Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-224
250 Az országgyűlés képviselőházánál; 224. ülése 1928 november 23-án, pénteken. meg akarja változtatni, egyedül a törvényhozás illetékes arra, mert ezt egyedül csak egy másik törvénnyel lehet megváltoztatni, nem pedig rendelettel. Egyébként minden konszolidált államban a rendelettel való kormányzásnak vécének kell lennie, s arra kell törekedni, hogy Minit törvényhozás útján lehet szabályozni, azt úgy kell szabályozni. Akceptálom Gál képviselőtársamnak azt a Felfogását, hogy nagy véleményeltérések vaníiMk ennek a' törvényjavaslatnak tárgyalásánál és úgy látom, hogy itt a t. képviselőtársaim között sem alakul ki egységes megnyugvás a törvényjavaslat rendelkezéseit illetően. Sőt az a meggyőződésem, hogy a közvéleményben sem fog kialakulni egyöntetű megnyugvás és ott is bizonyos háborgások lesznek majd tapasztalhatók. (Barthos Andor: A szülők körében igen, de azéri meg más érdekeltségek is vannak, mint a szülők!) Ezt én arra a körül menyre vezetem vissza, hogy a javaslat nem abban a formában került a Ház elé, amely kívánatos lett volna, és M mely alkalmas lett volna arra, hogy ennek a sokféle nézeteltérésnek elejét vegye. (Gál Jenő: l'ibben egyek vngyunk!) Kn szükségesnek tartottam volna, hogy ezt a kérdést töviről-hegyire elsősorban az érdekeltségekkel vitatták volna meg. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Két év óta mást sem csinálok, mint töviről hegyire vizsgálom. Nekem már itt nő ki a könyökömön. — Derültség.) örömmel veszem tudomásul a miniszter úr kijelentését, hogy úgy a munkásokkMl, mint a munkaadó érdekeltségekkel ezt a kérdést megtárgyalt a, azonban mégis fontosnak tartanám, bogy a jövőben alakíttatnak egy olyan fórum, amely ezt a tárgyalást törvényesíthetné. Ha bizonyos munkaügy] bizottságok létesít telnének, amelyek saját hatáskörükben intézkednének ilyen kérdésekben, mint ahogy azt több külföldi államban látjuk; hu ilyen munkaügyi bizottságok létesíttetnének, amelyekben úgy a munkaadók, mint a munkavállalók résztvennének, — ezek legalább sokkal hivatottabbak lennének ezekben a kérdésekben dönteni — meg vagyok fgyőződve róla, hogy a sok véleményeltérésnek egalább némiképpen eleje vétetett volna. Én tehát a jelen kérdéssel és a javaslattal kapcsolatban bátor vagyok arra a kérdésre felhívni a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, hiszen a in un kn vállalók érdekeltsége és szervezete már régen kívánja ezt, hogy ne zárkózzék el azelöl, hogy ezeket a munkaügyi bizottságokat akár ezen az alapon, akár más alapon megvalósítsa Meg vagyok róla gy<"> zödve, hogy ilyen javaslatok tárgyalásánál legalább is a közvélemény megnyugtatása szempontjából nagy hasznát fogja venni nz ilyen bizottságoknak. «T. Ház! Felszólal ásom tulajdonképpeni tárgya Fitz képviselő úr indítványával függ össze. Tudniillik hangsúlyt akarok adni annak az indítványnak, amelyet Fitz képviselőtársam tett, hogy rátereljem némileg a Képviselőház figyelmet, mint amely megérdemli, hogy közelebbről is foglalkozzanak vele. Nagyon vigyáznunk kell az ilyen javaslat törvényerőre való emelésénél arra, hogy ott bizonyos monopol isztikus előnyöket ne adjunk a budapesti iparosoknak, más, vidéki iparosokkal szemben. Arra kell törekedni, hogy ebben a városban mindenki egyforma igazságossággal árulhassa a maga áruját, hogy az egyiket előnyben, a másik rovására ne részesítsük. Ma az a helyzet, hogy például Újpesten vagy Soroksáron lévő gyár nem képes ugyanabban az időpontban árulni a produktumát, mert nem engedik el hét óra, vagyis az elosztás idejének megkezdése előtt a vámtól, amíg pedig a vámtól eldücög kocsival vagy akár autóval is arra a helyre, ahol árusítja, vagy leteszi termékeit, ezzel a késedelemmel óriási hátrányba kerül a budapesti pékiparosokkal szemben. Ez fontos szempont már csak azért is, mert hiszen éppen az a törekvés nyilvánul meg, hogy a > gyárakat és a nagyüzemeket kitelepítsék a fővárosból, hogy ezzel annak levegőjét minél egészségesebbé tegyék. Ha ezt akarjuk, akkor könnyítsük meg a vidéken lévő gyárak és üzemek létezését olyképpen, hogy ne részesítsük velük szemben előnyben például a fővárosban lévő üzemtulajdonosokat és gyártulajdonosokat. Ez, rendkívül fontos szempont és ha talán a törvényjavaslat keretében ezt nem is lehet rendezni, mert hiszen ebbe beleszól Budapest székesfővárosnak vásárjoga, az igen t. miniszter úr figyelmét mégis bátor vagyok felhívni rá, hogy a kérdést iparkodjék a fővárossal egyetértésben úgy rendezni, hogy ez az igazságtalanság, amely a budapesti és környékbeli pékiparosok között fennforog, éliminai tassék. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Temple Rezső! Temple Rezső: T. Képviselőház! Én csak Gschwindt Ernő igen t. képviselőtársam előbbi szavaira reflektálva, kijelentem, hogy személyét abszolúte nem akartam sérteni, nem is volt erre okom és azt hiszem, hogy ezzel a kijelentésemmel a maga részéről ő is befejezettnek tekinti az ügyet. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Kíván még valaki szólni? (Nem!) A miniszter úr kíván szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Azt hittem, hogy előbbi felszólalásommal már elintéztem a kérdést és azt hiszem, egészen világosan mutattam reá, hogy itt mennyi mindenféle érdek ütközik össze, hogy ennek igenis törvényes rendezése kívánatos, már csak azért is, hogy alapos diszkusszió utján az eszmék itt tisztáztassanak és mindenki lássa, hogy itt a politikumot mi teljesen kikapcsoltuk és igyeke/tünk, amennyire az emberileg lehetséges, a dolog lényegére rámutatni. Ha Gál Jenő igen t. képviselő úr a vita folyamán itt lett volna, akkor talán védőbeszédének tenorját kissé megváltoztatta volna, Én neki csak azt mondom, rendeleti úton nem lehetett intézkedni, mert egy régi törvényes intézkedést kellett megváltoztatni, azt pedig rendeleti úton nem lehet megtenni. Ezt így hallottam. Én nem vagyok jogász, de azt hiszem, ez a helyes álláspont, nem pedig Gál igen t. képviselőtársam és ügyvéd úr jogi álláspontja. Mármost ami a védőbeszéd érdemi részét illeti, olyan okos én is vagyok, hogy amikor ez a kérdés felvetődött, én is megkérdeztem, kell e nekünk itten a részletekben is rendelkeznünk, nem lehet-e azt megcsinálni, hogy mi csak a kezdőpontot határozzuk meg és azután szabadjára hagyjuk az egész munkának lebonyolítását. Ezt a kérdést fel is vetettem néhány ankéten és Csik igen t. képviselőtársam megnyugtatására kijelentem, hogy legalább ötvenszer tárgyaltuk meg ezt a kérdést munkaadókkal és munkásokkal minden lehető és elképzelhető kombinációban, s amikor Gál Jenő igen t. képviselő úr azt mondta, hogy ha mi szabaddá tesszük az elárusítást, ezzel megmentjük az iparosságot, akkor
