Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1928 november 22-én, csütörtökön, 221 volt. Ha jól tudom, ez a washingtoni konferencia volt a legelső; ott hozták a nyolcórai munkaidőre vonatkozó határozatot és ajánlották azt a különböző nemzeteknek ratifikálás céljából. Azóta eltelt jó nyolc vagy kilenc esztendő és a nyolcórai munkaidőre vonatkozólag nekünk csak Ígéretünk van, néhány hónapos igéretünk a népjóléti miniszter úr részéről. r Nem látjuk azonban ;i komoly tüneteket es íöirekveséket arra vonatkozólag, hogy ez az egyezménytervezet, illetőleg a nyolcórai munkaidő valóban idekerül a Kénviselőház elé törvényerőreemelés céljából. Tisztelettel kérdem ennek az Ígéretnek, illetőleg ennek az egyezmeny tervezetnek sorsát, mert méltóztassanak cl hinni, bogy a nyolcórai munkaidő nemcsak időszerű, nemcsak szükséges, hanem ha a technika fejlődése, az üzemek összevonása és racionalizálása, a munkamenet gyorsítása és összevonása ilyen tempóban halad, mint eddig, akkor nemsokára idejemúlt lesz, mint ahogy a technikai szempontból túlfejlett államokban már régen túlhaladott is. mert Ausztrál iában. Amerikában és részben már Európaiam is nemcsak a kötelező 48 órai heti munkaidővel találkozunk, hanem már ennél lényegesebb, kevesebb munkaidőn át is dolgoznak egyes üzemekben: 40—42—44 órás munkaidővel is találkozunk már, úgyhogy mi a nyolcórai munkaidővel igen alaposan lekésünk és mire a nyolcórai munkaidőt esetleg kötelezővé tennénk, akkor esetleg már másik, ennél rövidebb munkaidő válnék esed'késsé és mi megint ki volnánk kapcsolódva és el volnánk maradva a világtól. A nyolcórai munkaidő szorosan összefügg a munkanélküliség kérdésével. A racionalizálás olyasmi, ami ellen védekezni nem lehet. Az évszázadok előtti módszerek, amelyeket Angliában alkalmaztak az akkori munkások, a gépöss/etörés és a kocsik összetörése ma már néni alkalmazható valami. Tudomásul kell venni, hogy a technika, a fizika, a kémia fejlődik, a termelés ma hatalmas léptekkel meíry előre. Ennek azonban ellentézisét is meg kell keresni és meg kell találni és honorálni kell abban, hogyha nagy embercsoportokat tesznek feleslegessé, ezeket valamilyen módon mégis hozzájuttassák az élet feltételeihez. Ezidőszerint nediír nincs más módszer, mint az, hogy a munkaidőt idomítsuk a termelés és a technika fejlődésének fokához, hogy szükség nélkül ne legyenek állandó munkanélküliségre és éhínségre kárhoztatva igen jelentékeny produktív epibertömegek. Nem ratifikáltuk a földmunkások munka idejére és mozgási szabadságára vonatkozó nemzetközi egyezménytervezetet^ sem. Erről nem is beszélnek, erről még igéretünk „sincs, pedig azt hiszem, hogv ez is igen időszerű volna. t A földműnk'isprobléma nui olyan, amelyről nem szeretnek beszélni, amelyet frázisokba burkolnak bele, amely azonban ilyenképpen megoldást nem nyerhet, mert hiszen a probléma, ha el kendőzik, ha letakarják, nem szűnik meir. azt meg kell oldani. A földmnnkásság körében is vannak olyan problémák, amelyek megoldásra szorulnak. A géptechnika bevonult a mezőgazdasági termelésbe is, ez elől nem lehet Szemel hányni és nem lehet fenntartani azokat a törvényeket, azokat a szabályokat és rendszereket, amelyek akkor keletkeztek, amikor még faekével szántottak, amikor tehát egészen mások voltak a szükségletek és egészen mások voltak a lehetőségek. Nemcsak az Ipari, kereskedelmi és szellemi munkásság körében dúl ma a munkanélküliség, hanem — amint nagyon jól méltóztatnak tudni — a földmunkásság körében is, úgyhogy a földmunkásság jogviszonyait, munka- és bérviszonyait is sürgősen rendezni kell, mert ez rendezésre szorul. Ez a szóbanforgó egyezménytervezet a nemzeteket érhető elemi csapások ellen kíván nemzetközi alapot létrehozni, hogyha valamely nemzetet súlyos elemi csapás ér. azt nemzetközileg támogatni lehessen. Igen helyes, igen célszerű, bár igen enyhe formája ez a támogatásnak. Bár nem hiszem, hogy az ilyen módon összetett alapból súlyos élezni csapások esetén valami nagy támogatást lehetne nyújtani, de mégis valami kezdet, amely magva lehet egy Később jobban kifejlődő intézménynek. Méltóztassanak azonban elhinni, hoery a magyar dolgozó népet az árvíznél és a földrengésnél sokkal súlyosabb katasztrófa sújtja már esztendők óta és ha mi arra gondolunk, hogy a szomszédos országokat az emberi szoldaritás parancsa szerint, igen helyesen, támogatni kötelességünk, akkor gondoljunk arra is. hogy az árvíznél, katasztrófáknál és minden elemi csapásnál a munkanélküliséggel jobban és érzékenyebben sújtott magyar munkásságnak is kell támogatást nyújtanunk, amire megfelelő alapot adnának azok az egyezménvtorvezetek, amelyeket a Nemzetközi Hivatal esztendőnkint megújuló konferencián hozott és ajánlott, amelyeket azonban mi még ezideig nem ratifikáltunk. Tisztelettel arra kérem a mélyen t. kormányt, az illetékes miniszter urakat: vegyék újból elő eteket az egyezménytervezeteket, amelyeket Irattárba helyeztek és miután már azóta is jobban megérett a szükséglet ezek iránt az egyezménytervezetek iránt, méltóztassanak azokat ratifikálás céljából a Képviselőház elé hozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) lia senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A népjóléti miniszter úr óhajt szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ej>y egyszerű nemzetközi egyezmény ratifikálása tulajdonképpen még nem adna nekem elégséges okot arra, hogy a t. Ház figyelmei néhány percre igénybe vegyem, mert hiszen maga a tárgy annyira világos, a szöveg annyira eruditiv és a rövid indokolás annyira megadja az argumentumokat, amelyeknek ereiében a f. Ház a maya határozatát, meghozhatja, hogy nekem ahhoz valóban alig van hozzátennivnlóni. Ellenben mégis kérem rövid Időre a f. Ház figyelmét, meri a vita kiszélesedett, az anyaggal, a tárggyal kapcsolatban lévő más kérdések is felvetődtek, de felvetődtek olyan kérdések is, amelyek csak távolabbi kapcsolatba hozhatók magával ezzel az anyaggal. Ami a közvetlenül magával az anyaggal kapcsolatos kérdéseket illeti, mindenekelőtt legyen szabad megemlítenem azf, hogy talán nem érbe! minket vád, hogy — amint t. képviselőtársam jónak látta kimondani gondolatát -— az utolsó sorban kullogunk. Mert hiszen, ha méltóztatnak átnézni a tárgyalással és narafalással megbízottak névsorát, ott meg méltóztat nak találni a magyar államfő és a magyar kormány megbízottjai is, aki a többi államok képviselőivel egyetemben részt vett a tárgyalásokon, az alapszabályok megalkotásában és ennek a ratifikációs szövegnek megalkotásában is. Hogy azután a parafáláeon kívül törvényhozási aktus is szükséges, az természetes, bizen egy nemzetközi egyezmény tulajdonképpen 33*