volt egy kultúrbotrány abban a tekintetben, hogy Szép Ernőnek, ennek a ma élő kiváló költőnek egy ragyogó szépségű költeményét akarták elszavalni, azonban ebbe is beavatkozott a magyar rendőrhatóság és azt is lehetetlenné tette, hogy ezt nyilvánosan, akár hangversenyen, ko&eerten, akár bármi ünnepélyes alkalommal előadják. Amikor olyan költemények előadását nem engedélyezi a rendőri hatóság, amely költeményeknek nyomtatásban való megjelenése ellen maga a királyi ügyészség nem emel vádat és amelynek terjesztése ellen a királyi ügyészség sem emelt semmiféle kifogást, akkor méltóztassék Karafiáth t. képviselőtársamnak a kormánynál, amelyhez ő sokkal közelebb áll, mint én, ezt a kérdést rendeztetni és kieszközöltetni, hogy a rendőrség ne avatkozzék be ilyen ügyekbe és ne gyakoroljon szellemi cenzúrát Petőfi Sándor, Ady Endre, Szép Ernő és egyéb kiváló magyar költők művein. De interpellációmban ezzel az üggyel kapcsolatosan érinteni kívánom a kormánynak azt a kivételes hatalomra alapított jogát is, amely a világháború lezajlása után tíz évvel is még mindig fennáll és amely rendelkezés lehetővé teszi azt, hogy a kormány napilapokat betilthat, mint ahogy ezt a múltban megtette és lehetővé teszi és lehetővé tette azt, hogy például a Népszavát három esztendőn keresztül kitiltotta az utcáról és lehetetlenné tette a Népszava utcai terjesztését. Ajánlom az igen t. miniszterelnök úrnak figyelmébe azt, hogy nézze meg, milyen fontos érdekeltségek, foglalkozási ágak lapjait tiltotta be a kormány a kivételes hatalomra való utalással és ezeknek a lapoknak újból való megjelenését ugyancsak a kivételes hatalomra való hivatkozással, még ma sem engedélyezi. Még ma sincs lapjuk a földmunkásoknak és nincs lapjuk a vasutasoknak. Ezeknek lapjait az igen t. kormány évekkel ezelőtt betiltotta s ezeknek a lapoknak újból való megjelenését nem teszi lehetővé, nem teszi pedig lehetővé azért, mert még mindig fennáll ez idő szerint az 1920-ban kelt 4578. számú miniszterelnöki rendelet. Ezt a rendeletet talán meg lehetett érteni 1920-ban, amikor a rendelet kiadásának az volt az intenciója, hogy azért, mert a rotációs papírt a külföldről kellett az országba behozni s a rotációs papír behozatala esetleg alkalmas volt arra, hogy valutánkat megrontsa, a kormánynak szabályoznia kellett, mekkora az a rotációs papírmennyiség, amelyet beenged az országba. 1920 óta azonban nyolc év telt el és nyolc év alatt változtak a viszonyok. A szabadforgalomra áttértünk más vonatkozásban is. A kormány azonban ennek ellenére is, hogy a sajtót kezében tartsa, hogy a sajtót béklyóba szorítsa, ma is fenntartja ezt a kivételes hatalom alapján kiadott rendelkezést. Még ma, 1928-ban is a kormányhatóságtól függ az, hogy valaki akar-e és tud-e lapot indítani ebben az országban, igen vagy nem. Ezzel kapcsolatosan szóváteszem a rendeletnek azt az intézkedését is, amelyet ma tarthatatlannak tartok s amelynek folytán lehetővé vált, hogy az idén október 31-ike körül három napon keresztül lap nélkül volt az egész ország. Mert ugyancsak ez az 1920-ban kiadott miniszterelnöki rendelet kimondja, hogy ünnepnapokat ... (Berki Gyula: Egészen helyes, ha október 31-én szünet volt, mert október volt a protestánsok legnagyobb ünnepe! — Rothen* stein Mór: De nincs munkaszünet, dolgoznak, csak a lapok nem jelennek meg!) T. Képviselőház! Engem nem felekezeti szempontok vezetnek ebben a kérdésben. (Berki Gyula: Engem sem!) Engem az a szempont vezet, hogy amint október 31-én, úgy más napokon is lehetőséget kell adni arra, bogy a lapok megjelenhessenek, mert ma, a XX. században lehetetlennek tartom azt, hogy egy országban három napon keresztül teljesen tájékozatlanul álljon a közvélemény, amikor három nap alatt világesemények zajlanak le. (Úgy van! Ügy van! a szihőbaloldalon.) De, hogy milyen állapotok vannak a magyar sajtóban, és hogy mennyire meg van Félemlítve ez a sajtó, amelynek feje fölött állandóan ott lebeg a betiltás lehetősége, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor az igen t. belügyminiszter úr és Balthazar