Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

\24. ülése 1928 november 23-án, pénteken. 248 Az országgyűlés képviselőházának 2 jó, hogy a rendeletekkel megvédett pesti pékek esetleg ne felejtsék el azt, hogyan kell jó kenyeret sütni. Ez volt az egyik dolog, amit a javaslat 1. §-ával szemben megemlíteni kívántam. Második megjegyzésem az indokolás 7. oldalán foglaltakra vonatkozik. Már a bizottságban is voltain hátoi- megemlíteni, hogy az indokolás azt mondja, hogy az elszállítás korábbratételét a sütőiparosság nem kérte, illetőleg egyedül a kispesti iparosok kérték a sütemények elszállításának egy órával előbbre tételét. Kötelességemnek tartom választóimmal N/.cmben, hogy a t. Ház előtt is rámutassak arra. hogy két alkalommal voltam bátor deputációt vezetni a kereskedelemügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályába, egy alkalommal személyesen magam érdeklődtem, egy alkalommal telefonon; ez már négy eset. Tavaly vagy talán másfél évvel ezelőtt pedig ugyanebben az ügyben interpellációt intéztem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz és kértem, ha lehet, vegye tárgyalás alá ezeknek az embereknek kérését. A Kamaránál is eljártam. Most tehát már a hetedik eset, amikor ezt a kérdést felvetem ebben részint a parlamentben, részint hivatalos helyen. Talán szerencsém lesz a hetes számmal. Hogy erre módot és lehetőséget nyújtsak, amidőn javaslatom elfogadására igen kérem a kereskedelemügyi miniszter «rat módosítóin a bizottságban tett javaslatomat, hogy tudniillik az egy órával előbb való határátlépést Ogy fél órára redukálja és tisztelettel beterjesztem a következő indítványt, amelynek elfogadását kérem. Kérem, hogy az első paragrafus utolsó bekezdése után a következő sző vee: kerüljön: «Azok a Budapest környéki pékek, akik áruikat Budapesten is forgalomba hozzák, a budapesti forgalombahozatal időpontját megelőzően félórával átléphetik a vámot, úgyhogy a tényleges forgalombahozatal időpontja összeessék a budapesti forgalombahozatal időpontjával». (Helyettes a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Usetty Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gschwindt Ernő! Gschwindt Ernő: T. Ház! Bátorkodom az 1- §. harmadik bekezdéséhez egy módosító indítványt előterjeszteni. Mielőtt azonban ezt élőt erjeszti'néni, méltóztassanak megengedni, hogy elmondjam azt. hogy hétéves képviselőségem alatt nem fordult elő az, hogy az igen t. Ház türelmét igénybe vettem volna személyes ügyre vonatkozólag. (Az elnöki széket Czcttler Jenő foglalja el.) Ritkán fordul elő a parlamenti életben, hogy egy pártom ülő képviselők élesen szembeforduljanak egymással, egy igazán nem lényegbe vágó. és nem országot, világot megmozgató kérdés tárgyalásánál. (Propner Sándor: Tej meg az élesztő!) A jelen törvényjavas lat tárgyalásánál ijren t. Temple képviselőtársam jónak látta érvek helyett személyes térre vinni ennek a kérdésnek tárgyalását. Nem tudom, véletlenül történt-e, de az a szó csúszolt ki ajkain, horçy a péksütemény gyártásához élesztő is szükségeltetik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Derültség.) Igen t. képviselő úr. azt nemcsak a képviselők, de mindenki tudja, hogy az élesztő egy fontos szükségleti cikk, nem tudom azonban, hogy ezt a képviselő úr milyen célzattal mondotta eh Nem méltóztatott helyesen informálva lenni. Nekem nem az volna az érdekem, hogy a péksütemény kiszállításának időpontját megrövidítsék, ellenkezőleg annak a meghosszabbítása lenne érdekem hét órára, sőt még azon felül is, ha egyáltalában szóba jöhet az, hogy egyes képviselők saját érdekeiket képviselhetik a plénumban. Mondom, engem személyes érdek soha nem vezetett felszólalásomban és ne méltóztassék rossz néven venni, ha iparos létemre, amikor a kisiparosság arra felkért, iparkodom tőlem telhetőleg támogatásukra állni, rendelkezésükre lenni. Vagyok bátor indítványomat a következő módon előterjeszteni: «Az 1. § harmadik bekezdése helyett, indítványozom a következő szöveget: a kenyeret, a péksüteményt és a cukrászsüteményt műhelyekből, üzletekből reggel háromnegyed 'hat óra* Budapesten, valamint a vele szomszédos más községek és városok közül azokban, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úr rendelete megjelöl, reggel 3

/J előtt elszállítani nem szabad». (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! Kétségtelen, hogy nagyon jó sorunk van, ha ilyen kérdés rendezésével törvényhozást foglalkoztatunk. Azt, amit rendelettel lehetne elintézni, azt nem intézzük el rendelettel, amit törvénnyel kellene elintézni, abban nagy fogyatékosságot tapasztalunk és ennek egyik legszembetűnőbb bizonyítéka az, hogy ezzel a kérdéssel, amely olyan egyszerű és könnyű... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Dehogy könnyű! Tetszik látni, hogy mennyien szólnak hozzá!) Talán a mélyen t. miniszter úrnak nehéz és az, hogy hozzászólnak, még nem mutatja azt, hogy nehéz, hanem ellenkezőleg azt. hogy fonák. Én elolvasva ezt a törvényjavaslatot és annak indokolását, azt mondom, hogy itt tulajdonképpen nincsen más, mint egy sajátszerű verseiiy a nagyipar és a kisipar között és a nagyipír oly kedvezményezését látom itt, amelyet a közfogyasztás szempontjából nem tartok megengedhetőnek. Vannak iparágak, melyeknél a háború idején, amikor még a kivételes hatalom alapján intézkedett a. kormány, lehettek bizonyos korlátozások szükségesek és irányadók. Ma azonban normális munkaidő és munkarend mellett tessék átengedni ennek a kérdésnek szabályozását az ipartestületek autonómiájának s a munkások szervezetének, amely ezt a kérdést az iparossággal együtt meg tudja oldani. Nem tudom megérteni, miért kell a mólyen t. kormánynak az étkezésbe beleszélni. Mindenki akkor egyék, amikor arra szüksége van, s akikor juthasson hozzá az élelemhez, amikor erre szüksége van. Ha ezt a kérdést úgy szabályozzák, hogy mögötte meghúzódhassanak az érdekcsoportok vagyoni érdekei, ez legalább is azt a látszatot kelti, hogy itt nem egyetemes rendezésről, hanem parciális rendezésről van szó. A genfi konvencióval méltóztatik idejönni és indokolni azt, hogy ezt a konvenció kívánja? Ne méltóztassék azt hinni; a konvenció azzal foglalkozik, hogy a munkások ne legyenek indokolatlanul túlterhelve. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) S foglalkozik azzal, hogy a munkások egészségügyi érdekei meg legvenek óva. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Most a részletes vitánál vagyunk!) A kisipar berendezkedésénél nem kell félni ettől azért, mert ott megértő iparosok és munkások együtt dol-