Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

230 Az országgyűlés képviselőházának 223, forgalomba hozhatnák, amint a műhelyből kikerülnek, akkor a tulajdonosnak az volna minden törekvése, hogy a munkásokat minél korábban hajtsa a munkához és azok az előbbi időpontmeghatározások kárbavesznének. Ezért fontos elsősorban szociálpolitikai szempontból, hogy az az időpont meg legyen állapítva, amikor a süteményeket forgalomba lehet hozni. Ez egy első, nagy szociálpolitikai szempont. Mélyen t. Ház ! A másik szempont az, hogy a kisembereket, a kispékeket védjük a nagyokkal szemben, akik technikailag jobban fel vannak készülve, s akik süteményeikkel gyorsabban'tuduak a publikumhoz érni. A második szempont tehát az. hogy képesek legyünk a tisztességtelen kunkurrenciát kiiktatni. Ezért szükséges, hogy a forgalombahozatal időpontját is megállapítsuk. Az a kérdés most, hogy vájjon hét órakor, vagy félhét órakor lehessen-e süteményekkel a publikum elé jutni. Ez praktikussági kérdés, amelyben a magyar parlamentnek meg kell találnia azt a helyes utat, amely az iparosságot és a közönség érdekeit is kielégítse. A félhét órai forgalombahozatal mellett szól kétségtelenül a közönség érdeke, azonkívül a kereskedők érdeke, akik korábban akarják a közönséget kiszolgálni ; viszont a másik oldalon a hét órai időpont mellett szólnak a szociális szempontok, mert mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a pékmesterek kihasználhassák a munkásságot, a termelést gyorsítsák s ezzel a szociálpolitikai eredményeket felrúghassák. A kereskedelemügyi miniszter úr eredeti javaslata az volt, hogy Budapesten hét óránál korábban, vidéken pedig hat óránál korábban ne lehessen forgalombahozni a süteményeket. A bizottság bölcse-sége azonban úgy döntött, hogy Budapesten már félhétkor lehessen a közönség elé jutni, vidéken pedig félhat órakor. Nekem, mint előadónak kötelességem, a bizottság javaslatát előterjeszteni, mint olyant, amely a bizottság hivatalos álláspontja. A mélyen t Képviselőház bölcsességétől fog függni, vájjon az eredeti javaslatot, vagy pedig a bizottság javaslatát méltóztatik-e elfogadni. Mielőtt lemegyek az előadói székből, még egy pár szót akarok a mélyen t. Ház figyelmébe ajánlani. A pékipari törvények, ennek a méltánytalanul súlyos törvénynek áthágása folytán ezrekre menő ítéletekkel sújtották az iparosságot. Nagyon sokat méltánytalanul ítéltek el azért, mert az óra nem járt jól ; megállapították a bűnösséget s az egyes iparosokat megbüntették két, három, sőt kilenc hétre is. Ez méltánytalan dolog, s ha a parlament és a kormányzat belátja, hogy hiba volt annak a törvénynek megalkotása, akkor kell, hogy ezt jóvátegye és hogy azokkal az iparosokkal szemben, akiket e törvény alapján megbüntettek, amnesztiát gyakoroljon. A miniszter úr volt szíves kilátásba helyezni, hogy a méltánytalanul megbüntetett pékek kegyelmezése érdekében a kormányzó úr O Főméltóságához kegyelmi felterjesztést fog tenni. Teljesen méltányos az, hogy a hibás törvény alapján megbüntetett pékeket kegyelemben részesítsékItt csak egy szakmának panaszairól és bajairól van szó. Az ipari szakmák azonban tele vannak különböző bajokkal. Ha a képviselőház hozzáfogott esryik szakma rendezéséhez, akkor hamarosan hozzá kell fognia a többi, ennél még súlyosabb panaszok elintézéséhez is. A magyar parlamentnek egészen közel kell jutnia az élethez és minden hibát, minden életellenes dolgot ki kell iktatni az egyes törvényhozásokból. Nyugodt lelkiismerettel ajánlom elfogadásra ezt a törvényjavaslatot, mert ezzel egy nagy szakma továbbfejlődését lehetővé tettük és szociálülése 1928 november 22-én, csütörtökön. politikai szempontból is védtük a munkásságot. Bízom benne, hogy ez a javaslat minden oldalon a kellő megnyugvást fogja kelteni, s éppen ezért tisztelettel ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki jelentkezett szólásra 1 Fitz Artúr jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az előadó úr egynéhány alapigazságot mondott, amelyek konzekvenciáját azonban igen helytelenül vonta le. Megállapította, hogy az 1923 : XV. te. általános elégedetlenséget keltett. Én is konstatálom az elégedetlenséget, azonban éppen az ellenkező oldalon, tudniillik ott, hogy az a törvény, amelyett itt most megváltoztatni akarunk, az éjjeli munka eltiltásáról és szabályozásáról szól ugyan, de mégis lehetővé teszi az éjjeli munkát. Egészen bizonyos tehát, hogy a munkásságot védeni akaró törvény tulajdonképpen nem éri el célját, mert nem szünteti meg teljesen a sütőiparban az éjszakai munkát, ami a sütőmunkások körében komoly elégedetlenséget kelt. Én az elégedetlenségnek ezt a részét észlelem, az előadó úr pedig a másik részét. Azt mondja az előadó úr, hogy a jogi törvényalkotások helyett a szociálpolitikai törvényalkotásokra törtünk át. Ha ő ezen csodálkozik, én ezen nem csodálkozom, mert ennek a kornak fejlettsége egyenesen megkívánja, hogy a jogi doktrináktól eltérjünk és a szociálpolitikai, szociálhigieniai szükségleteket észrevegyük és ennek szellemében alkossunk törvényeket. Azt mondja az előadó úr, hogy nemcsak a munkást kell védeni, hanem a kisipart is. Teljesen igaza van, azonban ezzel a törvénymódosítással sem a kisipart, sem a kisiparost nem védjük. A kisiparos a munkással együtt valóban rászorul a törvény védelmére, azonban a védelemnek nem ez a módja. A védelemnek vannak sokkal hatékonyabb módjai, ezekről azonban sem az előadó úr, sem a törvényhozás, sem a kormány ezideig nem gondoskodott. Azt mondja az előadó úr, hogy egészséges süteményt kell forgalomba hozni. Ez is szempont, de ha arról van szó, hogy egészséges süteményt beteg pékmunkás készítsen, ezzel nem tudok megbarátkozni. Én szívesebben látom az egészséges pékmunkást egészséges süteménnyel, mint a beteg pékmunkást egészséges süteménnyel. Ha szociálpolitikáról beszélünk és ezen az alapon akarunk törvényt hozni, akkor azt hiszem, ennek kell domináló szempontnak lennie, nem pedig annak, hogy vájjon a kifli elég ropogós, tetszetős, egészséges-e? Egészen helytelenül hasonlítja össze az előadó úr a péksüteményt az újsággal. Ez egy kicsit erőltetett, hiszen a kettő nem ugyanaz: a sajtó nem kifli. Sajtóra valóban nagy szükség van. Kifli nélkül, illetőleg később érkező vagy pedig frisseségét egy kicsit vesztett, megszikkadt kiflivel még nagyon szépen meglehet reggelizni, viszont az éjjel történt eseményekről az emberiségnek tudomást kell szereznie. A sajtó ma az emberiség irányítója, a sajtó ma úgyszólván együtt él az emberiséggel. Egészen nevetséges dolog tehát, — nem akarok erősebb kifejezést használni — amikor az előadó uraz új -ágot összehasonlítja a kiflivel és azt mondja, hogy ha lehet szedőket és nyomdai munkásokat éjszakára berendelni, velük újságot nyomatni, akkor viszont meg kell engedni, hogy a pékmunkásokat is berendeljék és velük kiflit készíttessenek, (Frühwirth Mátyás előadó : Legalább van olyan fontos a sütemény, mintáz újság!) nem is szólva arról, hogy a nyomdai munkásság az ő éjszakai áldozatkész munkájáért jobb díjazásban részesül mint a nappali munkás, ami a sütőmunkásokra