Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

\24. ülése 1928 november 23-án, pénteken. 248 Az országgyűlés képviselőházának 2 jó, hogy a rendeletekkel megvédett pesti pékek esetleg ne felejtsék el azt, hogyan kell jó ke­nyeret sütni. Ez volt az egyik dolog, amit a javaslat 1. §-ával szemben megemlíteni kívántam. Má­sodik megjegyzésem az indokolás 7. oldalán foglaltakra vonatkozik. Már a bizottságban is voltain hátoi- megemlíteni, hogy az indokolás azt mondja, hogy az elszállítás korábbratételét a sütőiparosság nem kérte, illetőleg egyedül a kispesti iparosok kérték a sütemények elszállí­tásának egy órával előbbre tételét. Kötelességemnek tartom választóimmal N/.cmben, hogy a t. Ház előtt is rámutassak arra. hogy két alkalommal voltam bátor depu­tációt vezetni a kereskedelemügyi miniszté­rium törvényelőkészítő osztályába, egy alka­lommal személyesen magam érdeklődtem, egy alkalommal telefonon; ez már négy eset. Ta­valy vagy talán másfél évvel ezelőtt pedig ugyanebben az ügyben interpellációt intéztem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz és kértem, ha lehet, vegye tárgyalás alá ezeknek az em­bereknek kérését. A Kamaránál is eljártam. Most tehát már a hetedik eset, amikor ezt a kérdést felvetem ebben részint a parlamentben, részint hivatalos helyen. Talán szerencsém lesz a hetes számmal. Hogy erre módot és lehetőséget nyújtsak, amidőn javaslatom elfogadására igen kérem a kereskedelemügyi miniszter «rat módosítóin a bizottságban tett javaslatomat, hogy tudni­illik az egy órával előbb való határátlépést Ogy fél órára redukálja és tisztelettel beter­jesztem a következő indítványt, amelynek el­fogadását kérem. Kérem, hogy az első para­grafus utolsó bekezdése után a következő sző vee: kerüljön: «Azok a Budapest környéki pé­kek, akik áruikat Budapesten is forgalomba hozzák, a budapesti forgalombahozatal idő­pontját megelőzően félórával átléphetik a vá­mot, úgyhogy a tényleges forgalombahozatal időpontja összeessék a budapesti forgalom­bahozatal időpontjával». (Helyettes a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Usetty Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröl­tetik. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gschwindt Ernő! Gschwindt Ernő: T. Ház! Bátorkodom az 1- §. harmadik bekezdéséhez egy módosító in­dítványt előterjeszteni. Mielőtt azonban ezt élőt erjeszti'néni, méltóztassanak megengedni, hogy elmondjam azt. hogy hétéves képviselő­ségem alatt nem fordult elő az, hogy az igen t. Ház türelmét igénybe vettem volna szemé­lyes ügyre vonatkozólag. (Az elnöki széket Czcttler Jenő foglalja el.) Ritkán fordul elő a parlamenti életben, hogy egy pártom ülő képviselők élesen szem­beforduljanak egymással, egy igazán nem lé­nyegbe vágó. és nem országot, világot meg­mozgató kérdés tárgyalásánál. (Propner Sán­dor: Tej meg az élesztő!) A jelen törvényjavas lat tárgyalásánál ijren t. Temple képviselőtár­sam jónak látta érvek helyett személyes térre vinni ennek a kérdésnek tárgyalását. Nem tu­dom, véletlenül történt-e, de az a szó csúszolt ki ajkain, horçy a péksütemény gyártásához élesztő is szükségeltetik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Derültség.) Igen t. képvi­selő úr. azt nemcsak a képviselők, de mindenki tudja, hogy az élesztő egy fontos szükségleti cikk, nem tudom azonban, hogy ezt a képvi­selő úr milyen célzattal mondotta eh Nem mél­tóztatott helyesen informálva lenni. Nekem nem az volna az érdekem, hogy a péksütemény kiszállításának időpontját megrövidítsék, el­lenkezőleg annak a meghosszabbítása lenne érdekem hét órára, sőt még azon felül is, ha egyáltalában szóba jöhet az, hogy egyes kép­viselők saját érdekeiket képviselhetik a plé­numban. Mondom, engem személyes érdek soha nem vezetett felszólalásomban és ne méltóztassék rossz néven venni, ha iparos létemre, amikor a kisiparosság arra felkért, iparkodom tőlem tel­hetőleg támogatásukra állni, rendelkezésükre lenni. Vagyok bátor indítványomat a következő módon előterjeszteni: «Az 1. § harmadik bekez­dése helyett, indítványozom a következő szöve­get: a kenyeret, a péksüteményt és a cukrász­süteményt műhelyekből, üzletekből reggel há­romnegyed 'hat óra* Budapesten, valamint a vele szomszédos más községek és városok közül azokban, amelyeket a kereskedelemügyi minisz­ter úr rendelete megjelöl, reggel 3 /J előtt elszál­lítani nem szabad». (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! Kétségtelen, hogy na­gyon jó sorunk van, ha ilyen kérdés rendezésé­vel törvényhozást foglalkoztatunk. Azt, amit rendelettel lehetne elintézni, azt nem intézzük el rendelettel, amit törvénnyel kellene elin­tézni, abban nagy fogyatékosságot tapaszta­lunk és ennek egyik legszembetűnőbb bizonyí­téka az, hogy ezzel a kérdéssel, amely olyan egyszerű és könnyű... (Herrmann Miksa ke­reskedelemügyi miniszter: Dehogy könnyű! Tetszik látni, hogy mennyien szólnak hozzá!) Talán a mélyen t. miniszter úrnak nehéz és az, hogy hozzászólnak, még nem mutatja azt, hogy nehéz, hanem ellenkezőleg azt. hogy fonák. Én elolvasva ezt a törvényjavaslatot és annak in­dokolását, azt mondom, hogy itt tulajdonkép­pen nincsen más, mint egy sajátszerű verseiiy a nagyipar és a kisipar között és a nagyipír oly kedvezményezését látom itt, amelyet a köz­fogyasztás szempontjából nem tartok megen­gedhetőnek. Vannak iparágak, melyeknél a háború ide­jén, amikor még a kivételes hatalom alapján intézkedett a. kormány, lehettek bizonyos kor­látozások szükségesek és irányadók. Ma azon­ban normális munkaidő és munkarend mellett tessék átengedni ennek a kérdésnek szabályo­zását az ipartestületek autonómiájának s a munkások szervezetének, amely ezt a kérdést az iparossággal együtt meg tudja oldani. Nem tudom megérteni, miért kell a mólyen t. kormánynak az étkezésbe beleszélni. Min­denki akkor egyék, amikor arra szüksége van, s akikor juthasson hozzá az élelemhez, amikor erre szüksége van. Ha ezt a kérdést úgy szabá­lyozzák, hogy mögötte meghúzódhassanak az érdekcsoportok vagyoni érdekei, ez legalább is azt a látszatot kelti, hogy itt nem egyetemes rendezésről, hanem parciális rendezésről van szó. A genfi konvencióval méltóztatik idejönni és indokolni azt, hogy ezt a konvenció kívánja? Ne méltóztassék azt hinni; a konvenció azzal foglalkozik, hogy a munkások ne legyenek in­dokolatlanul túlterhelve. (Ügy van! a szélső­baloldalon,) S foglalkozik azzal, hogy a mun­kások egészségügyi érdekei meg legvenek óva. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Most a részletes vitánál vagyunk!) A kisipar beren­dezkedésénél nem kell félni ettől azért, mert ott megértő iparosok és munkások együtt dol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom