Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

Àz országgyűlés képviselőházának 224. ülése X9è& november 23-án, pénieken. 251 en felnéztem a karzatra, ahol jelenleg a pékiparosok igen nagy számban vannak képviselve, és a legnagyobb megdöbbenést láttam az arcukon. És ha én most azon az úton indulnék el, amelyet Gál igen t. képviselőtársam kitűzött, akkor az a kisiparosságnak az abszolút tönkretételét jelentené, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mert mit jelentene ez? Azt jelentené, hogy azok a gyári berendezkedéssel bíró üzemek, amelyek természetesen gyorsabban képesek a süteménnyel az utcára jönni, elözönlenék a piacot és akkor azután a kisiparosok nézhetnék, hogy hol tudják kenyerüket elhelyezni. (Ügy van ! Ügy van!) Ha ő még ezt általános elvi szempontból említette volna, ezt megérteném, de hogy azért hozta ide, hogy a kisiparosságot megvédelmezze, hát ez meghaladja az én felfogó képességemet. És hogy itt én nem vagyok hibás, azt éppen az én t. pékbarátaimnak a helyeslése mutatja, akik a karzatról nem-et integettek, amikor én hozzájuk felnéztem. Éppen ezért az iparnak ebbe a boldogításába én nem vagyok hajlandó beleegyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Ház ! Még egy általánosságban felvetett eszmére kívánok megjegyzést tenni és egyben válaszolni kívánok a Rothenstein Mór igen t. képviselőtársamnak a pincehelyiségek megszüntetésére vonatkozó észrevételeire. Tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak. Én már a bizottsági ülésben is elmondottam, hogy mi a háborús következményeket dacára az elmúlt tíz esztendőnek, még mindig nyögjük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Tessék csak megnézni Budapest tereit. Egészséges állapot az a öméntelen árusító bódé a különböző tereken ? Kérdem, nem kellene-e ezeket minél előbb eltávolítanunk ? (Ügy van! Ügy van!) De kérdezem, kinek van szíve drákói intézkedésekkel belenyúlni ebbe a kérdésbe és azokat a szegény embereket, akik ott ezekben a bódékban úgyahogy megkeresik mindennapi kenyerüket, onnan minden átmenet nélkül kizavarni ? Én tudom a legjobban, hogy ez az utcai árusítás mit jelent a kiskereskedőkre nézve, de azt is tudom, hogy nincs jóérzésű ember, aki drákói szigorral akarná megszüntetni akkor, amikor nincs módjában ezeknek az exisztenci ijuktól megfosztott embereknek valami más kereseti forrást adni. (Ügy van! Ügy van!) Ha úgy alakulnak a gazdasági viszonyok, — adja Isten, hogy minél előbb így alakuljanak — hogy ezek másutt tudnak elhelyezkedni, akkor tűnjenek el ezek a bódék minél hamarabb, de ameddig ez nem lehetséges, addig bizony embertelenség volna ebbe a kérdésbe drákói kézzel belenyúlni. Nem ugyan ilyen mértékben, de bizonyos hasonlóság van a pincehelyiségek kérdésében is. A pékipar aránylag még tűrhető helyzetben van. Ha én azt hallom, hogy egy pékiparos házat vesz, örülök neki, hogy hála Istennek van az országban valaki, aki tisztességes munkával házhoz tud jutni, a másik oldalon azonban el kell ismerni azt. hogy még igen sok olyan van, aki nehéz viszonyok között küzdködik és aki nem tud elmenni a pincehelyiségből. Kijelentem, hogy ennek a megszűnését én is fontodnak tartom, s ha már pincehelyiségekben vannak, ott legalább tartsák kötelességüknek, hogy a legnagyobb tiszt ságot tartsák be, (Helyeslés jobbfelől.) s hajlandó vagy >k ezt ellenőriztetni, hajlandó vagyok arra is törekedni, hogy amennyire lehetséges, ezek az állapotok kiküszöböltessenek, csak azt ne méltóztassanak várni, hogy én most ráuszítsam a rendőrséget azokra a pékekre, akik pincehelyiségekben dolgoznak, s azokat onnan könyörtelenül kidobassam, mert ezért én a felelősséget viselni nem tudnám. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Végül érinteni akarom a soroksári problémát, amelvet Fitz Arthur t. képviselőtársam vetett fel. A vidéki pékeknek, illetőleg főleg a soroksári kenyérsütőknek kérdéséről van szó. Ö azt mondja, hogy amikor a' ban a törvényben meg van mondva, hogy mikor szállítható el a sütemény Pesten, akkor én engedjem meg, hogy a soroksáriak előbb iöhessenek be, hogy már elő legyenek készülve arra a momentumra, amikor az árusítás itt megkezdődhetik. Ez így nagyon szépen hangzik, ennek azonban mi agyakorlati következménye ? Az, hogy amint mi egy ilyen kivételt teszünk, akkor a soroksári pékeket, helyezzük előnybe a pesti pékekkel -zemben (Ügy van! jobbfeől.), márpedig ha a fővárossal kapcsolatos intézkedésekről van szó, akkor mégis csak elsősorben a fővárosi iparosok érdekeit kell megvédeni. Én nem attól félek, hogy — ha ezt egészen strikte be lehetne tartani — mi nem engedhetnők meg a korábban való bejövetelt, kizárva természetesen az azonnali árusítást. Nagyon jó volna, ha ezt keresztül lehetne vinni, és akkor nekem semmiféle aggodalmam nem volna. De nincs az a földi hatalom, amely meg tudná akadályozni, hogy amikor ez a soroksári ember behozza a szekerében a kenyeret, azt itt ne rögtön adja el. Ez éppen olyan dolog, mint ahogyan nem tudtuk megakadályozni azt sem, hogy amikor a tészta kikel abból az edényből, akkor a pék ne kezdje azt dagasztani. -Ez tehát lehetetlen intézkedés volna, és mert itt az egyenlő eljárás szempontja éppen azt követeli, hogy ne tegyünk kivételeket, én kérném Fita t. képviselőtársam indítványának elvetését. Nagyon sajnálom, hogy még a hetes kabalaszám sem tudta megváltoztatni ezt a felfogást. (Derültség.) Egyébként pedig megismétlem, hogy Gschwindt Ernő t. képviselőtársam megoldási formuláját igazságosnak tartom, de a döntést a t. Ház bölcsesétrére bízom. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök : Kíván-e még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Frühwirth Mátyás előadó : T. Képviselőház ! A legnagyobb vita a forgalombahozatal kérdése körül mozgott és forgott. Miután ez nem elvi kérdés, hanem tisztán praktikussági kérdés, és a két felfogás köpött szerintem a legközelebb áll a való élethez Gschwindt Ernő t. képviselőtársam indítványa, azért én tisztelettel arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék Gschwindt t. képviselő úr indítványához hozzájárulni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A szakasz első és második bekezdését, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. A harmadik bekezdéssel szemben áll Gschwindt Ernő és Gál Jenő képviselő urak indítványa. Ha az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, úgy a két indítvány elesik. Ha pedig nem méltóztatnak az eredeti szöveget elfogadni, akkor szavazásra teszem fel, mint az eredeti szöveghez közelebb állót, először Gschwindt Ernő képviselő úr indítványát, szemben Gál Jenő képviselő úr indítványával, és ha Gschwindt Ernő képviselő úr indítványa fogadtatik el, akkor Gál Jenő képviselő úr indítványa elesik. Kérdem á t. Házat, móltóztatnak-e a 3. bekezdést az eredeti szövegezésben elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Azok, akik azt elfogadják, méltóztassanak felállani ! (Megtörténik.) Most kérem azokat, akik az eredeti szövegezést nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Kérem ismételten azokat, akik a bizottság szövegezésében, tehát az