Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-224
Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1928 november 23-án, pénteken. sék s ennek következtében a sütemény, mondjuk, félhétre már régen készen áll, akkor miért látja szükségesnek várni hét óráig, hogy azt szabad legyen szállítani, hiszen, — mint mondottam — a munkát már úgyis előbb lehet kezdeni. (Gschwindt Ernő: Ez csak egy negyedórai munkamegtakarítás!) Ha megmaradna az eredeti javaslat, akkor rendben volna a hétórai szállítás ügye, de ha a munkál előbb leli cl megkezdeni és a sütemény kész, akkor nem érteni, miért kell várni a szállítással? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A kisiparosnál nem kész, a nagyiparosnál kész!) Tisztelt miniszter úr, a kisiparosok érdekei minket éppúgy érdekelnek, mint akármelyik képviselő urat, mert mi éppúgy kívánjuk a kisipart megvédeni ott, ahol lehet, mint t. képviselőtársaim. A technika fejlődése azonban ezt nem engedi meg olyan arányokban, mint valamikor a régi jó időkben, s ennélfogva a kisiparos sohasem tud a naggyal úgy konkurrálni, hogy egyformán lehetne az elosztás. (Perlaki György: Azért kell a kicsit védeni!) A nagy pékmesternek van motorkocsija, vannak egyéb segédeszközei, az nem kézzel dolgoztat a munkásokkal, hanem ott gépek dolgoznak. A gépeket nem lehet összetörni, ez már elavult álláspont. (Forster Elek: Védelmezi a kapitalizmust! — Peidl Gyula: Csak annyira védelmezze a képviselő úr, mint mi!) Ezeken a határokon belül tehát a kisipart igenis, meg kell védeni, de ami lehetetlen dolog, ami a fejlődéssel összeütközik, azt nem szabad megtenni. A kisipart ennél jobban megvédeni nem lehet, mert biszen ;i nagyipar anélkül, hogy megvédenék, éppen a technika fejlődése következtében jobban bírja a piacot. Hiába, ez az igazság és én nem babozom ezt az igazságot egészen őszintén megmondani. (Jánossy Gábor: Nagyon .jól van! — Peidl Gyula: Adottságokat nem lehet kétségbe vonni!) A Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak erre nézve szintén meg van a maga álláspontja, amely az egész világra, vagy jobban mondva azokra az országokra, amelyek ehhez a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz tartoznak, egyformán mérvadó, ez pedig az ötórai kezdést állapította meg minden különbség nélkül, a fővárosban úgy, mint a vidékem Éppen azért azonban, mert mi különbséget teszünk, a Nemzetgyűlés ezt a nemzetközi egyezményt nem fogadta el. Hiszen igaz, minden országnak lehetnek specialis viszonyai. Itt az indokolás utolsó fejezetében az osztrák és a escbszlovákiai rendelkezésekre hivatkozva, ezeket mondja (olvassa): «Az összes körülmények beható mérlegelése arra az eredményre vezetett, hogy az említett, egészen szíík keretek között maradó megszorítás elől nem lehet kitérni, hogy ezt a lépést, meg kell tenni. E mellett szól az a körülmény is, hogy a rendelkezésre álló adatok szerinl a. szomszédos Ausztriában, a'bol a törvény a munka kezdési időpontját reggeli 5 órában állapította meg, szintén szükségesnek bizonyult a dagasztásnnk egy órával korábbi megkezdése és ott ezt a munkaadók és alkalmazottak megegyezés alapján olyan módon tették 1 lehetővé, hogy a dagasztást élőmunkának nyilvánították és ezen'a címen a dagasztás már reggeli 4 órakor kezdetét ves-zi». Bocsánatot kérek, ha mi nem tudtak megcsinálni a dolg v ot úgy, ahogy a nemzetközi egyezmény mondja, hogy az egész országban az egyöntetű 5 órai kezdést állapítsuk meg, bánéin ettől el kellett térni, úgy az osztrákoknak is volt okuk, mert hiszen tudvalévő dolog, hogy nem egyforma kenyeret meg süteményt készítenek mindenütt* hanem eltérések vannak. így Ausztriában csinálják az úgynevezett Kornbrotot és ennek tésztája nem kel olyan gyorsan, mint a mi tésztánk, amit a mi pékeink készítenek. Ennek következtében, mivel ennek a tésztának megerjedése hosszabb időt vesz igénybe, kénytelenek voltak a munkát előbb elkezdeni, bogy arra az időre kijöhessenek, amely időre más országokban a munkával elkészülnek. Miért hivatkozunk mi akkor, amikor a munkásokra nézve a dolog hátrányt jelent, külföldi példákra*? Miért keresünk ilyen'kor példákat külföldön? Ha a mi kormányunk mindent megcs inalna, ami a külföldön megvan, atkkor, amikor például a titkos választójogról, (Zaj a baloldalon.) vagy az esküdtbíróságról és a többiről van szó, (Peidl Gyula: Akkor tiszteltetik a Nyugatot.) akkor még azt mondanám, hogy — miután mindig a, külföidlhöz fordulnak, miután mindig oda néznek, ha valamit meg akarnak csinálni — ezt sem lehet kifogásolni. De ha a külföldről csak azt veszik át, ami a mi munkásainkra hátrányos, viszont azt, ami reájuk előnyös volnia, mellőzik, akkor ez nem le'het igazságos eljárás, hanem annak éppen az ellenkezője. Ezért az én álláspontom, ismétlem, az. hogy a munka megkezdése meg van engedve, ha öt óra helyett négy órakor, illetőleg három órakor kezdhetik a dagasztási munkát is és ennek, következtében ehhez az éjjeli munkához több munkást állíthatnak be, akkor nincs semmi értelme annak, hogy a sütemény ott készen heverjen és be kelljen várni a hét órát, félhét órát, vagy akármennyit, amíg azt ki lehet szállítani. A dolognak az egyik, a súlyosabbik része meg van engedve; hiszen az, hogy a munka soknak egy órával előbb, hajnalban kell kezdeni a munkát, sokkal súlyosabb, mint az az intézkedés, hogy azt a kész süteményt csak hét órakor vagy fél hét órakor szállíthatják ki. Itt bizonyos konkurren« érdekek vannak, az igaz, és nem mindig a tisztesség határain belül; de nem helyes dolog, hogy ezt a miniszter úr egy javaslattal mozdítja elő, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Én nem a tisztességtelen konkurrenciát akarom előmozdítani!) éppen azért ezt a magam ré széről nem tudom elfogadni. Ez alkalommal arról is kell beszélnem, hogy már békeidőben, a háború előtt volt egy olyan rendelkezés, amely szerint sütődét nem szabad pincehelyiségben elhelyezni. Ezt a tiltó rendelkezést még ma sem érvényesítették, mé j ma is a sütőüzemek egész sora van pincehelyiségekben. Miért nem ebben az esetben lépett fel a kereskedelmi kormányzat, hogy szi^o rúan ragaszkodjék ahhoz a rendelkezéshíz, hogy sütöde pedig nem lehet a pincében, ahol higiénikus berendezkedésről nincs szó, ahol tisztaságról nincs szó? Éppen tegnap volt szíves a népjóléti miniszter úr egy példával illusztrálni a patkányok természetrajzát, én tehát felhívom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ezekben a pince-sütődékben eléggé nagy számban vannak ily;n állatok, amelyek nem érdemelnek mást, mini hogy kipusztítsák őket. De ne tegyenek munkásokat ilyen munkahelyiségbe, ahol piszok van, ahol, mondom, tisztaságról nincs szó, (Tankovics János: Akkor a gyárban több pat kány van, mint a kisiparos műhelyében! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) ahonnan a sütemény megfertőzött és^ tisztátalan álla pótban kerül a nagyközönség elé. Ismételten felkérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben a tekintetben mutassa meg erős
