Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

Àz országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1928 november 23-án, pénteken. 239 A kiszállítás időpontjának leszállítását illetőleg azzal érvelnek, hogy a közönség érdeke kívánja a süteménynek minél korábban való forgalombahozatalát. Legyen szabad, t. Haz, rámutatnom arra, hogy a fogyasztó közönségnek az a nagyobbik rétege, amely reggel het órakor áll munkába, a mai nehéz gazdasági viszonyok között nincs is abban a helyzetben, hogy az úgynevezett fehérsüteményt fogyaszthassa. Azzal az összeggel ugyanis, amelyért egy többtagú család, ha csak egy darab fenersüteményt is vásárol, egy napi kenyérszüksegletté tudja fedezni. Ennélfogva szerény véleményem szerint nem áll fenn az a megállapítás, hogy a közönség érdeke kívánja ennek a het óráról fél hét órára való leszállítását. (Temple Rezső: Ez a szocialista felfogás! — Peidl Gyula: Ez jó felfogás!) Méltóztassék meggyőződni arról, hogy én nem szocialista vagy nemszocialista felfogást vallok, én vallom a kisipar támogatásának szükségességét. (Helyesles a jobboldalon.) A kormány számtalanszor hangoztatta, hogy ennek az osztálynak, mint egy igen értékes társadalom és nemzetfenntartó osztálynak hóna alá kell nyúlni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) És mikor mi a választópolgárok ele álltunk, akárhányszor hivatkoztunk arra, hogy szükségesnek és nemzeti szempontból fontosnak látjuk, a kisipar igen hathatós támogatását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azért nem értem az igen t. képviselő úr közbeszolasat, hogy ez szocialista álláspont, (Peidl Gyula: Ez bűn volnál) Igyekeztem az ellentéteket minden oldalon megszüntetni és a nyugodt és produktív termelőmunkának lehetőségét és alapfelteteleit megteremteni. Ez a célja ennek a torvénv.iav;isi.'ilnak Amit az ellenoldalról felhoznak, hogy miért óhajtják a félhét órai kiszállítást, azt nem óhajtottam volna az igen t Haz plénuma előtt felhozni. Talán furcsán hangzik, de annál önzetlenebb, hogy én; mint nagyiparos a kisipar érdekében foglalok állást. (Helyesles a jobboldalon.) Mert ez igenis a kisiparnak, a számtalan kisexisztenciának védelmet nelenti, a nagy tőkével dolgozó, különféle péksüteményt és kenyeret előállító vállalatokkal szemben. Ezek a vállalatok jobban vannak felkészülve, autóparkkal járnak, ennélfogva igazságtalan versenyt jelentene az, hogyha gyorsabban előállított süteményüket ők korábban tudnak a iogyasztóközönség rendelkezésére bocsátani. Az egész törvényjavaslat benyújtásának az volt a célja, hogy ebben a hosszasan vajudo kérdésben végre megelégedést teremtsünk, már amennyire ezt egy törvényjavaslat alapján lehet, ezért tisztelettel bátor vagyok bejelenteni, hogy a részletes tárgyalás során indítványt fogok előterjeszteni az 1. § utolsó, azaz harmadik bekezdésének megváltoztatására olyan irányban, hogy az eredeti javaslattal, valamint az együttes bizottság javaslatával ellentétben ne hétórai és ne félhet órai kiszállítási terminus legyen engedélyezve, hanem ez az időpont Budapesten és a miniszter úr által megjelölt budapostkörnyéki városokban és falvakban Ul, egyéb vidéki városokban és 'helységekben pedig 7*6 órában legyen megállapítva. (Helyeslés a jobboldalon^ Elnök: Szólásra következik? • Gubicza Ferenc jegyző: Rothenstein Morl Rothenstein Mór: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az előttem szobit 1 Gschwindt Ernő képviselő úr beszéde folyamán Temple Rezső képviselőtársam egy közbeszólással azt hangoztatta, hogy ez szocialista állásfoglalás. (Peidl Gyula: És ettől a képviselő úr nagyon megijedt!) Ezzel elárulta képviselőtársam azt, hogy ebben a Házban, ahol szociáldemokrata képviselők is vannak, ezek akármivel előállhatnak, s az lehet akármilyen jó: már eleve elfogadhatatlan. (Temple Rezső: Ezt noná mondtam! — Jánossy Gábor: Ezt csak a képviselő úr mondja!) Éppen ezért köszönetlc| veszem ezt a közbeszólást, mert ezzel szolgálatot teljesített nekünk, agitációs anyagot adott nekünk arra, hogy ezzel élhessünk. T. Ház! Az éjjel a pihenésre van szánva, a nappal a munkára. (Tóth Pál: Vannak, akik éjszaka is dolgoznak!) Azonban mégis* a fejlődés következtében az éjjelt is munkára kell felhasználni. De csak azon feltételek mellett lehetséges, amelyek az e'mberi egészségre a legkevésbbé ártalmasak. (Tankovics János: Ez igaz, csakhogy nem lehet mindenütt megvalósítani!) T. Ház! Mi nem azt mondjuk, hogy a pékek ne dolgozzanak éjjel, mi azt óhajtjuk, hogy a pékmunkásök ne dolgozzanak éjjel és nappal, vagy megfordítva. Ez az, ami nem a mai korszakba illő és ezért nem volt igaza a t. előadó úrnak, amikor a pékmunkásokat öszszehasonlította a nyomdai munkásokkal. Az igaz, hogy a reggeli lapok éjjel készülnek, de azok, akik a nyomdaiparban éjjel vannak elfoglalva, azok nappal nem dolgoznak. Itt tehát nem lehet összehasonlítást tenni, mert a nyomdászok pihenhetnek vagy nappal vagy. éjjel, de hogy munkások éjjel-nappal dolgozzanak, az lehetetlen. Higyjék el t. képviselőtársaim, hogy akinek három vagy négy órakor kell felkelnie, annak nincs nyugodt éjjele, (Felkiáltások jobb felől: Tudjuk mi is!) s az nem tud nyugodtan pihenni. Mert e körül forog a kérdés. Mi nem az ellen tiltakozunk, hogy éjjel készül az a péksütemény, hogy reggelre ott legyen a reggelinél, mi nem ez ellni tiltakozunk, hanem az ellen tiltakozunk, hogy éjjel és nappal kelljen egyes munkásoknak dolgozniok. (Gaal Gaston: Ebben igaza van!) Talán indiszkréciót követek el, ha megemlítem, hogy közvetlen a bizottsági ülés előtt az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr azt mondotta, hogy «ha őszinte akarok lenni, s ai igazat meg akarom mondani, akkor a szociáldemokraták álláspontja a leghelyesebb ebben a kérdésben». (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem, csak az elvi részt illetőleg! A változást, amit csináltam, helyesnek tartom!) Én azt hiszem, a leghelyesebb az lett volna, ha az igen t. miniszter úr nem hallgatva ebben az esetben a különböző érdekeltségekre, az eredeti törvényt, amely 1923-ban lépett életbe, változatlanul megtartotta volna. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Azt nem lehetett!) Mert, hogy Gschwindt Ernő igen t. képviselőtársam igazat fog-e kapni azzal a módosítással, amelyet beszédében bejelentett, s hogy azzal mindenki meg lesz-e elégedve, azt én kötve hiszem. Nem akarom elhinni, hogy ez a módosítás lesz az, amely az összes érdekeltségeket ki tudná elégíteni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Olyan javaslat nines a világon! — Reischl Richárd: Csak a fizetésemelés! — Derültség!) Magától értetődik, hogy törekedni kell arra, hogy lehetőleg az összes érdekeltségek kielégítést nyerjenek, de kérdem Gschwindt Ernő igen t. képviselőtársamtól, hogyha ő is megengedhetőnek tartja, hogy az úgynevezett előkészítőmunkálatokhoz a dagasztás is^ hozzászámíttassék és így ezt a munkát éppúgy, mint a kovászolást egy órával előbb kezdhes36*