Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

Àz országgyűlés "képviselőházának 224 ülése 1928 november 23-án, pénteken. 249 goznak; az iparos együtt dolgozik az ő munkásaival és arra törekszik, hogy jót és lehetőleg oly időben bocsásson rendelkezésére a közönségnek, amikor arra szüksége van. Hogy tetszik azt elképzelni, milyen lesz majd az, ha valaki reggel kimegy a pályaudvarra, el akar utazni és egy kiflit akar enni; akkor azt mondják neki: nem lehet, majd csak fél hét órakor. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Most pedig azt mondják, hogy hét órakor!) Éppen arra akarok rámutatni, hogy ez is fonák helyzet. Nem kell sem hét órakor, sem hat órakor. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az ön felfogása szerint nem kell!) Én vagyok a közönség, ön pedig a miniszter, s a miniszteri felfogás nem mindig alkalmazkodik a közönségéhez. (Meskó Zoltán: A közönség tágabb fogalom, ön csak egy tiszteletreméltó egyén.) Egy hang a közönségből. (Felkiáltások fabb felöl: Az már igen!) Egy igénytelen hang a közönség köréből, de mindenesetre onnan van, nem pedig a hivatalos bürokrácia útvesztőjéből. Én, igenis, azért szólalok fel ebben a kérdésben, hogy a kisiparosság mellé álljak és védelmembe fogadjam azokat a munkásokat, akik nincsenek kiszolgáltatva a gyáripar nagyszerű berendezkedésének. Én a közönség érdekében szólalok fel azért, hogy ne méltóztassék a törvényhozást olyan kérdésekkel foglalkoztatni, hogy a rendőr órája pont hetet mutat-e, vagy pedig még öt perc hiányzik belőle. (Barthos Andor: Törvényt csak törvénnyel lehet megváltoztatni! — Meskó Zoltán: A legitimisták is megmondták már tegnap!) A régi törvényről nem akarok kritikát mondani, mert nem akarom kritizálni az akkori nemzetgyűlés elhatározásait, de a jelen felett igenis, kritikát mondok és azt mondóin: talán fontosa hl» dolgaink volnának <s nein ilyen kérdésekkel kell minket foglalkoztatni, amelyekből — mindJárt kimutatom — tömérdek sérelem ÍOA elöállani, és tömérdek béka-egér harc származik. Az ilyen kérdések nem méltók arra. hogy komoly nagy előterjesztések alapját képezzék. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Dehogy nem!) A mélyen t. miniszter úr kibocsáthat egy rendeletet, amely szabályozza azt a kérdést, hogy mikor és hogyan kell előállítani a péksüteményt. Elő kell állítani jól és lehetőleg úgy, hogy a közönség könnyen és minden ilyen drákói rendszabály nélkül hozzájuthasson, mert különben méltóztatik majd látni, hogy ebből mi fog következni. Ebből az következik, hogy az juttatja hamarább t versenyképességének fokozott mivolta alapján a közönséghez a péksüteményt, akinek nagy gyári berendezései, autói vannak, aki az elszállítás, az ügyeskedés és a haszonszerzés tekintetében jobb előfeltételekkel bír. Ezzel szemben a kisiparosnak, aki belefekteti mindén tudását, s a közönséggel szemben Való szeretetét munkájába, nemcsak az lebeg a szeme előtt, vájjon mekkora konzumot csinál, hanem az is, hogy ennek az elsőrendű élelmezési cikknek, a kenyérnek, péksüteménynek és cukrászsüteménynek előállítása — ezeket jói'észt a kisipar állítja elő — megfelelőbb legyen, mint ahogyan '"/ gyárilag történik. Nem vagyok barátja annak, hogy n népélel mezes átjátszassék a gyáripar keretébe, mint ahogy nein vagyok barátja annak, beró a ruházni átját-zassék a silánvabb anvagból való tömeges előállításra. (Felkiáltások a jobboldalon: Már a részletes vitánál vagyunk! Nem volt itt!) Közszükségleti cikkekről van szó és ez a szakasz is idevonatkozik. A közszükségleti cikkek előállításánál szűk ségesek a szabadverseny olyan óvóintézkedései, amelyek a teljesítőképességet óvják. Mit ér ez akkor, ha e mellett a törvény mellett lefőzik a kisiparost és tömérdek exisztencia létét semmisítik meg? Amikor ez a törvény az 1. § harmadik bekezdésében határidőt szab arra, hogy mikor szabad a szállításnak megkezdődnie, ezzel cenzúrát létesít, amellyel megsemmisíti a kisipar érvényesülését és favorizálja azokat, akik gazdaságilag erősebb helyzetben vannak, gazdaságilag jobb berendezéssel bírnak és megmutatja nekik, hogy milyen könnyen képesek olyan lehetőségekre, amelyekre a kisiparosok képtelenek. Nem vagyok híve annak, hogy órákhoz és percekhez kössünk valamilyen teljesítőképességet. Egészen furcsa és komikus helyzetek állanak majd elő, amikor a rendőri kiküldöttek, hozzá nem értő emberek esetleg egy rosszul járó óra alapján egy percnyi késedelemért tömérdek^ kihágást fognak megállapítani. (Gschwindt Ernő: Ez volt mostanig, ez mosi megszűnik!) Ha ez volt mostanig, akkor ne legyen tovább így és ne tetőzzük az eddigi bajokat azzal, bogy még precízebben Írjuk körül, bány órakor, bány perckor kell egy ilyen elsőrendű közszükségleti táplálkozási csikknek a közönséghez való juttatásán')! gondoskodni. Én elsősorban arra hívom Cet a mélyen t. miniszter úr figyelmét, hogyha már a munkásság és az ipari munka érdekében az 1. § 2. bekezdésében szabályozta ezt a munkaidői.. — ez helyes, ezért elismerés jár —akkor hagyjuk el a harmadik bekezdést, amelyre semmi szükség nincsen és engedje meg, hogy Budapest sütőkisipare.sságn ne legyen alárendelve a nagytöke hatalmának. (Perlaki György; Ks most ennek éppen az ellenkezőjét kéri!) Éppen ezért veszedelmesek és hibásak az ilyen fogalmazások. Tekintve azt, hogy ez a bekezdés a konkurrencia egészséges versen.\ -képességét alárendeli a löke erejének és a gyári berendezkedésnek, javasolom, hogy a harmadik bekezdés kihagyásával fogadjuk el a szuka.-zt. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! A magam részéről azonosítom magam (lál .Jenő képviselőtársamnak azzal a felfogásával, hogy a kisiparosságra nagyobb súlyt kell helyezni, mint a gyáriparra, mert hiszen tudjuk, hogy a gyáripar az oxisztenciák bizonyos letörését jelenti, és tömeglelket formál, elsőrangú érdek tehát az, hogy kisiparosságunkat erősítsük, növeljük. Azzal azonban nem bizonyítom ezt a felfogásomat, amivel Gál t. képviselőtérsnm bizonyította, houy most már ebből kifolyólag a kihordás idejét nem megváltoztatni, hanem egyszerűen eltörölni kell. Éppen szociális szempontot szolgál a kihordás idejének determinálása, amely szempontból {inként követ ke zik, hogy a kisiparosságot akarja védeni a kihordás idejének megállapításával. Ha ugyanis nem határoznák meg a kihordás idejét, a fejlettebb technikával rendelkező nagyobb üzemek előnyben részesülnének a kis technikával rendelkező kis üzemekkel szemben. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Olyan világos, mint a vakablak!) Ezt a szempontot tehát nem hogy nem kárhoztatom, hanem éppen szociális szempontból helyeslem. Ami előttem szóló t. képviselőtársamnak azt a felfogását illeti, hogy rendelettel kellett volna ezt a kérdést szabályozni, ezt ismét fnr csanak tartom. Végeredményben ezt a szempontot törvény szabályozza, ha tehát valaki