Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

'Az országgyűlés képviselőházának 224. kezét. Ne lehessen még mindig, a háború után több mint tíz évvel, arra hivatkozni, hegy nagy költségbe kerül az, hogy ezek a sütödék a pincéből kimenjenek. Igaz, hogy leginkább kisiparosokról van itt szó, de ebben a tekintetben, t. miniszter úr és t. Képviselőház, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ;t kisipart megvédhessem, mert itt elsősorban arról van szó, hogy a munkások egészsége és a közönség érdeke védessék meg. (Helyeslés.) Hogy a javaslatba belekerült az amnesztia kérdése is a pékmesterek érdekében, azoknak érdekében, akikre büntetéseket, elzárásos büntetéseket is róttak, erre csak az a megjegyzésem, hogy a szocialista mindig meg tud bocsátani, még akkor is, ha vele szemben a politikai ellenfelek nem tudnak erre az álláspontra helyezkedni. Máskülönben azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csik József! Elnök: Nincs itt Töröltetik. Ki következik szólásra? Gubicza Ferenc jegyző: Perlaki György! Perlaki György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Propper Sándor t. képviselőtársam tegnapi beszédében azt hangoztatta, hogy az élet fejlődését, a technika haladását törvényekkel megállítani nem lehet. Ebben teljesen igazat adok neki. Viszont a képviselő úrnak igazat kell adnia annak az állításomnak, hogy az élettel ellentétben álló törvényeket sem lehet fenntartani, (Peidl Gyula: Ezt mondotta Propper!) mert az élettel ellentétben álló törvényeket az élet követelményei el fogják söpörni. (Peidl Gyula: Egyetértünk!) Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot alaposan vizsgáljuk, látjuk, hogy ez a törvényjavaslat egy olyan törvényt akar megváltoztatni, amelyet az életbe nem lehetett átvinni, amelynek egyes rendelkezései az élettel ellentétbe kerültek. Ezeket a rendelkezéseket tehát igenis kötelességünk az élettel összhangba hozni és megváltoztatni. Hogy tényleg úgy áll a helyzet, hogy ezeket a rendelkezéseket a legjobb akarat mellett sem lehetett az életben keresztülvinni, azt fényesen bizonyítja a főváros esete. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a főváros négyéves tapasztalat után, ennek a törvénynek négyéves fennálása után költségvetésében 80.000 pengő bevételt irányzott elő azokból a büntetespénzekből, amelyeket a pékeken be akarnak hajtani. Ha tehát ilyen nagy büntetéspénzek folytak be éveken keresztül, akkor a kihágások számának is nagynak kellett lennie. Nekünk tehát kötelességünk vizsgálat tárgyává tenni, hogy miért történtek ezek a kihágások, tényb'g azért történtek-e, mert egyesek kapzsiságból, vagy nem tudom, más egyéb, nem egészen dicsérhető tulajdonságból a törvénnyel nem tudták magukat azonosítani, vagy pedig azért történtek-e, mert az élet kényszerítette rá az embereket arra, hogy a törvény rendelkezéseivel szembehelyezkedjenek és a törvényt átlépnek. Az én meggyőződésem az, hogyha ilyen nagyszámban történtek ezek a kihágások, akkor az indítóok nem lehet más, mint az, hogy az a határidő, amelyet a törvény a pékekre nézve előírt, amely idő alatt nekik süteményeiket, vagyis termékeiket elő kellett állítaniuk, kevés volt, nekik tehát más úton-módon ezt az időt meg kellett toldaniok és ezért fordultak elő ezek a büntetések. Ezt az állítást igazolja az is, hogy a kereskedelemügyi minisztérium az Ülése 1928 november 23-án, pénteken. 241 én tudomásom szerint hatósági próbasütéseket eszközölt és azokon megállapítást nyert, hogy mindenféle mesterséges doppingolás nélkül, a természetes folyamatot figyelembevevő, feltétlenül három órára van szükség ahhoz, hogy egy kis üzemben a süteményeket előállítsák. Ha tehát a hatóságok ezt megállapították, ezt nekünk el kell fogadnunk és nekünk is arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a szükséges időt meg kell adnunk. Mert ha nem adjuk meg, akkor megint csak az a helyzet fog elő állni, hogy az emberek meg fogják toldani a törvény ellenére az időt annyival, amennyire nekik feltétlenül szükségük van, hogy termékeiket elkészíthessék. Propper Sándor t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy a mai vegyi fejlődés következtében, mesterséges vegyszerek hozzáadásával siettetni lehet a- munkafolyamatot és így meg lehet rövidíteni ezt a három órát, tehát ezáltal abba a helyzetbe hozzuk az iparost, hogy rövidebb idő alatt tudja termékeit előállítani. Őszintén megmondom, én a vegyszerekkel való manipulálásnak határozottan ellensége

1 vagyok, mert higiénikus szempontból nem tartom megengedhetőnek, hogy mesterséges doppingolással siettessék azt a vegyi folyamatot, amely akkor a legjobb, ha természetszerűleg bonyolódik le és nem siettetik és nem hajtják mesterségesen. Ilyen vegyszerek hozzáállása tulajdonképpeni csak rontja annak a süteménynek minőségét, de nemesük minőségét rontja, 'hanem egészségügyi szempontból is ártalmasabb az ilyen sütemény, mint az. amelyet mesterséges dopping és vegyszerek hozzáadása nélkül állították elő. Ha tehát higiénikus szempontból nézzük a dolgot, akkor is arra az álláspontra keü helyezkednünk, hogy meg kell adni ezt a háromórás munkaterminust, hogy a pékek nyugodtan állíthassák eh» termeteiket. Propper Sándor t. képviselőtársam, nemkülönben Rothenstein Mór t. képviselőtársam is hivatkoztak arra, hogy nem értik azt, hogy ha már a munkaidőt meghosszabbítjuk, akkor a kiszállításnál az időt miért akarjuk a régiben megtartani és miért nem akarjuk azt megrövidíteni. Nagyon téves felfogás, amit a képviselő urak vallanak, hogy a sütemény már akkor készen van, ha tehát készen vaiu akkor ki is lehet szállítani. A helyzet az, hogy a péksüteményekét nem egyszerre állítják elő. Van bizonyos mennyiség, amely már 6 óra után készen van. ez a mennyiség azonban olyan kevés, amellyel egyetlen pék sem tudná ve vő közönségéi kielégíteni. Ha te'liát nem arra az Időpontra tesszük a kiszállítást, amikor már az egész mennyiség rendelkezésére áll annak a péknek, amikor te hát mindenkit ki tud elégíteni, akkor magát a péket is, meg a vevőközönséget is a legkellemetlenebb helyzetbe hozhatjuk. Mert akkor az egyiket kielégítenék, a másikat nem elégítenék ki. így azután megint megkezdődnék az az illegitim konkurrencia, amelyet éppen ki akarunk küszöbölni, mert azt a vevőt, akit mondjuk, Vs7-kor kielégítenek az egyiknél, a másiknál nem elégíthetik ki, az utóbbi pékmesterhez tehát az nem fordul többé. így a pékmesterek elveszíthetik azokat a vevőket, akiket nem tudnak már a korábbi órákban kielégíteni. Hogy mégis ki tudják elégíteni vevőiket, megint azt fogják megtenni, hogy korábban kezdik a munkát, mint mások. Nagyon kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a lehetőséghez képest adjuk meg azt a munkaidőt a pékmeslerekuek. amelyet a hatósági vizsgálat, illetőleg a kísérlet folyamán megállapítottak és ezt a lehetőség-