Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

'Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1928 november 23-án, pénteken. 247 az időpont, amikorra a kisiparos süteményével el tud készülni. (Friedrich István: Úgy van. Ez a helyes!) Most jön Gschwindt igen t. ba­rátom és ezt M negyedórát kéri. (Friedrieh István: Ez a helyes: háromnegyed hét.) Én elmondottam mindent, amit a dologiul tudok. Amikor egy negyedórákról van szó, nagyon nehéz azt mondani, hogy teljesen «'1 fogom találni az igazságot. De egyet még hozzá akarok tenni. Nem tudom, hogy a végre­hajtási utasításokkal mennyire fogok ennek a dolognak praktice eleget tehetni, de minden technikai feltételtűzésben, amikor valamely számszerinti megállapítás van, — és az nem éppen darabszámra vonatkozik — bizonyos lalitíidöt kell engedni. A múltkor például né gyen együtt utaztunk és erről a kérdésről be­széltünk. Félkérteim társaimat, nézzük meg az órát és megállapítottuk, hogy mind a négyünk órája másképpen jár. A végrehajtási utasí­tásokba és különösen a rendőrségnek kiadott utasításokba be kell venni azt. hogy pár percnyi pontossági latitűdöt engedjenek. Ami­kor itt a törvényben akár félhét, akár három­negyedhét van előírva, ne azt csináljuk, hogy egy ember órája egyedül legyen döntő, hanem itt bizonyos ötpercnyi latitűdöt folytonosan be kell tartani. (Helyeslés.) Ha mi ezt meg­tesszük, — és ezt a világon minden technikai mérésnél megtesszük — akkor nézzük csak, mit jelentenek ezek az időpontok. Az egyik szélső időpont a 7 óra, a másik a 'A7. (Fried­rich István: Az arany középút a legiobb!) Ezek között egy arany középút van, a 3 A<7. Ha most 5 perc ide-oda engedhető, ha a V«7-e1 fo­gadjuk el, akkor 5 percet hozzáadva az egyik irányban megyünk ;i 7 óra fel.'-, az órák pon­tatlansága által téliesen megokolt dolog; ha pedig a másik oldalon kilengünk, akkor Vi7 felé közeledünk, úgyhogy azt hiszem, hogy az arany középút a Gsehwindt-féle javaslatban fekszik. Nagyon szívesen hozzájárulok ehhez, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) de kijelen­tem, hogy mivel nem érzem magam csalhatat­lannak miután rámutattam minden körül­ményre, rámutattam arra, hogy mennyire sok minden finom nüansz van ebben a dologban, a kérdés végleges eldöntéséi a t Ház döntésére bízom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólani. Szólásra joga többé senkinek vem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem. méltóztatnak-e az imént tárgyalt tör\;én> : a vaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat akik a törvényjavaslatot általánosságban elfogad­ják szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a törvényjavaslatot általános­ságban elfogadta. Mielőtt a részletekre áttérnénk, határozat­hozatalra bocsátom Fábián Béla képviselő úr nak a közgazdasági és munkásiigyi bizottság együttes jelentésében foglalt és általuk elfoga­dásra ajánlott határozati javaslatát, amelyben javasolja, hogy utasíttassák a kormány arra, hogy «a pékiparosokra a munkakezdés időpont­jának áthágásával kapcsolatos büntetések am­nesztia útján leendő elengedése érdekében az államfőhöz előterjesztést tegyen». (Helyeslés.) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a határu zati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a határozati javaslatot elfogadta; azt tárgyalás és hozzájárulás véget! a Felső­házhoz tesszük át. (Peidl Gyula: Éljen az am nesztia! De ne csak itt! — Propper Sándor: De ne csak erre az esetre, hanem politikai té­ren is!) Csendet kérek. Propper képviselő urat rendreutasítom. Az elnöki kijelentéseket ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni. (Peidl Gyula: Kérjük az amnesztia folytatását! — Propper Sándor: Ügy van! Politikai téren! — Zaj.) Következik a törvényjavaslat részletes tár­gyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvény­javaslat címét, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa az 1. §-t.) — Fitz Arthur! Fitz Arthur: T. Ház! A törvényjav; slat hi zottsági tárgyalásánál^ voltam bátora budapest­környéki pékek érdekében felszólalni és indít­vány alakjában kérni, hogy a budapestkör­uyéki pékek áruikkal a budapesti forgalomba­hozatal időpontját megelőzően egy órával előbb léphessék át a vámsorompót. Így a forgalomba­hozatal időpontja összeesnék a budapesti forga­lombahozatal időpontjával. Amikor ezt az indítványt tettem, akkor meggyőződésem szerint^ nemesek a hudaoest környéki pékek érdekélten Szólottam, hanem meg vagyok róla győződve, hogy ilyen Intézke­dés általában a budapesti fogyasztókö/önség érdekeit is szolgálja. Feltétlenül lehetővé kell tenni azt. hogy a régi, beoSületes hírnévnek örvendő budapcstkörnyéki kenyér a pesti pé­kek készítményeivel egyszerre és egyidőben jelenhessék meg a budapesti piacon. Ilyen intézkedés meggyőződésem szerint egyrészt egészséges konkurrenciál teremtene, amely le­hetővé tenné azt, hogy a péksütemény minősé­gében esetleg javulás álljon be, másrészt pedig lehetővé tenné a szegény néposztályok részére, amely előszeretettel vásárolja a barna, úgy­nevezett soroksári kenyeret, hogy kenyérszük ségletét ott vásárolja, ahol éppen jól esik neki és ne legyen kénytelen a kenyeret a reggeli Órákban sietve ott megvenni, ahol ina meg­vásárolja. Ma az a helyzet, hogy reggel hét Órakor a budapesti vámsorompókon túl a pestkörnyéki pékek felsorakoznak szekereikkel és várják azl az időt, — a reggeli hét órát — amikor Buda­pest területére léphetnek s ugyanakkor, ami­kor a boldog pesti társaik száguldó autókkal és biciklikkel elárasztják az összes elárusító helyeket, ők kocogó lovaikkal lassan beballag­nak a Garay-téri. a Teleki-léri piacra, vagy más piacokra, a szegény emberek piacára. Meg vagyok róla győződve és tudom, hogy a pesti pékek kézzel-lábbal védekeznek az ellen, hogy pestkörnyéki társaikkal egyszerre kelljen a piacon megjelenniök. fin mégis azt kérem a t. miniszter úrtól, és á t, Háztól a szabad ke­reskedelem és a sznbadversony nevében, hogy a pestkörnyéki pékek és a budapesti pékek egyenlő elbánás alá essenek. Kérem ezt, mert meg vagyok gvőződve róla, hogy ezek az em­berek, ezek a kisiparosok ezt megérdemlik, hi­szen évtizedek óta a legnagyobb becsülettel, a legnagyobb tisztességgel szolgálják ki a buda­pesti fogyasztóközönség érdekeit. Soha nem jutott eszükbe, hogy sztrájkkal, munkabeszün­tetéssel vagy más módon és eszközökkel ma­guknak jogosulatlan vagy jogosnak vélt elő­nyöket kiverekedjenek. Ezek a pestkörnyéki pékmesterek, ha sokan vannak, akkor számuk nagysága következtében érdemlik meg azt. hogy a t. miniszter úr és a t. Ház kérésükkr komolyat) foglalkozzék; ha pedig megszámol­tatván, mond ink — kevésnek találtatnak, akkor nem kell tőlük félniök a pesti pékeknek. Fgy kis egészséges konkurrencia csak arra lesz 37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom